13.
A
Nagy Sötétség
Lori kétségbeesve
próbált valami megoldást találni, arra, hogy hogyan tudna segíteni barátnőjén
vagy legalább valami kapcsolatot teremteni vele. Semmit sem talált már épp
kezdett volna dühöngeni, amikor egy nagyon furcsa dolog történt.
Caroline
ébredezett Chadwick karjai között. A fiú is elaludt kezében a szerafpengével.
Car megijedt, nem tudta mire vélni a fegyvert így felpattant a fiú karja közül,
aki egyből fölébredt.
--Te meg mit művelsz? – kérdezte Caroline rémülten.
--Ne haragudj… - kezdte és lette Chad a pengét – csak
álmodban folyamatosan azt kiabáltad, hogy „Védj meg! Ott van a gonosz a
sötétben! Védj meg kérlek!” Így hát elővettem a szerafpengémet. Miután
felriadtál és megláttad a fegyvert a kezemben visszaaludtál. Erre nem emlékszel?
--Nem, nem emlékszem. Ne haragudj csak volt egy
látomásom. És megijedtem.
--Mi volt a látomásodban? – kérdezte megértően Chad.
--Áh semmi. Hagyjuk. De… - elhallgatott. – Ezt láttad?
– kérdezte riadtan Caroline és lemerevedett.
--Nem mit? – kérdezte a fiú és megfordult. – Mi ez?
--Nem tudom, de felénk tart. FUTÁS.
--Veszélyben van. – mondta Lori, amikor valaki
benyitott az ajtón.
--De hát elfedtük a lakást, ki láthatja? – kérdezte Magnus.
--Apám! – mondta egyszerre a 3 fiútestvér, de Lori nem
volt ilyen boldog.
--Kis leányom! Mi történt, hogy íly megszeppenve
látlak?
--Caroline az Egyirányú Dimenzióban ragadt. Egyedül a
Nagy Sötétben.
--Gyermekeim együttesen van akkora
erőtök, hogy kihozzátok. De annak ára van.
--Nem érdekel mi az ára. Akkor is
kihozom onnan, ha már miattam került oda.
--Ezt te sem gondolhatod komolyan Lori –
szakította félbe Clary – nem miattad került oda, hanem Mephistophelesz álnok terve miatt.
--Elnézést
uram! – mondta kicsit félve, de merészen Jace – hogyan szólíthatjuk Önt?
-- A nevem
Sammael. Héberül a ’’sam’’ mérget, az ’’el’’ pedig angyalt jelent. Én vagyok a herceg
a démonok és a varázslók között, gyakran a halál ördögének hívnak.
--Rendben
kedves Sammael úr. Kérem, leszállna a lábamról. – mondta Jace.
Sammael egy kisebb óriásnak volt mondható. A lánya hasonlított a legjobban rá, a
méretüket nem tekintve. Sammael volt vagy 2,5 méter Lori pedig ha meg volt 1,5
méter vagy egy kicsit több.
--Ne haragudj,
kedves Jonathan Herondale. Az erős árnyvadász, akiről zengnek az alvilágiak.
Örülök, hogy megismerhetlek. – és a kezüket nyújtva üdvözölték egymást.
Ahogy Jace hátra lépett, véletlenül leütötte Clary rajzfüzetét,
ami kinyílt.
--Nocsak-, nocsak,
mit látnak szemeim. Imádom a rajzokat ezt nyílván te készítetted – mutatott Clary-re
– nagyon ügyes vagy. Elgondolkodtál már azon, hogy művész legyél.
--Igen uram,
de árnyvadász vagyok. Más feladataim vannak és amellett kaptam már jó néhány
felkérést pár árnyvadásztól.
--Abban nem kételkedtem
Clarissa Morgenstern. Tudod, és nem akarlak megbántani, de örülök, hogy nem
vagy olyan, mint az apád.
--Nem bánt meg
ezzel uram, sőt örülök, hogy így látja.
--Apám! Mi az
a kockázat, amiről beszéltél. – kérdezte Thomas, de apja leintette
--Hadd
ismerkedjek meg a barátaitokkal.
--Jó! – mondta
majd húga felé fordult. – Nyugodj meg, segíteni fog.
--Áh a
Lightwood testvérek. Rólatok is sokat hallottam ám. Te vagy Isabelle, ugye?
--Igen uram.
--Mélységesen
sajnálom, hogy a barátod egy bizonyos Simon Lewis nevű vámpír el kellett, hogy
hagyjon, de most igen jó sora van az Alvilágban. Gondoltam ezt tudni akarod. És
te Alexander nem hiszem, hogy jó dolog
az amit most csinálsz.
--Elnézést, de
nem értem, hogy mire gondol uram.
--Majd rájössz,
ha már végleg elveszted. Ja és, hogy valami jó hírrel szolgáljak neked is az
öcséd – erre Isabelle is felkapta a fejét – a szüleiddel van. Gondoltam mivel
olyan kedvesek voltatok és megvédtétek a gyermekeimet viszonzom a szívességeteket.
Hamarosan ellátogatnak hozzátok.
Isabelle annyira meghatódott, hogy könnyek szöktek a
szemébe és összeölelkezett bátyjával.
--Magnus Bane, nem gondoltam volna, hogy
ilyen sikeres leszel boszorkánymesterként.
--Kérlek uram. Ők nem tudják – súgta Magnus
Sammael fülébe
--Rendben akkor csak annyit mondok
vigyázz rá. Ilyen srác nem lesz többször az életedben.
--Agnes Bane, őszintén megvallom, rólad
nem sokat tudok, de bár hogy is alakul az életed mindig vigyázz az öcsédre.
--Igen uram.
--Uram lehet egy kérdésem? – kérdezte Alec
--Persze ifjú Lightwood.
--Honnan tud maga ennyi mindent rólunk?
--Tudod, ha 1 milliárd éves vagy akkor
sok mindent hallasz.
--1 milliárd éves? – hitetlenkedett mindenki,
aki nem tudta.
--Igazad van, csak 500 milliónak néz ki.
– mondta Lori – Kérlek, apám mond el hogy mi olyan veszélyes?
--Ahhoz, hogy kihozzátok,
aki ott rekedt egyik őtöknek vagy meg kell halnia vagy ott kell maradnia
cserébe
--Fuss, ne állj meg! – mondta Chad
--Hova? Nem tudunk elmenekülni előle.
Így csak magunkat fárasztjuk. Szálljunk szembe vele.
--Érted örömmel halnék meg Kedvesem.
--Nem halunk meg Kedvesem.
A
Nagy Sötétben nem tudták kivel vagy mivel harcolnak, de az életükért hajlandóak
küzdeni.
Addig
harcoltak, Chadwick árnyvadász fegyvereivel, Caroline pedig a varázserejével,
hogy az a Valami eliszkolt. Eltűnt.
--Ez fura volt. – mondta Chad a harcban
kimerült zihálásával.
--Az. – helyeselte ugyancsak a levegő
után kapkodva Car.
--Szerintem felváltva aludjunk –
javasolta a fiú.
--Jó te alszol én addig őrködöm. –
mondta a lány
--Nem én csak szimplán kimerültem, de ha
élhetek ezzel a szóval te lemerültél, úgyhogy nem vitatkozz, hanem aludj.
--Jó nem kell kétszer mondanod.
Majd Caroline letelepedett a földre
Chadwicktől egy kicsit távolabb, majd el is aludt.
--Én ott maradok – jelentette ki Lori
--Elment az eszed, mivel én vagyok, a
legidősebb én maradok ott – mondta Thomas
--Nem mivel az én hibámból került oda
tartozom neki ennyivel.
--Nem azzal tartozol, hogy itt várod.
--Gyermekeim. Egy nagyon fontos tényezőt
nem vesztek figyelembe és látva, hogy mindannyian vállalnátok a felelősséget,
segítek nektek.
--Hogyan?
--Én vissza tudom őt hozni, úgy, hogy nem
esik semmi baja senkinek sem.