Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 4.fejezet

4.

A titokzatos idegen

-- Úgy látom, kezd kínos lenni ez a helyzet, szóval inkább megyek. Jó szórakozást Meph. Ó és milyen udvariatlan vagyok, neked is – kacsintott Lorira, neki meg kedve lett volna szétmarcangolnia a fiút vagy az arcába hányni. Alden ezzel a lendülettel kiment a nagyon rozoga ajtón és becsukta maga mögött.
-- Hogyan lehetsz még egyáltalán életben, nem elég, hogy már kétszer meghaltál? Vagy talán szeretnél még egyszer?
-- Ami történt az megtörtént, ne ragozzuk. – legyintett egyet, majd folytatta - Amúgy az Ördög úgy gondolta, hogy jó társa leszek, mert látta miket tettem életemben, így feltámasztott.
--Szóval most akkor mi is vagy, mert nekem Alden azt mondta az Alvilág Ura vagy de akkor nyílván hazudott?
--Az igaz hogy az Alvilág az én Birodalmam, de igazából az Ördög Jobb keze vagyok. De nem erről akartam beszélni inkább tervezzük meg az esküvőnket. – mosolyodott el önelégülten.
--Az esküvőnket?! Én biztosan nem megyek férjhez egy ilyen aljas csalóhoz, mint amilyen te vagy. Ezt el is felejtheted. – Lori szinte köpte a szavakat a száján.
--Vagy hozzám jössz vagy megölöm, a barátaidat, választhatsz.
Erre a férfi egy mágikus képet mutatott a lánynak. A képen Jace idegeskedett, Agnes transzban volt, valószínűleg engem keres - állapította meg Lori. Isabelle sírva ült a járdán Clary pedig próbálta vigasztalni, de láthatóan nem sikerült neki.
--Ha egy hajszáluk is meggörbül, az Istenre esküszöm nem éled meg a holnapot.
--Hé, lassan a testel, én ajánlottam neked 2 dolgot, választhatsz.
--Jól van. Ha nem bántod őket, de ha tényleg nem, akkor hozzád megyek, csak hagyd őket békén. Rég nem voltak ilyen jó barátaim. Mióta is, ja, mióta megölted őket. – dühöngött Lori, de kétségbeesetten nézett a mágikus képre, ami lassan szertefoszlott. --Megtaláltam! – kiáltott fel örömteljesen Agnes és felpattant a földről. – A Lakeview street 33 alatt van, egy elhagyatott házban. Valami nagyon erős mágiával rendelkező lény fogságában. Egy pontos terv szükséges különben mind meghalunk….
--Jace! – sikította utána Clary. A fiú elfutott az utca nevét hallva és nem törődött senkivel. Clary arcán féltékenység keveredett félelemmel. A fiút ebben a pillanatban megtudta volna ölni, de a köd elnyelte. – Utána kell mennünk, megöleti magát.
--De előbb kell egy terv nem futhatunk a Végzetünkbe.
És ebben a pillanatban Clary is elfutott a fiú után. – Istenem mi lenne, ha egyszer hallgatnátok rám. – mondta Agnes a fejét rázva. – Gyerünk. – mondta és elfutottak Izzyvel.
Magnus és Alec éppen hevesen ölelkeztek, amikor egy lány beugrott az ablakon.
--Te mégis mit…- csodálkozott Magnus.
--Nincs időnk erre, - intett a lány feléjük, hogy beléjük fojtsa a szót - Loriék épp most készülnek megöletni magukat.
--Mi? Hisz a szobájában…. – Magnus kinyitotta az ajtót és a szoba üres volt. – Hol vannak?
--Milyen szörnyű barát vagy. Boszorkánymester létedre azt sem tudod, hogy a barátaid épp a jövőben haldokolnak?! – mondta a lány idegesen és vádlón.
Belépett Lori szobájába, felkapott egy pólót és oda szólt Magnuséknak – Hozzatok gyertyákat. Most! - leült az ágyra, meggyújtotta a gyertyákat az akaratával és elkezdett mormolni valamit. Magnus érdekfeszítően nézte a lányt, amint egy a Fehér Könyvből való igét mondogatott, mögötte Alec idegesen járkált fel s alá.
--Ha elengedsz, akkor állom a szavam. – Lori próbálta a dühét kontrolálni és azt mutatni, hogy még mindig szereti a vőlegényét, hol ott ez messze nem így volt.
--Rendben. – ezzel a mozdulattal megindult a lány felé, majd megtorpant. – Ha adsz egy csókot, akkor elfogadom a szavad. – alkudozott a férfi.
--Várj. Honnan tudjam, hogy állod a szavad. Tudod nem most először csapnál be. Előbb oldozz el és talán nem csak egy csókot kapsz. – Lori még a gondolattól is rosszul volt, hogy mást is adjon, mint egy csókot, sőt még azt se. Volt egy terve.
--Rendben áll az alku. – Oda ment Lorihoz és kioldozta a lány lábait, majd a kezeit és odahajolt, hogy megcsókolja, de ebben a pillanatban a falnál találta magát ahová Lori ellökte. A csizmájából előrántott egy tőrt és a fiúra támadt. A lány, akit annyira szeretett meg akarta ölni.
--Engem nem tudsz megölni. Lepaktáltam az Ördöggel ez által halhatatlan vagyok. Ha megpróbálsz megölni abba te, halsz bele. Kérlek, nagyon szépen kérlek, ne tedd ezt. – esedezett Meph a lánynak gúnyosan, hisz tudta, hogy a saját életét nem kockáztatná, de tévedett.
--Ha az kell, hogy veled haljak akkor szíves örömest megteszem. – mondta a lány ellenkezve. Igazából nem érdekelte a saját élete, ha azzal több millió ember életét mentheti meg.
Mérgében a fiú, a lányt a falhoz vágta, amitől elvesztette eszméletét. Miután ezt megtette oda ment a lányhoz és arcon csókolta, majd eltűnt a semmibe és csak hamu maradt utána.
Ebben a pillanat Jace felrántotta az ajtót és berontott a helyiségbe. Amint meglátta a földön fekvő lányt odarohant hozzá és megpróbálta felébreszteni, de a lány semmire se reagált. Mire a többiek odaértek Jace már a karjaiba vette a lányt és indulásra készen állt. – Minél hamarabb haza kell jutnunk. Nagyon lassan lélegzik, haldoklik. – mondta keserűen és aggódva.
--És mégis ezt hogy tervezed? Mármint a haza utat ... – érdeklődött Isabelle.
Hirtelen Lori szobájában voltak, mintha semmi sem történt volna. Azt leszámítva, hogy Lori eszméletlen volt és rajtuk kívül 3 ember aggódva nézett rájuk. Ami nem is lett volna fura, hogy ha tudják, hogy ki a harmadik tag. Magas, erős, szőke hajú, kék szemű lány ült Lori ágyán. Majd lemászott róla és Jace óvatosan lerakta a karjában lévő lányt az ágyra.
--Hogy lehetettek ilyen felelőtlenek, hogy ekkora veszélybe sodortátok Lorit. – hordta le őket a titokzatos idegen. Még folytatta is volna, de Isabelle megszólalt.
--Már elnézést, de te ki is vagy?
Lori megmozdult és nagyon halkan, erőtlenül egy nevet nyögött ki az ajkán. – Meph.
--Ti hagytátok, hogy a közelébe férkőzzön, azaz álnok sátánfajzat? – hordta le az embereket a titokzatos lány.
--Mégis miről beszélsz? – vonta kérdőre Jace. Senki nem értette, hogy miről beszél.
--Nem miről, hanem kiről. Az Ördög Bűntársáról, aki mellesleg Lori volt vőlegénye.
--Micsoda? –mondták egyszerre mind a hatan.
--Hát ti nem is tudtátok, hogy Lorinak volt egy vőlegénye, de meghalt aztán Lori felébresztette, de meg kellett ölnöm és most újra őt akarja. Milyen barátok vagytok ti? – hadarta el a lány, akinek még mindig nem tudták a nevét. – Hagyjátok el a szobát! MOST! – ordította.
A lány az erejével felemelt egy tőrt és Isabelle szíve felé irányította. – Vagy kimentek vagy megölöm. 3 másodpercetek van dönteni. 3… 2… 1…
--Hagyd őket. – rántotta meg Lori a lány kezét, de addigra már mind kint voltak.
Amint becsukódott az ajtó a tőr átfúródott azon és a többiek kintről látták a hegyét.
A lány Lori mellé sietett majd valamit elmormolt, végig húzta a kezét a lány fölött ő pedig lassan feltápászkodott.
--Mi történt? – kérdezte a lány.
--Az a csaló megpróbált manipulálni. Azt mondta vagy hozzámegyek és átadom neki a világuralmat vagy megöli a barátaimat. Olyan rémes alak lett belőle. – zihálta Lori és könnyes szemmel nézett a lányra.
--Várj. – szólt halkan - Vendégeink vannak. – lendített egyet az ajtó felé majd az kitárult és mind a hat ember beesett rajta.
--Mi, mi nem hallgatóztunk. – vörösödött el mindenki, amikor Magnus megszólalt.
Lori felült az ágyon és rájuk mosolygott. – Semmi baj. Amúgy mellesleg ismeritek egy mást? – nézett a többiekre, majd a lányra - Nem mi? Sejtettem. Te be se tudsz mutatkozni! – vigyorgott a lányra, aki az ágyon vele szembe ült.
--Hát nem erősségem. Tudod, én a drámai belépőket szeretem.
--Tényleg? Észre se vettem. – mondta Magnus szarkasztikusan és rá mosolyogott a lányra – Jössz egy ablakkal nekem. – jegyezte meg viccesen.
--Skacok bemutatom a leges-legjobb barátnőmet a világon, Caroline-t. – hogy bemutassa az embereket Lori felállt - Caroline ők itt Agnes és Magnus, ők tesók. Alec és Isabelle, ők is tesók. – mosolygott - Ők itt pedig Clary és Jace a gerlepár. – mondta szemét a plafonra szegezve.
--Üdv nektek. Bocsi az előbbi ért csak tudjátok, nem bírom látni ahogy szenved a barátom, olyankor ideges leszek. – Nevetett össze a két lány.
--Az mi a kezeden? – kérdezte Agnes Lorira nézve.
-- Mi? Hol? – nézett a kezére. Az alkarján egy Árnyvadász Jel volt, amiről hirtelen nem tudta, hogy mit jelent.
-- Mutasd csak. – mondta Caroline. Amint megérintette a lányt látomása támad, mindkettejüknek. Aztán térdre rogytak és egymásra néztek, majd megszólaltak kórusban – Az nem lehet! Ez lehetetlen. – Lori ismét elájult Car pedig látványosan öklendezett, de nem engedte el Lori kezét.