12.
Egyik baj
szüli a másikat
„Aliud ex alio malum gignitur”
Terentius
--Caroline – mondta egy hang halkan.
Mindenki tudta, hogy ezt csak egy személy mondhatja. Thomas odarohant Lori ágya mellé és abban a pillanatban Lori felült az ágyon és hangosan is elismételte: Caroline.
--Loriana, édes-drága húgocskánk – szólalt meg Terra – végre felébredtél, már kezdtünk aggódni, hogy talán… - nem fejezte be a mondatot a húga arckifejezését látva.
--Hol van? Mi történt vele? Mi történt velünk? – kérdezte zavart tekintettel.
--Itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat. – szólalt meg Aqua.
--Hát kedves Caroline én úgy kerültem ide, hogy a parabataimat mentettem meg. Éppen harcoltunk egy Alvilágival az hiszem a neve valami Mephistophelesz vagy valami ilyesmi. És akkor megjelentek ezek a szellem alakok. A parabatai társam meglátott valakit és oda akart menni, de én nem hagytam. Ráugrottam, de sajnos közben beverte a fejét egy kőbe, így elveztette az eszméletét. Amikor én láttam meg egy szellemalakot nem tudott rajtam segíteni.
--Mephistophelesz mindig is egy álnok csaló volt, én is ő miatta vagyok itt, tudod Lori, a legjobb barátnőm vőlegénye volt egészen addig, míg nem lett hatalom éhes, ekkor megöltük kétszer is, de feltámadt és most nem tudom hogy-hogy áll a mi háborúnk.
Caroline egy kicsit megmozdult, hogy a szeme sarkából láthassa Chadwick reakcióját, de pont úgy helyezkedett, hogy a fiú őt ne lássa.
--És ez mikor történt? – kérdezte Caroline.
--2010-ben azt hiszem. – mondta szomorúan Chad
--Már 3 éve itt vagy? Egyedül? – kérdezte Caroline elképedve.
--Már eltelt 3 év, észre sem vettem, mintha csak egy éve lennék itt. Tudod, itt nem érzékeled az időd. És igen 1 év alatt volt időm gondolkodni és arra jöttem rá, hogy ez a hely rosszabb, mint a Pokol, mert míg a Pokolban halott vagy itt nagyon is élsz és szenvedsz, egyedül, a saját gondolataiddal, a Nagy Sötétben. Néha ki találok egy-egy történetet, mert már annyiszor gondoltam a régi emlékeimre, hogy már lassan beleőrülök.
Caroline ettől megenyhült és teljes testével a fiú felé fordult. Chadwick annyira meglepődött, hogy szó szerint leesett az álla és tátva maradt a szája.
--Ezen túl nem kell egyedül lenned. Én itt leszek. – mondta Caroline és megfogta a fiú kezét, de aztán el is engedte – Ha a barátaim rájönnek, hogy itt vagyok, majd megpróbálnak kiszabadítani és akkor téged is viszlek magammal.
--Szép is lenne, de sajnos ez nem lehetséges. Tudod egyszer volt itt egy nagyon erős boszorkánymester, azt mondta jött megmenteni a barátját, de nem tudnak visszamenni, mert ez a hely… azt hiszem azt mondta, hogy ez a hely egy hurok. – mikor Chad kimondta Caroline reményei szertefoszlottak – Ez mit jelent? – kérdezte Chadwick.
--Azt jelenti, hogy aki ide kerül, azt nem lehet kiszabadítani. Nem tudja a saját erejét használni, nem tud segítséget kérni, ha mégis akkor az is idekerül, aki segíteni akart. Ez egy úgynevezett Egyirányú Dimenzió. Csak egy irányba működik, csak befelé.
--Ó értem. – mondta szomorúan Chadwick.
Mindketten, egyszerre sóhajtottak egy bánatosat és elnevették magukat, hogy ugyan arra gondoltak.
--Szóval, meddig van meg a történet, hugi? – kérdezte Terra
--Még arra emlékszem, hogy apánk a dimenziók közötti űrbe száműzte Mephistopheleszt és… ennyi innentől se kép, se hang.
--Magnus át vennéd a szót, ha megkérhetlek.
--Persze. Szóval, amíg ti Mephistophelesz fogságában voltatok addig, mi a temetőben rejtőztünk el, várva, hogy mikor van szükségetek segítségre. Vártuk Tessa válaszait, de nem mindig értettük miről beszél.
--Igen, tudod a harsogás – egészítette ki Tessa – amikor megkértelek, hogy enyhítsd a fájdalmamat megtámadtak minket.
--Caroline, azt mondta, hogy ezek, olyan lények, mint a görög mitológiából Meduza. Ha felnézünk rájuk rávesznek, hogy érintsük meg őket és utána elvisznek egy helyre. – mondta Jace
--Pontosabban vagy a Pokolba vagy egy másik még rosszabb dimenzióban, igen tudom találkoztunk már velük. És pont Caroline dőlt be nekik, ezt nem igazán tudom elhinni – mondta hitetlenkedve Lori.
--Pedig hidd el – mondta Agnes – valami olyasvalakit látott, akivel nagyon jóban lehetett vagy fontos lehetett neki, mert azt mondta, hogy „… ez nem lehet valóság, ez nem lehet igaz”
--Volt valaha szerelme vagy a szülei vagy a testvére bárki? – kérdezte Magnus
--Nem, nem volt neki szerelme a szüleivel nem tartotta a kapcsolatot, és nincs testvére se. A szülei szó szerint elüldözték, de azt már nem tudom, hogy miért, így együtt laktunk, olyan nekem mintha a testvérem lenne, szóval nem tudom, hogy kit láthatott.
--Téged! – szólt Clary.
--Mi? – kérdezte Lori
--Így érthető miért nem hitt a szemének, rajtad kívül nincs senkije, mármint mi is itt vagyunk neki, de téged szeret a legjobban.
--Akkor meg pláne meg kell találnunk, minél hamarabb, ha egy másik dimenzióba került, akkor egyedül van a Nagy Sötétségbe és ki tudja hány segélykérést küldött már.
--Nyugodj meg hugi, megtaláljuk – mondta Aqua
--Nem látod? – kérdezte Alec
--Mármint mit nem látok? – kérdezte Lori értetlenül.
--Úgy értem, nem látsz a jövőbe vagy egy másik dimenzióba?
--Az nem így működik, saját magától nem tud látomást előidézni – mondta Terra
--Le vagy maradva bátyus. Már vagy egy évtizede tudok. És ha belegondolok, hogy Car-rel jöttünk rá, hogyan is kell, még jobban akarom.
--Akkor mire várunk rajta. – mondta Magnus.
--Oké hozzatok nekem egy dimenziós térképet, sok-sok gyertyát és egy kis tintát.
--És kit láttál? Mármint a harc idején, aki miatt itt kötöttél ki? – kérdezte Caroline gyengédséggel a hangjában
--Tudod, van egy húgom és egy öcsém, ők ikertestvérek és mindkettejük harcolt abban a csatában és ahogy te mondtad én sem hittem el, hogy meghaltak, úgyhogy odarohantam hozzájuk és ide érkeztem. – mondta szomorúan.
--Milyen érzés, ha van testvéred? – kérdezte Caroline elgondolkozva. Igazából nem akarta kimondani csak magában akart gondolkodni ezen, de a hangja nem így gondolta.
--Neked nincs testvéred? – kérdezte Chad hitetlenkedve
--Nincs, pontosabban van Lori a legjobb barátnőm. Neki van 3 bátyja és mindig láttam, hogy segítenek egymáson, de közben piszkálják is egymást és olyan fura érzés volt.
--Ha van nagy tesód, akkor úgy érzed, bármit megtehetsz, mert ő megvéd, de ha te vagy a legnagyobb, akkor már felelősséggel tartozol irántuk – mondta komolyan majd elnevetve folytatta - és persze a legjobb, hogy piszkálhatod.
--Kitalálom te se hagytál nyugalmat a testvéreidnek?
--De nem ám. Anyám mindig azt kérdezte tőlem, hogy tudod, miért a nagytestvérek születnek elsőnek? Egészen addig nem tudtam a választ, míg a halálos ágyán meg nem mondta. Azért hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek. Azóta úgy védtem őket, hogy a saját életemet is feláldoztam értük. Remélem, jól vannak.
--Szeretnéd tudni? – bökte ki Caroline - De nem biztos, hogy beválik csak egy hirtelen ötlet volt
Amikor kimondta meglátta a fiú szemében azt, amit eddig csak Tom, Terra és Aqua szemében látott mikor Lorira néztek. Tudta, hogy ha belehal is meg akarja mutatni neki a testvéreit.
--Mesélj róluk egy kicsit.
-- Hát ők velem ellentétben barnahajúak. Én anyámra, ők apánkra hasonlítanak. Most 19 évesek. 3 év van köztünk. A húgom Elinor, az öcsém Eliott. Imádom őket. Mindig megnevettetnek, és mindig hülyéskednek.
--Rendben, akkor gondolj rájuk amennyire csak tudsz és én megpróbálom megmutatni, hogy mi van velük. Lehet, hogy csak én fogom látni, de lehet, hogy csak te. Felkészültél?
--Igen – olyan izgatottan válaszolt Chadwick, hogy már majdnem kiugrott a bőréből.
Caroline elkezdte mormogni a varázsigét és mikor a végére ért megkérdezte:
-- Látsz valamit?
--Igen, ahogy éppen boldogan játszanak. Idősebbek, mint amikor utoljára láttam őket.
Caroline előtt bevillant egy kép, amit csak ő látott.
Ijedtében felállt, de a lába nem bírta el, így egyenesen Chadwick karjai közé zuhant. A fiú nyomott egy puszit a homlokára és a fülébe súgta: -- Ne aggódj, itt vagyok! Köszönöm!
Lori és a testvérei négyszögbe ültek és valamit mondtak valami értelmetlen nyelven.
--Érzem őt – mondta Lori csukott szemmel – egy mágikus lénnyel… egy árnyvadásszal van – mikor kimondta azt a szót, hogy árnyvadász kipattant a szeme és elengedte a testvérei kezét.
--Hozzátok a térképet és a tintát – szólt Tom.
Lori maga elé terítette a térképet és ráborította a tintát. Magnus felkiáltott, de Terra csöndre intette.
--Mutasd, hol van! – mondta Lori és a térképre borított tintapaca elkezdett mozogni. Amikor megállt a paca felpattant és így szólt: -- Gyorsan menjünk el anya házához…
--Várj Loriana! Nézd, meg jobban hol van. – mondta Aqua
--Nem az nem lehet! – a csalódottságtól rögtön visszaült az ágy szélére
--Nem tudunk neki segíteni Lori. – mondta szomorúan Tom.
--Tudod, hogy onnan nem lehet kijutni – győzködte Terra miután meglátta a tekintetét.
--Miről beszéltek? – kérdezte Isabelle
--Nem tudunk segíteni Caroline-nak ugyanis az Egyirányú Dimenzióban ragadt. Egyedül a Nagy Sötétben – az utolsó szavakat nagyon lassan és halkan mondta ki Lori.
