Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 15. fejezet

Az Angyal

--Mi? Miért? – kérdezte zavarodottan és aggódva Thomas.

--Mert, ha elalszik, akkor meghal. – jelentette ki Sammael

Thomasnak ennyi elég volt, olyan sebességgel kezdett el rohanni, hogy majdnem fellökte Isabellet.

--Hova rohansz? – kérdezte felháborodva Isabelle

--Csak hívd a gyengélkedőre a tesóimat. – ordította válaszul miközben rohant tovább.

Thomas már olyan gyorsan futott, hogy majdnem elszaladt a gyengélkedő előtt, de egy hatalmas csúszással sikerült neki befordulnia.

--Lori, kérlek, ébredj fel. Loriana, drága húgocskám kérlek, kelj fel. – lökdöste Tom a testvérét.

--Tom az öcséid eltűntek. Pontosabban itt egy üzenet, de valamilyen érthetetlen nyelven van írva. –jött be éppen Izzy egy lapot szorongatva

--Mi a fene történik itt? – kérdezte Lori félálomban.

--Jaj, hála az égnek, hogy felkeltél. Apa itt volt és azt mondta, hogy ne engedjünk elaludni, mert különben meghalsz.

--Mi? Ez nevetséges, teljesen egészséges vagyok és nem láttam a jövőmbe semmi változást.

Thomas elvette Isabelletől a lapot és elkezdte olvasni. Elmosolyodott, majd letette a lapot Lori éjjeli szekrényére.

--Mi az? – kérdezte a húga.

--Terra és Aqua üzenetet hagyott nekünk, hogy elmentek valamelyik Isten háta mögötti szigetet megmenteni a vulkán kitöréstől és a cunamitól. A régi kódnyelvünket használták.

--De rég nem beszéltem úgy.

Együtt meredtek a régi szép emlékekbe, majd Isabelle hangja rántotta őket vissza a valóságba: --Ha nincs semmi vész akkor én megyek és ledőlök. 3 nap múlva karácsony és a drága jó apukátoknak köszönhetően visszakapjuk Aleccel a családunkat. Szeretnék pihenni, hogy minél aktívabban tudjam őket üdvözölni. Sziasztok.

--3 nap múlva karácsony. Hű, hogy elszaladt az idő. Észre sem vettem.

--Ne aggódj, szerintem senkinek sem volt ideje vásárolni vagy karácsonyi vacsorát készíteni. – nyugtatta Lorit a bátyja – És amúgy is a fiúk megmentik a világot, apa anya feltámasztásán van. Csak mi ketten vagyunk, szóval nem is lehetne igazi, nagy boldog családi karácsonyunk.

--De mi legalább itt vagyunk egymásnak. – súgta a lány a bátyja fülébe és megölelték egymást.

Clary és Jace másnap reggel bukkantak fel és szinte az egész napot átaludták. Alec, hol eltűnt, hol az Intézetben tevékenykedett, néha Magnus is megjelent. Lori pedig piros pacsit játszott bátyjával, hogy el ne aludjanak. Szerencsére van olyan varázslat, ami energiát ad, ugyanis Lori lassan 4 napja nem aludt.

Eljött a Szent Este és mindenki összegyűlt a konyhában. Leültek az asztalköré. Lori, Thomas, Caroline, Chadwick, Jace, Clary, Isabelle, Alec és Magnus mind együtt voltak. Elmondtak egy imát, hogy békés és boldog legyen a karácsonyuk. Majd elkezdtek enni. Az ételt egy kínai étteremből rendelték, de még így is jobb volt, mint a semmi. Hirtelen csapódott a bejárati ajtó, majd a lift megindult nyikorogva felfelé.

A liftből először Maryse, majd Robert lépett ki. Alec és Isabelle meglepetésére Max már feléjük rohant.

Isabelle annyira meghatódott, hogy újra láthatja az öccsét, hogy hiába volt erős még így is elsírta magát. De nem csak Izzy volt érzékeny Alec is ontotta magából a boldogság könnyeit. A Lightwood család újra együtt volt, és ez ellen senki nem tehetett semmit.

--Jaj, gyerekek, hogy tudtok, ilyen rendetlenségben élni. – mondta Maryse, amikor befejezték a vacsorát és elkezdett összepakolni.

--Anya, kérlek, eddig nem volt időnk semmit sem csinálni.

--Igaza van Mrs. Lightwood. Én speciel azt sem vettem észre, hogy karácsony van.

--Még nincs. – javította ki Max Lorit – Majd csak holnap lesz.

--Igazad van, tökmag – mondta Jace és beletúrt a kis Lightwood hajába.

--Na, ne! Összeborzolod a hajamat. – mondta Max és elkezdte megigazítani a haját és a szemüvegét.

--Na, jó tudom, hogy senki nem vett senkinek ajándékot, de mi szeretnénk nektek kedveskedni néhány aprósággal – mondta Lori és Thomasra nézett.

Egy csettintésre mindenki előtt egy kis csomag jelent meg. Isabelle egy olyan gyűrűt kapott, ami színváltozással megmutatja, hogy ki hazudik és milyen nagyot. Clary egy olyan ceruzát kapott, ami bármire fog és használható irónként is, csak ki kell mondani a nevét. Jace és Alec mi mást kaphatott volna, hogy ha nem fegyvert.

–Ezek, olyan pengéből készültek, amit semmi sem tud tönkre tenni. Nem lehet eltörni, elolvasztani, sőt még varázslattal sem lehet eltűntetni. És ráadásul a saját nevetek aktiválja őket. – magyarázta Thomas.

Chadwick egy repülő jegyet kapott, amivel meglátogathatja a szüleit és testvéreit. Caroline egy nyakláncot kapott, ami pontosan olyan volt, mint Lorié. Magnus egy mindent látó varázsgömböt kapott. És az irónia miatt elnevette magát. Max pedig rengeteg mangát kapott, amit azonnal el is kezdett olvasni.

--Sajnos a Mr és Mrs Lightwood-nak nem tudtunk semmit sem kitalálni.. – kezdte udvariasan Thomas, de Robert félbeszakította.

--Nekünk az is elég, hogy nektek köszönhetően, újra együtt lehetünk a családunkkal.

Mindenki megköszönte Lorinak és Tomnak az ajándékokat és ezt a csodálatos karácsonyt, majd mindenki a szobája felé vette az irányt. Na, jó nem mindenki, ugyanis Jace kicsit eltévedve „véletlenül” Clary szobájába ment be. Sajnos ugyan ez történt Magnusszal is csak ő Alechez tévedt be. Isabelle az öccsével játszadozott a szobájukban. Caroline és Chadwick is kiválasztott maguknak egy szobát. A Lightwood szülők is elvonultak, végül Thomas és Lori egyedül maradt.

--Nyugodtan, menj lefeküdni én elleszek egyedül.

--Nem hagylak egyedül.

--Láttam, hogy néztél Isabelle-re. Lefogadom, hogy belezúgtál. – mondta mosolyogva bátyjának és meglökte a vállát.

--Ennyire látszik? – kérdezte, majd viszonozta a lökdösődést.

--Szívem, több mint 1000 éve ismerlek, Felismerem az érzelmeidet. Látom a törődést és az aggódást a szemedben, ha rám nézel és látom a szenvedélyt is amikor Isabelle-re nézel. Menj csak én megleszek egyedül.

 --Na jó, de ha bármi bajod lesz vagy elalszol kinyírlak megértetted. – mondta húgának, majd felállt, homlokon csókolta és elindult Izzy szobája felé.

Nem sokkal később Max jött ki a szobából.

--Mi az kiküldtek a nagyok? – kérdezte Lori még mindig a konyhában ülve.

--Igen, mondták, hogy nézzelek meg, hogy jól vagy-e?

--Igen jól vagyok. Akarsz játszani valamit?

--Persze. – felelte Max és leült Lori mellé egy székre.

--Biztos, hogy nem baj, hogy bejöttem? – kérdezte kissé zavartan Thomas Isabellet

--Nem. A húgod? – kérdezte a lány

--Jól van, szerintem az öcséddel játszik.

Ekkor történt valami. Isabelle gyűrűje vörös lett. Szinte már égette a bőrét.

--Ez mit jelent? – kérdezte kétségbeesve Tom

--Azt, hogy nagyon nagyot hazudsz. – mondta kimérten, minden egyes szót megnyomva a lány.

Összenéztek Tommal és rohanni kezdtek az étkező felé. Lori a földön feküdt, Max pedig pánikba esve próbálta ébresztgetni, de a lány semmire se reagált.

--Állj arrébb Max – mondta a nővére

--Hívj össze mindenkit – szólt Izzyre Thomas és megnézte Lori pulzusát. Majd még egyszer. De nem érzett semmit. Megpróbált varázslatot használni, de ő csak egy ifrit volt. Nem tudott varázsolni, bármennyire is próbálta. Mindenki kirohant a szobából és könnyes szemmel támogatták fel Thomast a testvére mozdulatlan testétől.

--Mi történt vele? – kérdezte Magnus

--Nem tudom. Apám azt mondta, hogy ne engedjük elaludni, de Max azt mondta, hogy egyszer csak felállt, mert inni akart egy pohár vizet, de ahelyett elterült a földön.

Lori teste megmozdult.

--Ezt láttátok? – kérdezte Clary

--Mit? – értetlenkedett mindenki

--Nézzétek. – mutatott Lori testére.

Loriana teste a levegőbe emelkedett, majd elkezdett fényleni, végül, olyan erős fénye lett, hogy senki nem látott semmit. Egy gyönyörű angyali hang szólalt meg. Lori volt az.

--Mivel a karácsony némiképpen kapcsolódik az Angyalokhoz a sors ironikusnak találta, hogy most haljak meg Boszorkánymesterként és válljak azzá az Angyallá, aki mind a 7 népnek - melyek életét éltem – én legyek az Őrangyala. Ez sajnos azzal jár, hogy a Mennyekben éljek. El kell hagynom a Földi életet és nem láthatom többé a szeretteimet. Szeretlek mindannyiótokat. Remélem, megtaláljátok a KISKAPUT, ami segítségével lehozhattok ismét MAGATOK mellé. GONDOLKOZZATOK! Reménykedjetek! Mindent ÉRTETEK tettem! REMÉNY! Soha ne hagyjon el benneteket! Csak ennyit mondhatok! Ha segítségre van, szükségetek én segítek, bár nem fogtok látni. Szeretlek titeket. Remélem, VISZONT láthatlak TITEKET.

A szavai még sokáig hangoztak, azután miután elment. A hangja olyan lett, mint a gyönyörű hárfa szó. Gyönyörű fehér ruhában és hófehér szárnyakkal, arany fürtjeivel, úgy nézett ki mint egy Istennő.