Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 18. fejezet

18.

A közös nevező

--Várjunk, várjunk egy percet. Szóval mindenki Lorival álmodott? – kérdezte Thomas zavartan.

--Igen – vágta rá mindenki egyszerre.

--Akkor mindenkinek azt mondta, hogy kaptok egy hetet, hogy újra összeszokott csapat legyünk? – kérdezte Magnus

--Igen- mondta mindenki megint kórusban.

--Hát akkor mire várunk? – kérdezte Terra

--Ez nem olyan egyszerű Terra. Valami más is van ebben a dologban. Gondolkozzatok mi a közös még?

Lassan kezdett hajnalodni. Már mindenki magához tért a pillanatnyi sokkból, amit az okozott, hogy elmesélték egymásnak az álmaikat. Mindenki gondolkozott. Beletelt úgy 20 percbe mire Caroline megszólalt:

--Az ajándékok!

--Mi? Nem kaptunk semmilyen ajándékot. – mondta Aqua

--Te nem is, de mi igen. Karácsonyra. A fiúk a kardokat, Magnus a gömböt, Izzy a gyűrűt, Clary az irónt, és én pedig a nyakláncot.

--Igazad van. Lehet, hogy ha valahogy összerakjuk őket, akkor valami útmutatást kaphatunk? – kérdezte Jace

--Miből gondolod, hogy útmutatást kapunk. 

--Úgy, hogy az én kardomon van egy O betű. – mondta, majd felemelte és megmutatta a nyelébe vésett arany betűt.

--Akkor nézzük meg a többit.  – mondta Alec.

--Az enyémen van egy L betű talán – mondta Isabell – de elég kicsi, szóval nem nagyon látom.

--Az enyémen egy 4-es van. Az meg, hogy lehet? – kérdezte Alec.

--És mi van, hogyha ezek nem betűk, hanem számok? Mellesleg az enyémen nincs semmi – mondta Clary

--Az enyémen sincs – tette hozzá Caroline.

--Úgy érted, hogy az L és az O betű igazából…

--1 és 0 igen. – fejezte be Jace mondatát Clary.

--Hát akkor én viszem a főnyereményt, mert nálam egy 5-ös van. – mondta Magnus és észrevette, hogy Alec elmosolyodik a viccén.

--Szóval 0, 1, 4, 5 a mai nyerőszámaink kedves hölgyeink és uraink. – mondta Jace – és ez mégis mit jelent?

--Lehet, hogy valami gyilkosság száma – mondta Terra

--És mégis, hogyan? És mi van, ha egy lakcím? – mondta Aqua

--Nem tudom öcsikéim, hogy nektek, milyen a fantáziátok, de ezeket nem tudom elképzelni. – mondta Thomas

--Akkor valami mennyiség szám? – próbálkozott Clary

--Nem, nem hiszem. – mondta Magnus – Inkább dátum.

--Dátum? – Thomas elgondolkozott – Óóóó hát, hogy erre nem gondoltunk. Terra, Agua mi az, ami a számunkra a legnehezebb egy évben. Melyik az a nap, amikor a Moon család a legrosszabbul van?

--Holdfogyatkozás! – vágta rá Aqua.

--És mikor lesz holdfogyatkozás kedves Aqua? 

--Április 15-én.

--Meg is van a dátumunk 04.15, de mi lesz akkor? Miért fontos ez a dátum?

Ekkor egy lap leesett az asztalról és égő betűkkel egy latin szólás íródott ki: „Omnis habet sua dona dies” 

--Ez mit jelent? – kérdezte Clary, mert mostanában nem volt nagyon ideje latint tanulni.

--Azt, hogy „Minden napnak megvan a maga ajándéka” – mondta neki segítőkészen Jace.

--Ezzel szerintem arra céloz, hogy ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha töltünk egy kis időt együtt. – állapította meg kicsit szomorúan Tom

--Hát már reggel van, szóval ki akar a Takiban kajálni? – kérdezte Jace. Clary, Izzy és Alec vele tartott, majd egy kis nyüstölés után Magnus is. A többieknek nem volt kedvük elmenni. 

Amíg a többiek ettek és nem voltak otthon, addig a Moon fivérek megpróbálták ki találni mi olyan fontos a holdfogyatkozásban. 

--Miért, olyan fontos? – kérdezte legalább már vagy századszorra Terra.

--Hát, még mindig csak azt tudom mondani, hogy akkor vagyunk a leggyengébbek, talán történni fog valami velünk.

--És mi van, ha nem velünk, hanem vele? Mi van, ha addig tud csak visszajönni a Földre utána már soha többé. – kérdezte Tom

--És mi van, ha akkor ő erősebb, mert a Mennyországban ez fordítva van?

--Hogy lenne már fordítva, ez baromság – mondta Terra dühösen, majd megnyugodva hozzátette – Nem tudom. Bocsánat, csak két napunk van kitalálni, hogy mit akart ezzel mondani Lori és egy kicsit ideges vagyok.

--Mind idegesek vagyunk. – mondta Aqua – de épp ésszel kell gondolkoznunk és nem szabad pánikba esnünk.

--Miért nem kell pánikba esni? – kérdezte Magnus

Ebben a pillanatban lépett be Magnus az ajtón és nyomában a többiekkel értetlenül néztek. Magnus olyan hangosan és nagy erővel nyitotta ki az ajtót, hogy senki nem vette észre a földre zuhanó égő lapot. Valami volt ráírva, de mielőtt bárki is láthatta volna Terra az egyik lépésével berúgta az ágy alá.

--Mert már csak két napunk van – jelentette ki Tom – de megoldjuk, rá fogunk jönni.

Éjt nappallá téve csak azon fáradoztak, hogy megtalálják a kulcs, de semmit nem találtak. Már csak 10 órájuk maradt.

--Ezt nem hiszem el – mondta dühösen Terra és mindent lesöpört az asztalról.

--Ne dühöngj, inkább szedd össze, amit lesöpörtél – mondta Tom.

--Jó, jó, elnézést, de nézz ránk legalább együtt dolg… - és nem fejezetbe, helyette: - Ezt nem hiszem el. Nézzétek – mondta és felemelte a papírt, amit két napja berúgott az ágy alá.

A lapra egy szó volt írva: ANYA

--Mi? – kérdezte Magnus, mert Aqua valamit az orra alatt mormogott.

--Hát persze, anya nem alvilági, anyának a családfáját kell figyelembe venni.

--De hisz anya sosem mesélt az őseiről. – mondta Terra

--Nektek, nem, de nekem igen – mondta Thomas – Tudnotok kell, hogy azért nem mondta el, mert félt, hogy rossz szemmel néznétek rá.

--De, miért? – kérdezte értetlenül Aqua.

--Mert anya… - egy hosszabb szünet után erőtlenül mondta ki – ANGYAL volt.

Meglepi!!

Sziasztok!

Ezzel a fejezettel (17. fejezet) szeretnék ezúton is Boldog Születésnapot Kívánni a mi blog szerkesztőnknek Linának. Ugyanis ma van a születésnapja.

Lala <3

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 17. fejezet

17. 

Álmok Tengere

Az álmok olykor csalókák. Visszatükrözik a lelkünkben kavargó kérdéseket csakúgy, mint a vágyainkat és a félelmeinket.

Thomas, Aqua és Terra álma:
Tom a húgával álmodott. Álmában egy csodálatos helyen volt a testvéreivel. Egy meseszép mezőn feküdtek a fűben és a királykék eget mustrálták. Körülöttük szemkápráztató virágog nyíltak és volt egy kis tó is, ami tükörként csillogott. Olyan elképesztő volt a látvány, olyan mámorító, hogy Thomas legszívesebben sohasem akart volna felébredni belőle.--Olyan gyönyörű ez a hely. – mondta Thomas
--Igen tudom – mondta Lori – azért hoztalak ide benneteket, hogy egy kicsit ráébresszelek benneteket arra, hogy nem minden rólam szól. Nem áll meg a világ, hogyha én nem vagyok. Nézz magadra Tom, te lettél a Világ Boszorkánymester. És ti is mind a ketten, az én drága iker bátyáim, annyira szeretlek titeket. Ti, a Föld és a Víz Urai vagytok és tökéletesen végzitek a dolgotokat. Ja és nem mellesleg 884 évesen elképesztően néztek ki.
--Az ember világban már 1084 évesek vagyunk. – tette hozzá Aqua
--Jaj, nem már tesó, miért öregítesz minket? – monda Terra és viccesen a testvére vállába ütött.
--Jaj, Istenem, de hiányoztok. – mondta Lori elkeseredetten – Tudjátok, ki hiányzik még? – tette fel a kérdést, de ekkor megjelent mellettük egy aranyos fehér puli kutya.
--Pamacs – mondták mindannyian egyszerre.
--Na, most már tökéletes a csapat. – mondta Lori.
--Egy kérdésem lenne. – mondta Tom – Apáék miért nincsenek itt?
--Mert őket nem tudom a Mennyekbe emelni, mert ők Alvilágiak. Mármint anyát természetesen ide hívhatnám, de akkor már apát is ide kellene ahhoz pedig még nincs elég erőm.
--Értem. – mondta Tom magát is meglepve saját hangja nyugodtságával.
--És hogyan tudunk veled kapcsolatba lépni vagy hogyan tudunk lehozni ismét közénk? – kérdezte Aqua
--Már megint itt vagyunk? – kérdezte Lori – Nem meg mondtam, hogy…
--Igen lehet, hogy nem áll meg a Föld, de mi örök életűek vagyunk, addig keresünk, ameddig csak akarunk.
Egyszer csak a kis fehér kutyus elaludt mellettük és lassan szuszogni kezdett.
--Nem értitek. Lehet, hogy ti halhatatlanok vagytok, de a többiek nem. Beszéljétek le őket a keresésemről és megmondom, hogyan tudtok velem kapcsolatba lépni.
Lori arcán könnycsepp csordult le majd a kutyuskához lépett, aki már nem vett több levegőt.
--Nem akarom, hogy úgy végezzék, ahogy ő. – mutatott Pamacsra – Amióta Boszorkánymesterként éltem ő volt a mindenem. Feltámasztottam azután miután apánk megölte, és egészen addig velem volt ameddig meg nem haltam. Az ő és az én életem össze volt kötve. Mivel én meghaltam ő is követett. Nem akarom, hogy azok, akik szeretetből kötődnek hozzám így végezzék. Vagy leállítjátok őket, vagy nem segítek nektek a keresésemben.
Caroline álma:
Caroline a Lorival épített titkos helyen volt. Csak teljesen más volt, most, hogy Lori angyali fénye betöltötte a teret. Olyan régen nem jártak itt mégis megmaradt minden. A közös rajzaik, az egymásnak titkosírásban írt üzengetéseik. A gyakorló varázsigék, minden, olyan hihetetlennek tűnt.
--Ezt nem hiszem el. Pont olyan, mint amilyenre emlékszem. - mondta Caroline és könny gyűlt a szemében.
--És tudod, hogy miért hoztalak ide, ugye?
--Igen itt találkoztunk először, majd megépítettük ezen a helyen a mi titkos rejtekhelyünket és csak a miénk volt, majd egy hónappal később, mához pontosan 900 éve megünnepeltük a tizenhatodik szülinapomat. –

mondta sírva Caroline – olyan szép volt, akkor kaptam ezt tőled – mutatott a kezére, amin egy gyönyörű kígyó alakú gyűrű volt. A kígyó a saját farkára fektette a fejét és így ölelte körbe Car ujját.

--Igen emlékszem. Most is hoztam valamit. Igazából ez a dolog már meg van neked karácsony óta, csak álcáztam és nem mondtam el, hogy mire is való.
--A nyaklánc? – kérdezte és a kezét a mellkasára emelte, ahol ott lógott a pontos mása annak amit Lori most levett a nyakából.

--Tudtad, hogy ezt egy ókori egyiptomi fáraótól kaptam, mert megvédtem haláltól és feltámasztottam. Azt mondta, ez a nyaklánc csak annak a nyakába való, aki elég bölcs. Úgy tartották, hogy a kígyó a bölcsesség, tudás, hatalom jelképe. Ezért adtam először neked a gyűrűt, mert elég bölcsnek tartottalak, ahhoz, hogy megérdemeld a kígyó jelképet. Most a kezemben tartom azt a medált, ami ráébresztett arra, hogy ki is vagyok. Egy nagyhatalmú lény, akinek van akkora ereje, hogy a lelke egy darabját bezárja abba a medálba, ami a te nyakadban lóg.
--De… miért? Hogyan?
--A hogyanra nem, de a miértre tudok választ adni. Te vagy az egyetlen, aki kapcsolatba tud lépni velem. És te vagy az egyetlen, aki képes hívni engem. Ha megérinted a medált és közben kimondod a nevem, és hogy miben segítsek, akkor ott leszek melletted. Lehet, hogy nem fogsz látni, de érezni igen. És bármiben segítek, amit csak kérsz. Boldog Születésnapot Kívánok Neked Caroline Fell.
Isabelle és Clary álma:
Izzy és Clary egy nagyon furcsa helyen találták magukat. A ruhájuk a bal oldalt a szív felett le volt húzva. Clary csak annyit vett észre, hogy elmondtak egy esküt és egy Néma Testvér a szíve felé rajzol egy parabatai rúnát, majd ugyan ezt teszi Izzy-vel is. A rúna nem fájt, talán azért mert álmodtak, de lehet, hogy azért. mert Lori enyhítette a fájdalmat, ugyanis ő a két lány vállát fogta és mosolygott.
--Mi történt? – kérdezte Clary kábán és kitapintotta a zsebében a ceruzát, ami irónként is használható, biztonság esetére, ha kellene.
--Parabataiok lettünk – mondta Isabelle lelkesen és felemelte a kezét és a gyűrűs ujján megcsillant a gyűrű, ami jelezte, hogy ki, mikor, mekkorát hazudik. Most zöld volt ami azt jelentette, hogy Isabelle igazat mondott.
--Hogy lehet ez? – értetlenkedett Clary
--Úgy, hogy ha továbbra is engem akartok keresni áldozatokat, kell hoznotok.
--Milyen áldozatot? – kérdezte Izzy zavartan – Hisz ez egy nagyszerű dolog, végre van egy parabataim.
--Én mindig arra vágytam, hogy ott állhassak mellettetek akkor, amikor végre parabataiok lesztek, sajnos ez nem lehetséges, de ha legyőzitek a félelmeiteket és értem megteszitek, akkor segítek a nyomozásban és további nyomokat hagyok, hogy megtaláljátok a kiskaput.
Jace és Alec álma:
Alec és Jace egy szokványos parkban voltak, éppen gyakoroltak a karácsonyra kapott fegyvereikkel, amikor Lori megjelent előttük.
--Látom, jó hasznát veszitek a fegyvereknek. – mondta és elmosolyodott.
--Igen nagyon vigyázunk rájuk, nehogy valami bajuk essen. – mondta Alec
--Mint Thomas mondta, ezekben sem az Angyalok sem más lények nem tudnak kárt tenni. De örülök, hogy ezt hallom. De nem ezért jöttem, hanem azért, mert mostanában többet foglalkoztok velem, mint magatokkal és én ezt nem hagyhatom. A szerelmeitek már nagyon hiányolnak, különösen téged Alexander. Hallom Magnus gondolatait és majd beleőrül, abba, hogy így nem is törődsz vele. Azt kérem, hogy mind a ketten foglalkozzatok többet a szerelmeitekkel és vigyétek el őket valami romantikus helyre. Abban az esetben, ha egy hét alatt nem látom ennek a jelét, nem fogok segíteni a kiskapu megtalálásában.
Magnus álma:
--Tudod, Magnus sosem értettem mit szeretsz az ifjú Alexanderben, de most megértettem. Miért nem mész oda hozzá, csókolod meg és viszed el valahova? – kérdezte Lori
--Mert őt nem érdeklem. Egy kicsit sem. – felelte Magnus
--Jaj, Magnus, ezt te sem gondolhatod komolyan. Amúgy meg mindenki annyit dolgozik azon, hogy megtaláljátok, a kiskaput mi lenne, ha csak egy hétre nem foglalkoznátok ezzel. Egy hetet kérek, hogy újra az a jól összeszokott csapat legyetek. Ha betartjátok, azt az egy hetet ígérem élőben is beszélhetünk, de addig…

Mindenki riadtan, izzadtan és zilálva ébredt. Thomas, Aqua és Terra egymásra néztek és tudták, hogy mindenki álmában megjelent Lori. Caroline a nyakláncát szorította, annyira, hogy már belefehéredett a keze. Isabelle és Clary a mellkasát nézte, de nem voltak rajtuk a parabatai rúnák. Alec és Jace egymásra nézett, majd a kezükben lévő fegyverre tévedt a szemük. Magnus pedig kis híján eltörte a varázsgömböt, amit Loritól kapott és valahogyan a keze ügyébe került. Egyszerre tették fel a kérdést: -- Ez meg MI volt?

:(

Sziasztok!

Sajnálom, hogy az elmúlt másfél hónapban nem adtunk magunkról jelet, de sajnos minden összejött (félév,suli, technikai gondok,ilyesmi) , de ígérem, hogy mostantól leszünk és hozom az izgalmakkal és rejtéllyel teli fejezeteket.

Lala <3