Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 8. fejezet

8.

Anya

--Úgy gondolod, hogy az alakváltó segítségére van szükségünk? – kérdezte megfontoltan Aqua.

--Igen úgy gondolom. – válaszolta határozottan Lori.

--Én utoljára 1841-ben találkoztam vele Londonban. – szólt közbe Magnus.

--Talán még most is ott van, de sajnos találkoznom kell anyámmal, láttam valamit, ami nagyon fura volt. – mondta Lori – Na, induljunk, mert sosem érünk oda.

--Jó ti addig pihenjétek ki magatokat és valaki mindig őrködjön. Sziasztok! – mondta Aqua a társaságot nézve, majd megfogták egymás kezét és eltűntek.

--Hát nem tudom, hogy vagytok vele, de… enyém az ágy! – jelentette ki Izzy.

--Persze, csak szeretnéd hugi. – lökte le a testvérét Alec.

--Mindketten elfértek rajta egy, kettő, hogy lehet, hogy ilyen jól érzitek magatokat mikor Lori azt mondta „láttam valamit, ami nagyon fura volt” ? – aggódott Caroline

--Nem tudom, de hírtelen elöntött a boldogság és a fáradság. – mondta Jace

--Ez az! – mondta Caroline nagyon halkan – miért kell mindig befolyásolnod az embereket Lori?

Mindenki leheveredett valahova. Alec és Isabelle az ágyon, Jace a földön, Clary pedig Jace mellkasán, Agnes a kanapén. Caroline és Magnus pedig az asztalnál ült.

--Én őrködöm először! – mondta Car.

--Ébressz fel, ha elfáradtál. – mondta Magnus.

--Ez a város egyre furcsább – mondta Thomas, amikor megérkeztek a főtérre.

A város az Alvilágban volt. A hely sötét volt és fülledt. Mindenhol fura lények futkorásztak. A főtéri játszótéren kék, zöld és rózsaszín bőrű gyerekek játszottak miközben egy nő 8 karral vigyázott rájuk. A pékségből egy kígyószerű lány olyan étellel a kezébe jött ki, ami tocsogott a nyálkában ráadásul még mozgott is. Lori egyből elkapta a fejét és akkor meglátta az anyját, amint éppen a házába tart – Nézzétek, ott van! – mondta és az anyja felé mutatott.

--Jó gyerünk! – mondta Terra és körbevéve a húgukat sietve elindultak a ház felé.

--Anya várj, ne csukd be az ajtót, kérlek. – mondta szelíden Tom.

--Ez az én nagy fiam, bárhol felismerném – fordult meg mosolyogva a nő. A szeme akkora volt, mint egy bagolynak és a haja meg mintha tollból lett volna. Amikor megfordult meglátta, hogy nem csak a legnagyobb fia áll mögötte. – Ó édes gyermekeim merre jártatok, na, gyertek be gyorsan és meséljetek… - és ekkor a tekintete találkozott Lori-éval és elakadt a szava. Oly rég nem látta a lányát, hogy belekönnyezett a szeme és a két középső fiát félre tolva megölelte a lányát. 

 --Anya, itt vagyok oké? Most… elengednél? Nem… kapok… levegőt! – zihálta Lori

--Ó persze ne haragudj csak… Csak nem láttalak már vagy ezer éve. Na menjünk be. – beinvitálta a gyerekeit és leültette az ebédlőbe őket. Hatalmas volt a ház és a szobák gyönyörű kézzel festett falai elámították azt, aki belépett. – Látom, még mindig festegetsz. És csak 862 éve nem láttál.

--Igen még mindig festek. Furcsa, hogy egyikőtök se szereti a művészetet annyira, mint én kivéve… - az utolsó szót csak nagyon halkan mondta ki, úgy hogy senki ne hallja.

--Miért szerinted én nem vagyok elég kreatív? – pattant fel Terra – nézd ezt 11 évesen csináltam, csoda, hogy még nem festetted le. – mutatott egy gyerek rajzra amit a falra rajzoltak. Egy fiú harcolt egy sárkánnyal.

--Én nem fedek el semmit, amit a gyermekeim csinálnak, sőt Ana szobájában még meg van az, amit 8 évesen csinált talán te tovább vihetnéd a tehetséget. – mondta és folyamatosan Lorit nézte.

--Jaj, anya utálom, ha ezt mondod, „te tovább viheted a tehetséget meg az apád külsejét!” Hagyjuk ezt most jó nem azért jöttem, hogy kibéküljünk, hanem mert segítened kell. Meg kell találnunk egy alakváltót, akit Theresa Gray-nek hívtak még 1841-ben és Londonban élt.

--Jaj Ana, hogy tudnék én 400 évvel ezelőttre visszaemlékezni? – kérdezte gyengéden Loritól.

--400 év hisz még csak 2013 van – mondta zavarodottan Terra.

--A Földön igen, de itt már 2213 és ezért is mondtam, hogy vagy ezer éve nem láttalak. Mikor elmentél itt 1151 volt, de a Földön csak 951. Több, mint 1000 éves vagy Loriana Earth Moon.

--Ne hívj így. Utálom! Nem is így használjuk a nevünket, és ezt te is tudod. És több mint 1000 éves vagyok ó pedig nagy bulit akartam csapni az 1000 éves szülinapomon – mondta gúnyosan és színlelte a csalódottságát - és akkor ezért emlékezhettem István király koronázására. Kösz, hogy ezt elmondtad, hogy 200 évvel idősebbek vagyunk, mint tudtuk, nem érdekel az oka, - zárta rövidre – de most jó lenne, ha 200 évre emlékeznél vissza, mert földi idő szerint volt 1841-ben szóval itt 2041-ben volt. Emlékezz, kérlek, hacsak nem akarod, hogy a drágalátos kislányod meghaljon. – mondta kissé gúnyosan és kissé aggódva.

--Miért halnál meg? – kérdezte kimérten anyja

--Mert a vőlegénye tudod, akit nem ismertél Mephistophelesz az életére tört – mondta Terra

--Igen miért is nem mutattad be? Csak apádtól kellett megtudnom, hogy a lányom vőlegénye a Pokolba került

--Ez a város tényleg elég titokzatos – mormogta az orra alatt Thomas.

--Mi? Apánk honnan tudta? – kérdezte Lori kíváncsian

--Jaj, hát azt nem tudom, de egyszer úgy körülbelül 500 éve kaptam egy levelet, hogy…

--Lépj kapcsolatba velem. Igen arra emlékszem, de csak hogy tudd attól, hogy eltelt egy évezred nem bocsátottam meg. – mondta vörös arccal Lori

--Ó, Ana, szívem hányszor kérjek még bocsánatot?

--Ahányszor akarsz, de sehogy se tudod jóvátenni azt, amit akkor tettél.

--És ha mégis? – kérdezte az anyja sokat sejtően.

--Mit tudsz, amit mi nem Anya? – kérdezte Aqua izgatottan.

--Hát sok mindent. – mondta mosolyogva – Gondolom, mindannyian tisztában vagytok a sorsotokkal. Még te is Loriana – nézett boldogan lányára.

--Igen tudom, hamarosan meghalok, majd mondén leszek, majd megint meghalok, és később visszatérek, hogy a Világ Boszorkánymestere legyek, igen ezt tudom.

--Hát nem egészen. Tudtátok, hogy nem sokára új Világ Boszorkányt választanak? És azt, hogy Thomas az egyik jelölt?

--Mi? – kérdezte mindenki egyszerre, még Thomas is.

--Igen sajnos nem te leszel a Világ Boszorkánymestere – mondta mosolyogva anyja Lorinak – annál sokkal fényesebb jövő vár.

--Igen és mi? – kérdezte elborzadva

--Van egy Legenda, amit nemrégiben találtak meg a levéltárban, miszerint az Alvilág legnemesebb családjának első lány gyermeke lesz az első olyan, aki alvilági létére a Mennyekbe kerül. Te leszel az, akit mindenki csodálni fog. Te leszel az, aki megcsinálta a lehetetlent. És te leszel, az ki megvédi az egész Világot. – dicsőítette anyja.

--Ööö várj mi? – kérdezte Lori kábán, hisz nem hitt a fülének nem lesz Boszorkánymester, hanem valami vagy valaki olyan, aki egy Legendában szerepel ez a hír sokkolta.

--Jaj, kislányom nem a Világ Boszorkánymestere leszel, hanem a Világ Őrangyala!

Mindenki Lorira nézett és kábán, tátott szájjal egy szót se tudtak kinyögni. Lori előtt pedig egy olyan kép jelent meg, amit sosem hitt, hogy igaz lehet. Ő egy hosszú fehér ruhában, kiengedett hajjal, glóriával a feje felett, fehér szárnyakkal.

--Ez hihetetlen! – nyögte ki végül, alig hallhatóan, kábán és sokkoltan.

 

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 7. fejezet

7.

Dönts!

„Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, vállald a következményeket.”

/ZhouHYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui" HYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui"WeiHYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui" HYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui"Hui/

Már éppen sötétedett amikor Lori ismét rázendített a vitára. Mindenki nagyon fáradt volt lassan 3 napja nem aludt senki egy szemhunyást sem.

--Nem foglak megölni egyrészt azért, mert ahhoz, hogy hatásos legyen a rituálé végleg meg kell halnod, másrészt pedig azért, mert a barátom vagy és… és… Nem foglak megölni és kész! – a mondat végére szabályos sikítássá erősödött Lori hangja, majd vett egy nagy levegőt és Alecre nézett – Beléd meg mi a fene ütött? Elment az eszed? Vagy meg vagy húzatva?

--Nem, csak összevesztünk. – közölte higgadtan Magnus.

--Ennyi? Összevesztetek? – hőkölt hátra a szavaktól Lori, mindenki feszülten figyelte az érdekesnek tűnő beszélgetést – Ezért te most meg akarod öletni magad – fordult ordítva Magnushoz, majd Alechez – Te meg még ajánlod is hogy jó hulla lenne belőle, köszi, ebből nem kérek. Vagy kitalálunk valami fényesebb ötletet vagy az én tervemet használjuk. Megértettétek? Senki nem öl meg senkit és senki nem vitatkozik senkivel. Világos?

--Mint a Nap. –válaszolt komoran Alec rá se nézve a lányra.

--Helyes, na, most ajnározzatok el az ötleteitekkel. – és lehuppant az egyik karosszékbe.

--Mi lenne, ha Magnus rendezne egy bulit és te kiválasztanád a megfelelő személyt…. – Magnus még ennél a résznél figyeld, de utána más mederbe folytak a gondolatai. Visszaemlékezett arra, ahogy összeveszett Aleccel, éppen akkor tűnt el Lori és nem tudták, hogy kivel van összekötve, ekkor Magnus félre hívta Alecet az egyik sarokba és… akkor kezdődött minden rossz: - Nézd Lori eltűnt nem is tudjuk, hol lehet és kivel lehet összekapcsolódva, de valami nagyon erőssel, úgyhogy arra kérlek, hogy ne hagyd el a házat, kérlek! – esedezett Magnus.

--Tudod, néha annyira utálom, mikor úgy viselkedsz, mintha az apám lennél és parancsokat adsz. Képzeld, árnyvadász vagyok, megtudom védeni magam úgyhogy nem kérek a kioktatásodból.  – hőbörgött Alec.

--Értem, de több mint 700 évvel idősebb vagyok, úgyhogy elnézést, ha egy kicsit apáskodok, másrészt meg szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen

--Igen, biztos? Mert nem hiszem, hogy attól félnél, hogy bajom esik inkább attól, hogy közéd és Lori közé állok.

--Mi… miről beszélsz? – hebegett Magnus, nem értette Alec mire céloz.

--Látom, hogy nézel rá, ne is tagadd. – Alec arca már szinte vörös volt.

--Mi…? Lori csak egy barát én téged szeretlek. – Magnus próbálta elhitetni igazát, de nem volt túl meggyőző.

--Mond annak, akit érdekel – és ezzel Alec elviharzott a szoba túloldalára.

Utána még egy ideig elidőzött Alec arcán, ahogy ideges és mérges vonásai eltűnnek, majd visszament a többiek társaságába és minden jól ment addig amíg Alec ki nem jelentette, hogy megy és megkeresi Lorit.

--Magnus figyelsz egyáltalán ránk? – kérdezte Agnes kizökkentve ezzel a gondolkodásából.

Lori arca mélyen elgondolkodott a bőr fotelban, majd üres lett. Clary nem tudta megfejteni, hogy vajon mire gondolhatott, de ő azon elmélkedett, hogy Lorinak hihetetlen milyen arcmimikája van.

--Igen- igen persze. Rendezzünk egy bulit.

--Nem, nem fogok, idegen boszorkánymestert megölni miközben a többi bulizik. –válaszolta hidegen Lori.

--Akkor keresünk egyet és idehozzuk vagy keresünk egy semleges helyet. – vetette fel Jace.

--Talán, de kétlem, hogy ez működne, szerinted a boszorkánymesterek csak úgy sétálgatnak az utcán? – mondta Caroline.

--Miért ne? - kérdezett vissza Jace.

--Lori, ha nem jutsz dűlőre, akkor tudod, mit kell tenned. – mondta Thomas aki eddig csak az ötleteket hallgatta.

--Nem, mit? – Lori mélyen elgondolkodott. Azt se vette észre, hogy mire kérdez, majd hitelen magához tért mintha pofon vágták volna. – Neeeeeeeeem! Nem megyek el hozzá!

--De ő az … - ellenkezett Tom.

--Nem! – mondta céltudatosan Lori.

--Több mint 800 éve nem látott. Egyáltalán emlékszel még az arcára? – kérdezte Aqua.

--Persze, de nem érdekel, megoldom egyedül. Van tervem.

--Igen és mi? – kérdezte gúnyosan Terra.

--Izzy ide adod a tőrödet? – nyújtotta ki Lori a kezét Isabelle felé.

--Persze, de miért? – kérdezte a lány kíváncsian és közben átnyújtotta neki a fegyvert.

--A tervem a következő – kezdte majd maga felé fordította a tűhegyes, borotvaéles fegyvert. – Ha nincs jobb ötletetek annál, hogy a világon az általam leggyűlöltebb személlyel találkozzak, akkor megölöm magam – lazán kijelentve megemelte a fegyvert. Mindenki felriadt a testvérei pedig rá akarták vetni magukat, de a védő burok nem engedte őket a húguk közelébe – Így megölök egy Boszorkánymestert és fel tudok támadni. Ennyi az egész.

--Neked elment az eszed? Mi a francért viselkedsz ilyen furán? Meg akarsz szökni, majd meg akarod ölni magad. Mi történt veled, ami miatt ilyen félős lettél. – kérdezte ordítva Clary.

--Mi….?

--Igen jól hallottad. Félős vagy, gyáva nyuszi. Nem ismerek rád. Nem rég óta ismerlek, de amikor először találkoztunk párbajozni hívtál, majd egy szemrebbenés nélkül megöltél és nem féltél. Most minden áron menekülsz, keresed a kiutat és mégis miért? Ha elárulnád, tudnánk segíteni, de … - Clary észre se vette magát, hogy így kiosztotta a lányt, de ami a szívén az a száján.

--Azért csinálom ezt, mert meg akarlak védeni titeket. – vágta rá Lori

--Mégis mitől? – hitetlenkedett Clary.

--Mephistophelesztől. Szerinted ki mástól? – ordította Lori vissza.

Mindenki néma csendben maga elé meredt Clary rosszul érezte magát, amiért így letorkolta Lorit. –Sajnálom én nem… nem.. úgy gondoltam…

--Semmi baj – mondta Lori fáradtan és elejtette a tőrt.  – Csak nem akartam, hogy tudomást szerezzetek róla, hogy mit akar velem tenni, de már múltkor elkezdtem mesélni.

--Igen, hogy el akar venni, hogy a Világ ura lehessen. De ezt nem értem, hogy lehetne, ő a Világ ura, ha… - kérdezte Jace.

--Ha enyém a képesség. Azért mert amikor a Világ Boszorkánymestere hozzá megy valakihez azzal meg kell osztania az erejét. Életében csak egyszer házasodhat, ez pont olyan, hogy az árnyvadász életében egyszer választhat parabatait. –mondta Lori

--Jó akkor most mond el az egész történetet. – mondta lassan és kimérten Thomas.

--Na, szóval azt ugye elmondtam, hogy miért jöttem Magnushoz és, hogy a jövőben mi volt, de azóta volt egy látomásunk Caroline-nal, de a látomás végét elhomályosítottam Car számára, bocsi – mondta és barátjára nézett, de ő szikrákat szórt a szemével – nem tehettem mást különben hősködni akarnál.

--Tényleg? Azért nem engedted, hogy lássam a látomás végét, mert azt hitted, hogy hősködnék? Te tényleg nem vagy magadnál. És mi volt az, amit nem láthattam?

--Hát ez bonyolult, de… miután elrohantam és kitisztult a fejem leesett mi volt az. Egy óra. És nem tudtam mit mutat, de aztán rájöttem, azt mutatja, hogy menyi időm van még addig, amíg meg nem halok, vagy nem találkozok Mephistophelesszel. Nem tudtam dönteni, hogy melyik lehet, de aztán megint volt egy látomásom és bebizonyosodott, hogy a Mephistophelesszel való találkozás idejét mutatja. Ezért akartalak elhagyni titeket, hogy ha megtalál, akkor ne legyen gyengepontom, de félek ez nem fog sikerülni, ugyanis ezek után meg pláne nem fogtok egyedül hagyni.

--Ezek után? Mi…? Mi után? – kérdezte Aqua

--Mikor hozzákötöztetek az ágyhoz volt még egy látomásom. Azért ébredtem fel, mert láttam, hogy milyen aljas módszerekkel akar megölni titeket. Azért lettem olyan félős és akartam elmenni, hogy ez ne valósuljon meg. – végignézett a szobán és Clary, majd Caroline szemébe nézett és folytatta – Emlékszel, amikor megtaláltatok a Canarsie Parkban? És arra, hogy hogyan viselkedtem? Na, az a Látomások hatására történt. Értitek már miért akarok távol maradni tőletek, hogy ha Mephistophelesz küld egy látomást, hogy ide menjek ekkor meg ekkor vagy netalán ő tenné tiszteletét akkor ne legyen senki aki megtud állítani vagy ami miatt muszáj lenne hozzá mennem. Értitek?

--Én nem egészen értem az utolsó mondatodat, drága hugicám. – szólt közönyösen Terra.

--Jaj, te. Nem tudom, hogy az esküvői meghívót, hogyan akarja úgymond „postázni” , hogy küld egy látomást vagy ő maga jön el értem, de akárhogy is legyen, valaki meg akarna állítani. Ha látomást küldene, lebeszélnétek róla, hogy elmenjek. Ha pedig személyesen jönne, és itt lennétek velem, hát igen… ezt a verziót már láttam és... nem akarom, hogy megtörténjen.

Mindenki maga elé mered és elgondolkozott ezen. A lányok együtt érzően pillantottak Lorira a fiúk viszont háborút indítottak volna. Egyszer csak Lori megrázkódott és mindenki rá figyelt, olyan volt mintha rohama lett volna. Elkezdett szavakat mondani, Agnes pedig gyakorlottan leírta őket, ha esetleg Lori nem emlékezne rá miket mondott. – Három, éjszaka, temető, alakváltó, ígéret, tőr, halott, testvér, anya, város – miután elmondta összecsuklott.

Nagy nehezen felébresztették pár pofonnal a testvérei Lorit, de még elég kába volt hozzá, hogy emlékezzen mit is látott, ezért Agnes elismételte neki, amit leírt a lapra. Végül Lorinak beugrott a látomás tartalma: - Három nap múlva, éjszaka a temetőben lesz az „esküvő”, de nem én fogok elmenni, hanem az egyik ígéretet teljesítő alakváltó ismerősöm. És a legjobb az egészben – mondta unottan – hogy a testvéreimmel el kell mennem a Titokzatos Városba anyámmal beszélni. Csak ő tudja, hol van Tessa. – mondta bátyjaira nézve.

Lala