:(

Sziasztok!

Sajnos rossz hírt kell közölnöm. Ne aggódjatok nem szűnik meg az oldal csak 2 hét szünetet tartunk, ugyanis én és Lina is most megyünk nyaralni (pontosabban én táborban leszek) és sajnos nem leszünk gép közelben, de miest visszajöttünk elhalmozunk titeket fejezetekkel. Már mint amilyen gyorsan megtudok írni egy fejezetet :D :D Ne haragudjatok! Addig is szép nyarat nektek! :D <3 És ne feledjétek, hogy már kevesebb, mint egy hónap van a filmig, kitartást. Addig is itt egy Jace-Clary kép :D Én már alig várom. Ti, hogy vagytok ezzel? Megnézitek a filmet? Várjátok már?

 Puszi

 Lala :D

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 6. fejezet

6.

A Titok

Lori lábait összekötözték, a kezeit pedig hozzákötözték az ágyhoz, nehogy megint elszaladjon. Éppen hajnalodott és mindenki holt fáradt volt. Agua az ágy jobb, Terra pedig a bal oldalán aludt el. Clary Jace mellkasára dőlve a földön aludt. Isabbelle a széken ülve az asztalra dőlt, Alec és Magnus a szoba két legtávolabb eső pontján, a földön aludt. Agnes a kanapén, Caroline pedig a szoba közepén leterített szőnyegen terült el. Caroline egy ideig még őrködött, de végül legyőzte a fáradság.

Lori ébredezett és észrevette, hogy valami dörzsöli a csuklóját és a bokáját. Sejtettem, hogy ez lesz. – gondolta és megpróbálta kihámozni a kezeit a kötélből. Először a jobb, majd a bal kezét bújtatta ki a szorításból. A lábairól is leoldotta a köteleket, majd halkan és lassan lemászott az ágyról. Amikor felállt majdnem összerogyott úgy megszédült, aztán a fejéhez kapott és alvadt vért érzett a homlokán. Éles hasítás állt Lori fejébe, de nem törődött vele.  Éppen az ajtó kilincse után nyúlt, amikor valaki megszorította a kezét. A fiú magas volt, fekete hajú, sötét szemű, izmos, mondhatni az ajtón nem igen fért volna ki. – A helyedben nem mennék sehova. – mondta mély és fáradt hangon.

--De ha itt maradok, mind meghaltok. Ezt nem hagyhatom. El kell, mennem, különben ide jön és megöl mindannyiótokat. – mondta Lori halkan és idegesen.

--Nem hagyhatom, hogy a húgom egy elmebeteg kezére kerüljön. – suttogta a fiú.

--Tom, Mephistopheles nem pszichopata, hanem halott. Pontosabban már nem, de mindegy, ha nem megyek el, akkor ti járjátok meg. És nem akarom, hogy bárkinek is baja essen mi adtam.

 --Nem, helyette inkább feláldozod magad igaz. Szerinted az nem fájna a szeretteidnek? És nem lenne jobb együtt megvívni ezt a harcot?

--Nem keverhetlek bele benneteket az én bajomba…

-- De pontosan ezért vagyunk család, hogy mindig segítsünk a másiknak. – szólt közbe Thomas.

A beszélgetés ezen részére, már mindenki ébren volt és lázasan, de fáradt arccal figyelte a testvérek beszélgetését. Senki nem akart beleszólni a dologba, mert senki nem volt képben igazán.

--Igen, de az nem segítség, ha megöletitek magatokat.

--Tudod, egyszerűbb lenne, ha elmondanád elejétől kezdve, hogy mi is folyik itt. – mondta Terra miközben felült az ágyra.

--Talán az jobb lenne, de azután, miután elmondtam csak még jobban bele akartok, majd keveredni.

--Na, halljuk. – szólalt meg Aqua izgatottan.

--Szóval úgy kezdődött, hogy álmomban láttam Mephistophelest egy esküvőn. Sub noctem cura recursat. Éjjel a gond visszatér. Tudjátok. –nézett a testvéreire - Nem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán megláttam magam, esküvői ruhában amint éppen az oltár felé sétálok, és ti mosolyogva örültök a házasságomnak. Aztán egy valami, talán egy villámhoz tudnám hasonlítani lecsapott és megölte Mephistophelest. Majd sírva odahajoltam fölé és láttam, hogy porrá égett. Pulvere est et in pulvere reverteris. Porból lettünk, porrá leszünk. És ekkor döntöttem el, hogy Magnushoz költözök, amiért még ma is hálás vagyok. – Nézett Lori őszinte hálával Magnusra. A férfi bólintott és elmosolyodott.

--Szívesen tettem, de akkor ezt miért nem mondtad?  - szólt kedvesen.

--Nem akartalak belekeverni. Minél többen tudják annál több halott lesz és én nem akartam, hogy rajtam kívül bárki akár meg is sérüljön.

--Mi? Hogy érted, hogy rajtad kívül? – aggódva kérdezte Caroline.

--Ha folytathatnám, megtudnád. Szóval amint idejöttem megkértem Magnust hogy senki ne zavarjon, mert transzba esek, és ha felkeltenek, akkor mérges leszek. Így hát 2 évig aludtam, amíg egy bizonyos ember – nézett Agnesre keményen – fel nem keltett.

--Elnézésedet kérem, csak azt tudtam, hogy hol vagy azt nem hogy milyen állapotban.

--Semmi baj, de azzal ismét elkezdődött a baj. Az még hagyján, hogy elvittek a jövőbe, - nézett Jace-re - de azt még mindig nem értem, hogy mit keresett ott Mephistopheles. És miért küldözget nekem most, olyan látomásokat, amiben feleségül vesz. Aztán összeállt a kép. De nagyon nem fog tetszeni nektek, ha elmondom. – habozva mérte végig a társaságot.

--Mond el Loriana különben nagyobb bajban leszel, mint amiben most vagy. – dühöngött Thomas.

Loriana, ez a neve? Milyen gyönyörű név. Még sosem hallottam ilyen szépet, biztos nagyon régi név lehet. – gondolta Clary. Lori erre elmosolyodott. – Köszönöm szépen. – mondta Clarynek.

--Ezt hangosan mondtam? – kérdezte kétségbeesetten Clary.

--Nem, ne aggódj csak pont hallottam a gondolataidat, tudod, szörnyen hangosak. És igen nagyon régi, mint én. – mosolyodott el Lori. – Latin eredetű. Kigondolta volna. – nevette el magát.

A többiek semmit sem értettek ebből így Lori elmagyarázta, hogy Clary megdicsérte a nevét és ezt csak gondolta, de ő meghallotta és meg is köszönte.

--Jó, oké szép neved van ezt eddig is tudtuk, de miért nem fog nekünk tetszeni, ha elmondod? – próbálta visszaterelni a szót az előző témára Terra.

--Ja, igen, bár maradtunk volna a nevemnél, - erőltetett egy mosolyt az arcára Lori és folytatta - de akkor elmondom. – vett egy nagy levegőt és a földet kezdte bámulni, hogy senkinek ne kelljen a szemébe nézni. – Szóval, emlékeztek arra, hogy a kérdéseknek ára van, és amit kérdezel az megvalósul. Na, igen Jace megkérdezte, hogy mi lesz, ha megint ember leszek. Hát az a jövő, ugye és ott találkoztam Mephistophelesszel. És ha most küldözget nekem látomásokat és akkor találkozok vele az azt jelenti, hogy… - vett egy nagy levegőt, hogy folytassa, de Caroline beléfojtotta a szót.

--Az azt jelenti, hogy már nincs sok időd Boszorkánymesterként. – riadt fel a lány - Mond, hogy nem így van, és hogy tévedek, és csak hülyeségeket zagyválok. Mond, kérlek. – esedezett Caroline könnyes szemmel és próbált Lori szemébe nézni, de tudta, hogy nem téved és a barátnője nem mer az ő szemébe nézni.

--Ez nem igaz. Ugye hugi? – ijedt meg Aqua.

--Én mindent megteszek, hogy ne így legyen, de a sors.. – mondta síró, de erős hangon.

--A sorsod az, hogy a Világ Boszorkánymestere legyél, ezt mégis, hogy tudnád megvalósítani, ha halott vagy? – kérdezte ordítva Terra.

--De tényleg, hogy lehet, hogy a Világ Boszorkánymestere vagy, de mégis meghalsz? És miért Boszorkánymester, ha többet éltél Tündérként? Ezt nem értem. – nézett zavarosan Magnus.

--Na, elmondom. A sorsom szerint, minden faj életéből fogok élni jó néhány évet, aztán végül Boszorkánymester leszek, de meghalok és újult erővel térek vissza ismét Boszorkányként, de akkor már semmi nem tud megölni. Igen ez szép és jó, de… - nem fejezte be a mondatot. Úgy meredt a falra mintha most jött volna rá, egy olyan fontos dologra, ami megváltoztat mindent.

--De…? – kérdezte Isabelle.

--De ahhoz, hogy így legyen egy rituálét kellett volna végrehajtanom minden életemben. – szomorkodott, aztán öröm villant át az arcán és felpattan az ágyról. – Ez az, megoldhatjuk, csak kell egy … - megint elhallgatott és ismét szomorú lett az arca.

--Oké úgy látom ez így nem fog menni. – szólt Thomas. – Mi a rituálé? Mi kell hozzá?

--Az, hogy amilyen faj életét élem abból a fajból fel kell áldoznom egyet, de nem ölhetek meg egy Boszorkánymestert csak úgy. A többieket mind csatában öltem meg. Na, jó majdnem mindet. – mosolyodott el.

--Elmondanád ezeket, hogy oldjuk a feszültséget? - kérdezte Jace és Lori szemébe nézett aki ettől furcsa mód kellemesen megnyugodott.

 --Persze. – mosolyodott el Lori, hogy végre témát váltanak. – Na, szóval elsőnek Mondén voltam ugye, hát akkor az utcán megtámadtak és a tőrömmel leszúrtam a fickót. (Amit mellesleg a csizmámban tartottam) - szólt a testvéreinek és látta, hogy Isabelle elmosolyodott. - Aztán Tündérként harcoltunk a területekért. Akkor még minden Tündér törzs küzdött a saját birodalmáért. Nagy háború volt és nem csak egy személyt öltem meg. – mondta - Inkvizítoként még elég durva eljárás során lehettél az előző Inkvizítor utóda. Ahhoz hogy elismerjék, hogy megfelelsz a posztra meg kellett ölnöd az előző személyt. Hát azóta is emlegetnek a Klávé körében, mert én voltam a legtöbb ideig Inkvizítor. Összesen 66 évig voltam szolgálatban, úgy mond. – dicsőítette magát Lori, mire a többiek elnevették magukat, bár nem volt igazi boldog nevetés. – Aztán Vámpírként is kinyírtam egy, kettőt a fajtámból táplálék szerzés érdekében. Vérfarkasként csak egy személyt öltem meg. A falka régi vezérét, hogy átvehessem a helyét. Sokáig küzdöttünk, de végül én nyertem. Árnyvadászként, hát igen – gondolkozott el Lori – na, az nem volt szándékos. Éppen kiképzésen voltunk, amikor meg akartak viccelni és egy éles fegyvert adtak a kezembe én ezt, mit sem sejtve odamentem a társamhoz (szerencsére pont párcsere volt és a Parabatai barátom tovább ment). Az tény, hogy jó harcos voltam, de aznap pont a közeli párharcot gyakoroltuk és leszúrtam szegény társam. Próbáltam visszahozni az életbe, de gyenge volt és sajnos meghalt. – némán meredt maga elé – És most itt vagyok még nem öltem meg egy Boszorkánymestert sem és nem is nagyon szeretnék. Ráadásul kitudja, hogy lesz-e egyáltalán alkalmam rá, hogy megtegyem. Nem tudom, hogy mit tehetnék.

--Mennyi ideig tud egy halott halott maradni mielőtt visszahoznád az életbe? – kérdezte Magnus.

--Nem tudom talán egy nap vagy kettő, de ha nagyon erős, akkor talán három nap után is vissza tudom hozni miért… Nem arról szó sem lehet. – dühöngött Lori. Valószínűleg rájött miért kérdezte Magnus - Neked elment az eszed. Nem inkább én halok meg mint, hogy megöljelek Magnus Bane.

--De te a Világ Boszorkánymestere vagy nem hallhatsz meg. Legalábbis anélkül, hogy elvégezted volna a rituálét.

--Te elmebeteg nem fogom kockára tenni az életedet.

--Most miről is beszéltek? – értetlenkedett Alec. Lehet, hogy tudta, hogy miről van szó csak nem akarta elhinni.

--Arról, hogy Magnus azt akarja, hogy öljem meg aztán haljak meg és térjek vissza Boszorkánymesterként és hozzam vissza az életbe. Röviden ennyi, de én ezt nem fogom megtenni.

--Tedd meg. –vágta rá Alec – Ha meg akar halni akkor haljon meg. – nézett gyilkos tekintettel Magnusra.

Az összes ember, aki a szobában volt zavarodottan nézett Alecre, hogy-hogy mer ilyet mondani a szerelmének, Magnusra, hogy-hogy mer ilyen ötletet kitalálni és Lorira, hogy hogyan fog dönteni. A tekintetek ide-oda jártak a három személy között.

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 5.fejezet

5.

A látomás

Jace, Alec és Magnus odarohant a lányokhoz, hogy fölsegítsék őket, de ekkor Lori olyan élesen sikított, hogy mindenki, aki a szobában volt térde rogyott. Lori hirtelen fölpattan kitépte a karját barátnője kezéből és elrohant. Elrohant a sötétbe, ki az utcára az éj fekete leple alatt.

A többiek csak egy óra elteltével tértek magukhoz és azt sem tudták mi lett velük.

--Mi történt? – kérdezte Isabelle kábán.

--Lori! Hol van Lori? Meg kell találnunk mielőtt valami szörnyű nagy ostobaságot csinálna. – nézett aggódva körül Caroline.

--Miért mit láttatok? – kérdezte Agnes.

Lori egyedül, mezítláb kódorgott valahol a sötétben. Még mindig a farmer és a póló volt rajta. Ránézett a felsőjére és néhány könnycseppet ejtve bevillant egy kép. Egy temető volt, de valami szokatlan dolog történt, esküvő volt abban atemetőben. Hirtelen elkezdett rohanni, nem tudta hova rohan és miért, de azt, amit látott azt el kell felejtenie. Hirtelen egy parkban találta magát. A fák lombkoronái enyhén hajlottak a széltől, tücskök zenéltek, és egy szökőkút csobogása hallatszódott. Aztán talált egy padod, amire leült és összekuporodott. Már majdnem elaludt, amikor valaki megérintette a vállát.

--Hát ez lehet, hogy nektek komplikált lesz, mert nem tudom, hogy mennyit tudtok az életéről, de megpróbálom elmondani, addig ti egy kereső varázslatot csinálnátok, hátha megtaláljuk? – nézett Magnusra és Agnesre Caroline.

Mindketten bólintottak leültek egymással szembe, majd megfogták egymás kezét és mormogni kezdtek.

--Szóval, amikor megérintettem láttam a Jel jelentését. Egy összekötő rúna volt, de nem tudom, hogy kivel… - Caroline nem fejezte be a mondatot, elgondolkozva meredt a falra.

--Kivel lehet összekötve? Talán azzal, aki elrabolta? Az a, hogy is hívják? A pasija. – mondta Jace.

--Nem tudom, lehet, hogy Mephistopheles volt rá hatással, de nem. – meredt a gondolataiba és úgy mondta a szavakat mintha be lenne programozva - Ő nem tud rúnákat rajzolni. Túl hülye hozzá, ráadásul Alvilági nem működik rajta. – mondta bazsalyogva. – De tudom ki, pontosabban kikkel lehet összekötve. – majd körbe nézett a társaságon és látta rajtuk, hogy semmit sem értenek. Mire elkezdte volna magyarázni Alec rákérdezett.

     -- Igen, és kikkel?

--A testvéreivel, Terrával és Aqua-val. – mondta szinte félvállról.

A többieknek leesett, hogy Lorinak vannak bátyjai, ráadásul 3. Ez nem stimmel, miért csak kettőt mondanak mindig? – gondolta Clary, pontosabban mondta, észre se vette, hogy hangosan gondolkodik és szavak hagyják el a száját.

Lori hirtelen megrázkódott, de nem sikított, ami azt illeti nem is tudott volna, száraz volt a torka. Mire feleszmélt, hogy ki ért hozzá 3 ölelő ember karjaiban érezte magát.

--Jaj, édes húgocskánk, hogy kerülhettél ekkora bajba? – mondta egy hang szelíden.

--Mond el mi történt. – szólt kedvesen egy másik hang.

--Ne aggódj, segítünk. – egy harmadik hang szólalt megnyugtatóan.

--Terra, Aqua, Thomas, hogy kerültetek ide? – mondta Lori halkan szinte suttogva nem volt ereje hangosabban beszélni. Annyira megkönnyebbült, hogy ott van a bátyjai védelmező, ölelő karjaiban, hogy semmitől sem kell félnie, hogy minden ereje elszállt. Az egyik fiú a karjaiba vette és lerakta arra a padra ahonnan ez előbb felébresztették.

--Hát ezt is csak te vetted észre, de legalább valaki észrevette. Azért csak Terrát és Aquát mondjuk mindig, mert Lori harmadik bátyja Thomas elveszett mindenki számára. Igazából ő lett volna a Világ boszorkánya, de lemondott róla. Én nem tudom, hogy miért, mert sosem akartam megbántani Lori-t, hogy úgy mond az „elveszett” testvéréről kérdezzem. Amúgy én csak annyit tudok róla, hogy nincs más képessége csak az, hogy örökké él. Szinte mondén csak sose hal meg. De nem tudom, hogy mi lett vele. Ezt csak Lori tudná elmondani. Ez számomra is zavaros téma.

--Értem. Szóval amúgy mit láttatok. – terelte el a szót Clary.

--Ja, tényleg. Nem találtátok még meg? – kérdezte Caroline Magnust és Agnest.

--Nem, de valami nagyon erős pajzsot érzékeltünk a város másik felén lévő parkban.

--Hogy kerülhetett oda? – gondolkodott Car, de aztán elkezdte mondani a látomás tartalmát. – Annyit láttunk, hogy a testvérei eljöttek. Azt nem láttam, hogy hány tesója rohant a segítségére, de azt tudom, hogy Tommal is össze van kötve. Na, szóval egy temetőt láttunk, ahol Lori családtagjai és barátai feküdtek, holtan.Csak, hogy tisztázzuk Lori már a barátainak tekint titeket szóval ti is ott feküdtetek – félve és elborzadva nézett körbe az embereken – Aztán ott volt Mephistopheles és arra kényszerítette, hogy menjen, hozzá feleségül ott ahol a szerettei holttestei vannak. Ha nem teszi meg akkor… hát erre a részre nem emlékszem, olyan mintha… Lori ha megtalálunk, én esküszöm… - valamilyen torokhangon hörgött aztán nem folytatta tovább a többiek értetlen tekintete miatt. – Bocsi csak Lori elhomályosította a Látásomat, mert valamit titkolni akar előlem, de nem fog neki sikerülni. Valamit tervez, de vajon mit? – az utolsó mondatot halkan folytatta és elgondolkozva leült az ágy szélére.

--Én azt mondom, hogy menjünk és nézzük meg azt az erőmezőt vagy pajzsot, vagy tudom is én mit. – mondta Alec és Magnusra nézett.

--Nem valami jó ötlet, bármi lehet, legyen az Lori vagy gonosz lény, de nagyon erős, veszélyes is lehet. – mondta Agnes az öccse arckifejezését látva.

Magnus kis híján megölte a tekintetével Alec-et. Hogy lehet ilyen hülye ötlete egy ilyen csinos kis pofinak? – gondolta Magnus

     --Jó menjünk. – mondta Caroline miután felpattant az ágyról. – Ha mindenki benne van, akkor mehetünk, ha valakinek ellenvetése van, az maradjon itt és várjon, hátha visszajön. Nos, akkor ki tart velem?

--Én megyek. – mondta Jace

--Én is. – mondta Clary, majd Jace mellé lépett és átkarolta a fiú megfeszült izmait.

--Még jó, hogy megyek, ilyen klassz bulit kihagyni. – mondta Isabelle és a korbácsával a levegőbe csapott.

--Ha a húgom megy én is. – vágta rá Alec.

--Na és ti? – nézett Clary Agnesre és testvérére. – Itt maradtok?

--Én maradok. – mondta Agnes és kihúzta magát a széken. – Te mehetsz. – mondta Magnusnak, majd halkan oda súgta neki – Vigyáznod kell a szerelmedre.

--Megyek. – mondta Magnus és felpattan a székről. Elindult az ajtó felé és közben direkt meglökte Alec vállát.

--Ha lehet, ne öljétek meg egymást. – mondta Caroline amint észrevette a feszültséget a két fiú között.

Magnus hangosan kifújta a levegőt és kilépett az ajtón. A többiek követték, majd Agnes becsukta utánuk az ajtót.

--Mit kerestek itt? – kérdezte Lori kábán miután a testvérei nagy nehezen felébresztették, varázslat nélkül.

--Mi az, hogy mit keresünk itt? Ha nem vetted volna észre hatalmas nagy pácban vagy. – mondta Aqua.

--Igen észrevettem, képzeld, de miért jöttetek ide, ez rám tartozik nem rátok. Az én bajom és hagyjatok békén. – ezzel a lendülettel fölpattant a padról és kirontott a fiúk köréből, de egy kéz visszarántotta. Olyan erősen húzta vissza az egyik testvére, hogy neki esett a padnak és elkezdett vérezni a feje. –Itt maradsz, megértetted? – mondta Terra.

--Ezt muszáj volt? Nézd meg! – mutatott Lorinak a sebére. – Ne haragudj, azért jöttünk, hogy segítsünk, nem azért, hogy bántsunk. Ugye Terra?- vonta kérdőre öccsét Thomas.

--Thomas, nem a legjobb időpont, hogy összevesszetek, ha nem vettétek volna észre a húgunkat meg akarja ölni a halott vőlegénye. Úgyhogy majd ezt később megbeszélitek.

--Várj, honnan veszitek, hogy meg akar ölni? – nézett értetlenül és kíváncsian Lori.

--Hát elég gyanús, hogy visszajött a halálából.

--Nem megölni akar. Még az is jobb lenne. – mondta Lori és nagy levegőt vett. – El akar venni feleségül.

--Mi? – mondta egyszerre a három fiú.

 – És mikor? Vagy miért? Nem tudom erre mit kéne kérdezni. – mondta megzavarodva Aqua.

--A közeljövőben és azért, hogy megszerezze a világuralmat. Tudod csak a szokásos, szóval akár mehettek is, megoldom egyedül.

--Igen, kérdeznék valamit. Ha meg tudod oldani egyedül miért rohantál el a házból? Miért hagytad ott a legjobb barátnődet? Miért jöttél el a város másik felébe? – vonta kérdőre Terra.

--Mi? Te meg miről beszélsz? – Lori értetlenül nézett rájuk.

--Arról, hogy ha parkba akartál volna menni miért nem mentél a Prospect Parkba miért jöttél el a Canarsie Parkba? – dühöngött Terra. Látszott rajta, hogy nincs igazán oda azért, hogy a húga éjszaka több kilométert futkározzon.

--Mi? Hogy kerültem ide? Aúú nagyon fáj a fejem. – kapott a fején lévő vérző sebhez - Nem mehetnénk vissza Magnushoz?

--Hogy kerültél ide? Hát úgy kedves, hogy idáig elrohantál a vámpír sebességeddel. Nem mondom jó gyors vagy, alig értünk utol. – mondta Tom.

--Ne okítsátok már, hagyjátok szegényt. – mondta megemelt hanggal Aqua – Mit láttatok, amikor elrohantál?

--Én nem, nem emlékszem. Nem, nem tudom. – hebegett Lori majd a közelében lévő bátyjához bújt és elkezdett sírni.

--Valami nagyon rémeset láthatott. Soha nem láttam még sírni. - mondta Aqua Terrának és Tomnak.

Valami nagyon fényesen villant meg a park közepén. Pont, mint egy Portál. Majd a fiúk csak azt látták, hogy Caroline rohan feléjük és utána még öt ember a nyomában liheg.

--Ti meg mit kerestek itt? – kérdezte Thomas értetlenül.

--Na vajon mit? Hol van? Látni akarom. – zihálta Caroline dühösen.

--Hagyd, most nincs a legjobb formájában. – förmedt rá Aqua.

--Azt észrevettem, amikor ott hagyott és elrohant a francba. Hol van? – most már Car ordított.

--Miért kiabálsz? – szólalt meg egy lány hang a fiúk között. A hang olyan ártatlannak hangzott, mintha azt sem tudná, hol van. Caroline ettől fel tudott volna robbanni.

--Miért? Hát nem is tudom. Gyere már elő az Isten szerelmére. – Caroline kirángatta a fiúk közül Lorit és elszörnyedve néztek rá. – Veled meg mi történt?

--Én, én nem tudom. Csak nagyon fáj a fejem. Kérlek, ne kiabálj velem. – mondta Lori erőtlenül. Úgy mintha egy 5 éves lenne, aki nem tudja mi rosszat tett.

--Persze nem kiabálok veled. De mégis mi történt? – vonta kérdőre a lányt, de közben a testvéreit nézte.

--Az én hibám, véletlenül nagyot rántottam rajta és beverte a fejét. Sajnálom hugi. – mondta őszintén Terra.

--Te faragatlan tuskó, hogy lehetsz, ennyire ostoba, van elég baja szegénynek és te még sérülést is okozol neki. Te, legszívesebben megpofoználak.  – ordított Caroline Terra arcába.

--Kérlek, ne veszekedjetek. – Lori hangja inkább nyöszörgésnek hallatszott. Caroline odafordult hozzá és a két vállánál tartotta, majd úgy szólalt meg mintha egy kisgyerekkel beszélne.

--Nem veszekszünk. Figyelj, menjünk vissza, aludj egyet, aztán holnap beszélgetünk egy nagyot.

--Nem, nem, nem. Engedj el! Nem mehetek vissza, meg fog találni. Megöl titeket. Hagyjatok békén. – Lori ordítva kitépte magát barátnője kezéből és elrohant volna, ha Jace és Alec nem fogják meg. Mind a ketten erősen fogták, de még így is majdnem elmenekült.

--Tarcsátok egy kicsit, csak amíg elalszik. – mondta Aqua és a kezét Lori homlokára tette majd megszólalt: CONDORMISCO és Lori elaludt. A fiúk két oldalt tartották, de Thomas karjaiba vette a lányt és a Portál felé indult.

--Szerintem menjünk vissza hozzám és várjuk, meg amíg kialussza magát. – mondta Magnus.

Mindenki elindult a Portál felé. Az élen Thomas volt Lorival a karjaiban, majd az öccsei követték. Clary és Jace utánuk mentek és Clary elmerült a gondolataiban. Úgy néznek ki, mintha kétajtós szekrény méretű biztonsági őrök lennének. Vajon mi lett vele? Clary elgondolkozott, hogy vajon mi történhetett Lorival. Mitől lett ilyen őrölt? Észre se vette, hogy már Magnus házában voltak.

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 4.fejezet

4.

A titokzatos idegen

-- Úgy látom, kezd kínos lenni ez a helyzet, szóval inkább megyek. Jó szórakozást Meph. Ó és milyen udvariatlan vagyok, neked is – kacsintott Lorira, neki meg kedve lett volna szétmarcangolnia a fiút vagy az arcába hányni. Alden ezzel a lendülettel kiment a nagyon rozoga ajtón és becsukta maga mögött.
-- Hogyan lehetsz még egyáltalán életben, nem elég, hogy már kétszer meghaltál? Vagy talán szeretnél még egyszer?
-- Ami történt az megtörtént, ne ragozzuk. – legyintett egyet, majd folytatta - Amúgy az Ördög úgy gondolta, hogy jó társa leszek, mert látta miket tettem életemben, így feltámasztott.
--Szóval most akkor mi is vagy, mert nekem Alden azt mondta az Alvilág Ura vagy de akkor nyílván hazudott?
--Az igaz hogy az Alvilág az én Birodalmam, de igazából az Ördög Jobb keze vagyok. De nem erről akartam beszélni inkább tervezzük meg az esküvőnket. – mosolyodott el önelégülten.
--Az esküvőnket?! Én biztosan nem megyek férjhez egy ilyen aljas csalóhoz, mint amilyen te vagy. Ezt el is felejtheted. – Lori szinte köpte a szavakat a száján.
--Vagy hozzám jössz vagy megölöm, a barátaidat, választhatsz.
Erre a férfi egy mágikus képet mutatott a lánynak. A képen Jace idegeskedett, Agnes transzban volt, valószínűleg engem keres - állapította meg Lori. Isabelle sírva ült a járdán Clary pedig próbálta vigasztalni, de láthatóan nem sikerült neki.
--Ha egy hajszáluk is meggörbül, az Istenre esküszöm nem éled meg a holnapot.
--Hé, lassan a testel, én ajánlottam neked 2 dolgot, választhatsz.
--Jól van. Ha nem bántod őket, de ha tényleg nem, akkor hozzád megyek, csak hagyd őket békén. Rég nem voltak ilyen jó barátaim. Mióta is, ja, mióta megölted őket. – dühöngött Lori, de kétségbeesetten nézett a mágikus képre, ami lassan szertefoszlott. --Megtaláltam! – kiáltott fel örömteljesen Agnes és felpattant a földről. – A Lakeview street 33 alatt van, egy elhagyatott házban. Valami nagyon erős mágiával rendelkező lény fogságában. Egy pontos terv szükséges különben mind meghalunk….
--Jace! – sikította utána Clary. A fiú elfutott az utca nevét hallva és nem törődött senkivel. Clary arcán féltékenység keveredett félelemmel. A fiút ebben a pillanatban megtudta volna ölni, de a köd elnyelte. – Utána kell mennünk, megöleti magát.
--De előbb kell egy terv nem futhatunk a Végzetünkbe.
És ebben a pillanatban Clary is elfutott a fiú után. – Istenem mi lenne, ha egyszer hallgatnátok rám. – mondta Agnes a fejét rázva. – Gyerünk. – mondta és elfutottak Izzyvel.
Magnus és Alec éppen hevesen ölelkeztek, amikor egy lány beugrott az ablakon.
--Te mégis mit…- csodálkozott Magnus.
--Nincs időnk erre, - intett a lány feléjük, hogy beléjük fojtsa a szót - Loriék épp most készülnek megöletni magukat.
--Mi? Hisz a szobájában…. – Magnus kinyitotta az ajtót és a szoba üres volt. – Hol vannak?
--Milyen szörnyű barát vagy. Boszorkánymester létedre azt sem tudod, hogy a barátaid épp a jövőben haldokolnak?! – mondta a lány idegesen és vádlón.
Belépett Lori szobájába, felkapott egy pólót és oda szólt Magnuséknak – Hozzatok gyertyákat. Most! - leült az ágyra, meggyújtotta a gyertyákat az akaratával és elkezdett mormolni valamit. Magnus érdekfeszítően nézte a lányt, amint egy a Fehér Könyvből való igét mondogatott, mögötte Alec idegesen járkált fel s alá.
--Ha elengedsz, akkor állom a szavam. – Lori próbálta a dühét kontrolálni és azt mutatni, hogy még mindig szereti a vőlegényét, hol ott ez messze nem így volt.
--Rendben. – ezzel a mozdulattal megindult a lány felé, majd megtorpant. – Ha adsz egy csókot, akkor elfogadom a szavad. – alkudozott a férfi.
--Várj. Honnan tudjam, hogy állod a szavad. Tudod nem most először csapnál be. Előbb oldozz el és talán nem csak egy csókot kapsz. – Lori még a gondolattól is rosszul volt, hogy mást is adjon, mint egy csókot, sőt még azt se. Volt egy terve.
--Rendben áll az alku. – Oda ment Lorihoz és kioldozta a lány lábait, majd a kezeit és odahajolt, hogy megcsókolja, de ebben a pillanatban a falnál találta magát ahová Lori ellökte. A csizmájából előrántott egy tőrt és a fiúra támadt. A lány, akit annyira szeretett meg akarta ölni.
--Engem nem tudsz megölni. Lepaktáltam az Ördöggel ez által halhatatlan vagyok. Ha megpróbálsz megölni abba te, halsz bele. Kérlek, nagyon szépen kérlek, ne tedd ezt. – esedezett Meph a lánynak gúnyosan, hisz tudta, hogy a saját életét nem kockáztatná, de tévedett.
--Ha az kell, hogy veled haljak akkor szíves örömest megteszem. – mondta a lány ellenkezve. Igazából nem érdekelte a saját élete, ha azzal több millió ember életét mentheti meg.
Mérgében a fiú, a lányt a falhoz vágta, amitől elvesztette eszméletét. Miután ezt megtette oda ment a lányhoz és arcon csókolta, majd eltűnt a semmibe és csak hamu maradt utána.
Ebben a pillanat Jace felrántotta az ajtót és berontott a helyiségbe. Amint meglátta a földön fekvő lányt odarohant hozzá és megpróbálta felébreszteni, de a lány semmire se reagált. Mire a többiek odaértek Jace már a karjaiba vette a lányt és indulásra készen állt. – Minél hamarabb haza kell jutnunk. Nagyon lassan lélegzik, haldoklik. – mondta keserűen és aggódva.
--És mégis ezt hogy tervezed? Mármint a haza utat ... – érdeklődött Isabelle.
Hirtelen Lori szobájában voltak, mintha semmi sem történt volna. Azt leszámítva, hogy Lori eszméletlen volt és rajtuk kívül 3 ember aggódva nézett rájuk. Ami nem is lett volna fura, hogy ha tudják, hogy ki a harmadik tag. Magas, erős, szőke hajú, kék szemű lány ült Lori ágyán. Majd lemászott róla és Jace óvatosan lerakta a karjában lévő lányt az ágyra.
--Hogy lehetettek ilyen felelőtlenek, hogy ekkora veszélybe sodortátok Lorit. – hordta le őket a titokzatos idegen. Még folytatta is volna, de Isabelle megszólalt.
--Már elnézést, de te ki is vagy?
Lori megmozdult és nagyon halkan, erőtlenül egy nevet nyögött ki az ajkán. – Meph.
--Ti hagytátok, hogy a közelébe férkőzzön, azaz álnok sátánfajzat? – hordta le az embereket a titokzatos lány.
--Mégis miről beszélsz? – vonta kérdőre Jace. Senki nem értette, hogy miről beszél.
--Nem miről, hanem kiről. Az Ördög Bűntársáról, aki mellesleg Lori volt vőlegénye.
--Micsoda? –mondták egyszerre mind a hatan.
--Hát ti nem is tudtátok, hogy Lorinak volt egy vőlegénye, de meghalt aztán Lori felébresztette, de meg kellett ölnöm és most újra őt akarja. Milyen barátok vagytok ti? – hadarta el a lány, akinek még mindig nem tudták a nevét. – Hagyjátok el a szobát! MOST! – ordította.
A lány az erejével felemelt egy tőrt és Isabelle szíve felé irányította. – Vagy kimentek vagy megölöm. 3 másodpercetek van dönteni. 3… 2… 1…
--Hagyd őket. – rántotta meg Lori a lány kezét, de addigra már mind kint voltak.
Amint becsukódott az ajtó a tőr átfúródott azon és a többiek kintről látták a hegyét.
A lány Lori mellé sietett majd valamit elmormolt, végig húzta a kezét a lány fölött ő pedig lassan feltápászkodott.
--Mi történt? – kérdezte a lány.
--Az a csaló megpróbált manipulálni. Azt mondta vagy hozzámegyek és átadom neki a világuralmat vagy megöli a barátaimat. Olyan rémes alak lett belőle. – zihálta Lori és könnyes szemmel nézett a lányra.
--Várj. – szólt halkan - Vendégeink vannak. – lendített egyet az ajtó felé majd az kitárult és mind a hat ember beesett rajta.
--Mi, mi nem hallgatóztunk. – vörösödött el mindenki, amikor Magnus megszólalt.
Lori felült az ágyon és rájuk mosolygott. – Semmi baj. Amúgy mellesleg ismeritek egy mást? – nézett a többiekre, majd a lányra - Nem mi? Sejtettem. Te be se tudsz mutatkozni! – vigyorgott a lányra, aki az ágyon vele szembe ült.
--Hát nem erősségem. Tudod, én a drámai belépőket szeretem.
--Tényleg? Észre se vettem. – mondta Magnus szarkasztikusan és rá mosolyogott a lányra – Jössz egy ablakkal nekem. – jegyezte meg viccesen.
--Skacok bemutatom a leges-legjobb barátnőmet a világon, Caroline-t. – hogy bemutassa az embereket Lori felállt - Caroline ők itt Agnes és Magnus, ők tesók. Alec és Isabelle, ők is tesók. – mosolygott - Ők itt pedig Clary és Jace a gerlepár. – mondta szemét a plafonra szegezve.
--Üdv nektek. Bocsi az előbbi ért csak tudjátok, nem bírom látni ahogy szenved a barátom, olyankor ideges leszek. – Nevetett össze a két lány.
--Az mi a kezeden? – kérdezte Agnes Lorira nézve.
-- Mi? Hol? – nézett a kezére. Az alkarján egy Árnyvadász Jel volt, amiről hirtelen nem tudta, hogy mit jelent.
-- Mutasd csak. – mondta Caroline. Amint megérintette a lányt látomása támad, mindkettejüknek. Aztán térdre rogytak és egymásra néztek, majd megszólaltak kórusban – Az nem lehet! Ez lehetetlen. – Lori ismét elájult Car pedig látványosan öklendezett, de nem engedte el Lori kezét.

2.Díjam! :)

Köszönöm a díjat Juce :)

A feladat: Írj tíz dolgot magadról, válaszolj a neked feltett tíz kérdésre, tegyél fel tíz kérdést és küld el tíz blognak a díjat! 

10 dolog rólam:

1. Alacsony, kék szemű, hosszú szőke hajú lány vagyok.

2. Imádok táncolni, zenét hallgatni és olvasni.

3. Van egy tengeri malacom, akit Bubunak hívnak.

4 .Kedvenc filmem a Step up ( összes része).

5. Kedvenc könyveim a Végzet Ereklyéi sorozat, az Éhezők Viadala és a Vámpírnaplók.

6. Szeretem az olyan könyveket, amik annyira izgalmasak, hogy nem tudod lerakni őket.

7.Van egy puli kutyám is akit Pamacsnak hívnak.

8. Szeretem a magyar hagyományokat, ugyanis néptáncolok illetve bandában zenélek és énekelek.

9. Alig várom a Csontváros Magyar premierjét.

10.Imádok a szabadidőmben a barátaimmal lógni

10 kérdés amit én kaptam:

1. Olvasod a blogom v. tervezed, hogy elolvasod?- Olvasom :)
2. Milyen fajta stílusú könyveket olvasol legszívesebben?- Fantázia, horror és akció
3. Ki a legeslegjobban kedvelt karakter akiről valaha olvastál?- Hunger Games- Katniss Everdeen és a Végzet Ereklyéi - Jace Lightwood :D

 4. Milyen háziállatod van?- Van egy tengerimalacom és 2 kutyám

5. Milyen háziállatot fogadnál el szívesen?- Egy teknősbékát :)
6. Tetoválás?- Talán egy kicsit szeretnék
7. Milyen régóta csinálod a blogod?- Kb. 1 hónapja
8. Kedvenc blog?- Árnyvadászok és az Árnyképek
9. Káros szenvedélyek? Nincsen
10. Mit tanulsz?- Biológia- angol tagozatra járok gimnáziumba

10 kérdés:

1.Mióta blogolsz?
2.Kedvenc könyved?
3.Van házi állatod?
4.Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz blogolni?
5.Mi az álmod?
6.Hogy jellemeznéd magad?
7.Hány éves voltál, amikor elkezdtél írni?
8.Ha hármat kívánhatnál mi lenne az?
9.Milyen filmeket szeretsz?
10.Mi a hobbid ?

10 blog akinek küldöm:

1. Denselle Winmer
2. Ruppy
3. NdaCicushka♥
4. Gróf úr
5. Abbie Brisbane
6. Sandra Blake
7. Feilla
8. Dóra
9. Indigo és Dalma
10. Mizao

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 3.fejezet

3.

Valódi Rémálom

New York utcái úgy néztek ki, mintha a Pokol kénköves bugyrai lennének. Egyes épületek vulkán kitörésre emlékeztettek, más épületeket viszont mintha árvíz sodort volna el. Néhány épület még lángolt és lehetett hallani az emberek sikolyát, de már nem lehetett rajtuk segíteni. A folyó megduzzad és szinte a hidat is elvitte a sodrása. Kész káosz volt, egy embert nem lehetett látni az utcán, mindenhol démonok, Alvilágiak voltak.  Ami azt illeti lehetett embert látni, de csak a holttestüket. Néhány testen látszott, hogy démon támadta meg vagy megégett, de senki sem élt már. Mintha csak ők élnének. Meg a démonok.

--Te balga gyermek, hogy kérdezhettél ilyen hülyeséget. Megmondtam, ha valamit kérdezel, annak ára van. Ha a jövőre kérdezel a jövőbe repít, ha a múltra, akkor a múltba. Mi nem volt világos? – ordította Lori Jace arcába.

--Elnézésedet kérem. – mondta kissé gúnyosan Jace – gondolom, haza tudsz vinni minket szóval nem, aggódom. – karba tett kézzel lazán állt az egyik megrongálódott lámpaoszlop előtt.

-- Pedig kéne. – mondta Lori aggódva – hacsak nincs telefonod, amivel Magnusnak üzenni tudunk a jelenbe, mármint a múltba, akkor itt rekedtünk. A túloldalon valakinek fogadnia kell bennünket, úgy, mint a Portálnál. Ráadásul nem ez az egyetlen bajunk. Én ugyanis ebben az időben már nem élek szóval sietnünk kell, nem tudom, hogy meddig lesz varázserőm, arról nem is beszélve, hogy violenti szörnyek vannak a sarkon túl. – mondta félve, aggódva és haragosan nézve a többiekre, majd a sarok felé intett.

Az egyik félig elégett épület sarkánál valami megmozdult, de nem lehetett látni, hogy mi az. Aztán egy szem villant, de nem vörösen, mint ahogy a horror filmekben ilyenkor, nem ez aranyszínű volt. És aztán eltűnt. El a sötétségben.

--Mi az a violenti szörny? – kérdezte Clary és egy nagyot nyelt.

--Jobb lenne, ha nem tudnád. – szólalt meg Agnes vészjóslóan.

--De, had tudja, meg hogy a pasija mibe keverte – felelte Lori dühösen – a violenti szörny nem igazán szörny, inkább démon egy olyan démon ami… – vett egy nagy levegőt, majd úgy folytatta mintha mindjárt elsírná magát - ami a… – tehetetlenül nézett körbe – ami a lányokra támad, gondolom ebből megérted. – mondta és könnyes szemmel nézett Clary szemébe.

Jace átölelte Claryt és a lány a vállába temette az arcát. Clary reszketett, Jace pedig legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá, amiért ilyet kérdezett és ezzel bajba sodorta azt, akit a legjobban szeret. Látszott a szemében a kétségbeesés és a hitetlenkedés.

--Mi? Ez komoly? Hogy-hogy én még nem találkoztam velük? – kérdezte a fiú.

--Úgy, hogy ez egy nagyon régi démon, ami kihalt, de a jövőbe, azaz most a jelenbe újra honosítják őket a gonosz Boszorkánymesterek. Ez bonyolult, na de ha megakarunk, menekülni, segítenünk kell egymásnak, mint egy csapat. Jace fogd meg a kezem, lányok gyertek közénk. Add ide a másik kezed. – nyúlt a fiú keze után. A lányok közöttük voltak, mint egy szendvicsben. Úgy néztek ki mint a kisgyerekek akik körben játszanak, belül van 3 ember és közrefogja őket 2 „biztonsági őr”.  -  Oké, ha eltudom, hitetni velük, hogy nem vagyunk, itt akkor elmennek. – valamit elkezdett halandzsázni, de senki nem értett belőle semmit. Majd hirtelen megtántorodott.

--A francba. – dühöngött Lori.

--Mi az? – szorította meg a fiú a lány kezét.

--Én már nem élek ebben az időben ez által itt nincs erőm. Ha esetleg meg tudnál nyitni egy Portált, mindegy hova csak el innen, bár mindenhol ez a helyzet. – Elengedte Jace kezét és Agnes felé fordult.

--Nem tudom, hogy menne-e, amúgy ha rád kapcsolódok, nem tudsz segíteni?

--Nem valószínű. Mit tegyünk most? – tanakodott Lori - Valaki, ötlet? – nézett körbe mindenkin. Majd elkezdett sétálgatni a csapat körül, ami kissé idegesítő volt. – Mit szólnátok, ha… nem az nem jó. Uram Isten, ez nem lehet igaz. – szörnyed el Lori.

-- Mi a baj? – kérdezték mind a négyen egyszerre.

--Az lehet, hogy a képességeim elszálltak, de még mindig megérzem a rosszat. Gyorsan úgy, mint az előbb, körbe.

Csak álltak, álltak, de nem történt semmi, Isabelle ezt megunta. – Ebből elég, nem történik semmi. Elmentem. Ha megtámadna valami, el tudom intézni. – majd átbújt a kezeken és elindult a kihalt utcán.

--Izzy VIGYÁZZ!! – sikított utána Lori majd Isabelle a földön találta magát.

Lori a helyére ugrott így őt érte a támadás. Egy hatalmas repülő lény elvitte a karmai között a sötétben. Mindenki utána ordított, hogy: NE! LORI!  De már késő volt, eltűnt.

 Izzy értelmetlenül nézett maga elé, azt sem vette észre, hogy időközben Clary felsegítette. – Ez az én hibám! Miért jöttem el? – zokogva esett a földre, majd összekuporogva elkezdett sírni.

Lori kábán ébredt egy mocskos matracon összekötözött kézzel és lábbal. Alig látott valamit, minden összefolyt a szeme előtt, de egy alakot ki tudott venni a sötétségből. Széles vállú, magas férfi volt.

--Hol vagyok? Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? – kérdezte kábán Lori.

--Kérdések, kérdések. – rázta meg az alak a fejét. A hangja kedvesnek, csábosnak tűnt, de volt benne valami gonosz, amit Lori már halott valamikor, de nem jutott eszébe, hogy mikor és kitől. - Miért mindig a kérdésekkel kezdik? Miért nem ismerkedünk meg előbb? Az én nevem Alden. Az Alvilág legjobb bűntársa és te?

--Bűntárs, ezek szerint nem egyedül raboltad el a Világ Boszorkánymesterét. Gratulálok és ki a másik személy? – kíváncsiskodott a lány.

--Te vagy Lori? Azt hittem, hogy a Világ Boszorkánymestere egy kicsit.. – nézett végig Lorin - idősebb, úgy 50 évvel, mármint kinézetre és ne haragudj, de pasinak hittelek. Beszélj magadról. – volt valami a fiú hangjában valami ijedtség vagy öröm, vagy kíváncsiság, nem lehetett felismerni.

--Lehet, hogy 16 évesnek tűnök, de valójában 878 éves vagyok. Ha nem szeretnél porig égni, - fenyegetőzött, bár tudta, hogy úgy sem tud semmit sem tenni, majd folytatta - akkor azt ajánlom, hogy ENGEDJ EL. – ordította Lori.

A fiú a sötétben felnevetett, de olyan gonoszan, hogy Lorit kirázta a hideg. A csuklóján és a bokáján égni kezdtek a kötelek.

--Tudtam, hogy különleges vagy amikor az én kis madaram karmaiban megláttalak, ezért olyan erős mágiát alkalmaztam amit csak a társam képes létre hozni. Úgy, hogy próbálkozhatsz, ahogy csak akarsz, nem tudsz kiszabadulni. Ja, mellesleg a társam örülni fog, hogy nem kell csalit használnunk, hogy ide csalogassunk. Látom, szereted a barátaidat, különben nem ugrottál volna az én kis házi madaram karmai alá.

--Igen, tudod, én hiszek a barátság erejében. Mellesleg ki is a te társad? – vonta kérdőre a lány Aldent.

Jace tehetetlenül állt és meredt maga elé. Most mit tegyek? Veszélybe sodortam mindenkit. – gondolta kétségbe esetten és Agneshez fordult.

--A testvéred, nem tudsz neki üzenni telepátiával vagy valami?

--Az csak akkor működik, ha egy időben vagyunk. - mondta elkeseredetten, majd mosoly villant az arcán. - De örülök, hogy próbálsz valamit kitalálni. Először szerintem keressük meg Lorit és utána menjünk haza. Ebben még én is tudok segíteni egy kereső varázslattal, csak figyelj, hogy senki és semmi ne jöhessen ide. – ezzel leült a fel mált aszfaltra és transzba esett közben pedig valamit mormogott.

--Izzy állj fel kérlek, fel kell kelned ha nem akarsz itt meghalni, kérlek. – szólongatta Clary, de hiába, Isabelle meg se moccant.

--Isabelle ez nem a te hibád, hanem az enyém. Ha tartom a számat és nem kérdezem meg azt, amiért most itt vagyunk – mutatott körbe Jace – akkor Lori most is velünk lenne. Szóval egyedül csak én vagyok a hibás, úgyhogy kérlek, állj fel és keressük meg Lorit, hogy hazamehessünk. – Jace a kezét nyújtotta a lánynak, de az nem fogadta el.

Izzy feltápászkodott egyedül, de majdnem összeesett, úgyhogy Clary-re támaszkodott.

--Majd meglátod, hamarosan itt lesz. - nevetett a fiú, mint aki alig várja, az végeredményt.

--És te mégis miért engedelmeskedsz neki? – kérdezte kíváncsian a lány.

--Én nem engedelmeskedek senkinek, én a társa vagyok. Amúgy meg mindenki követi a parancsait, ugyanis ő az Alvilág ura.

--Mi? Kicsoda? Az Alvilág ura, komolyan? Az, hogy lehetséges?

--Úgy, hogy én vagyok az egyetlen olyan személy, aki akkora hibát követett el amekkorát a Világ még nem látott. – szólt egy mély hang, Alden mögött a sötétben, ami Lorinak ismerősnek tűnt. – Örülök, hogy újra láthatlak, Szerelmem. Alden bemutatom a menyasszonyomat, Lorit. – mondta olyan büszkén a férfi, hogy szinte világított.

-- A volt menyasszonyodat. – javította ki Lori meglepődve és mérgesen.

--Még nem bontottuk fel az eljegyzést kedvesem, szóval még a hitvesem vagy. – mondta a férfi, olyan magabiztosan, hogy Lori elsápadt.

1.Díjam

Nagyon Szépen Köszönöm NdaCicushka♥-nak! :) <3

Szabályok:

1.Köszönd meg a díjat annak,akitől kaptad.

2.Tedd ki a képet,majd válaszolj a kérdésekre.

3.Tegyél fel 5 kérdést.

4.Küld tovább öt embernek: 

Válaszok:

1.Mi a horoszkópod?: -Mérleg

2.Kedvenc könyved?: -Cassandra Clare: Végzet ereklyéi könyv sorozat <3

3.Pretty Little Liars vagy The Vampire Diaries? -The Vampire Diaries :))

4.Mit csinálsz a szabadidődben? -Szeretek olvasni és zenét hallgatni :)

5.Kedvenc Gyümölcs? -Több gyümölcsöt szeretek, de a kedvencem az alma :D

Kérdések:

1.Mennyi ideig tart megírni egy fejezetet?

2.Milyen könyveket szoktál olvasni?

3.Kedvenc sorozatod?

4.Mi adja az ihletet?

5.Kedvenc színed?

Akinek küldöm:

1.Indigo és Dalma :)

2.Lucy és Ruta :)

3.Denselle Winmer :)

4.Juce :)

5.Blue Moon :)