2013. december 31., kedd

Szilveszteri külön kiadás :D

Bakiparádé/ Tudtad-e?
1. rész
1.fejezet
Mi lett volna ha..?
-- Mi csak vitatjuk, hogy hogyan tudnánk legyőzni egy kataratort, bár te fél kézzel elbánnál velük, de nem akartalak felébreszteni, de most, hogy fent vagy… Amúgy miért is?- vonta kérdőre a lányt.
--Áá tudod csak kinéztem, hogy milyen idő van és nincs-e itt a Húsvéti Nyúl vagy a Télapó. Na szerinted miért? – mondta a lány
2. fejezet
Érdekesség
·               Átöltözve egy farmerbe és egy pólóba, amin egy kép volt róla és egy idősebb fiúról az ajtófélfának dőlve ott állt Lori.
Tudtátok, hogy a pólón Lori és a legidősebb bátyja Thomas volt?
·               Lori karkötőjén ugye 3 medál van
1.          Zöld: ebben a medálban Lori Tündér és Vérfarkas életének ereje van
2.          Piros: ebben a medálban Lori Vámpír és Boszorkánymester énjének  az ereje van.
3.          Kék: az utolsó medálban az Inkvizítor és a Mondén tapasztalati vannak
4.          A Rúna a hátán pedig az Árnyvadász képességeit tartalmazzák.
3.fejezet
Mephistopheles
Tudtátok róla, hogy ő Arkangyal volt, de Bukott Angyal lett belőle Lori átverése miatt és lebukott a Mennyekből.
4.fejezet
Magnus és Alec éppen hevesen ölelkeztek, amikor egy lány beugrott az ablakon.
--Te mégis mit…- csodálkozott Magnus.
--Nincs időnk erre, - intett a lány feléjük, hogy beléjük fojtsa a szót - Loriék épp most készülnek megöletni magukat.
--Mi? Hisz a szobájában…. – Magnus kinyitotta az ajtót és a szoba üres volt. – Hol vannak?
.
--Amúgy mellesleg ismeritek egy mást? – nézett a többiekre, majd a lányra - Nem mi? Sejtettem. Te be se tudsz mutatkozni! – vigyorgott a lányra, aki az ágyon vele szembe ült.
--Hát nem erősségem. Tudod, én a drámai belépőket szeretem.
--Tényleg? Észre se vettem. – mondta Magnus szarkasztikusan és rá mosolyogott a lányra – Jössz egy ablakkal nekem. – jegyezte meg viccesen.
--Tudod arra gondoltam, hogy bedeszkázhatnád. Le vagyok égve.
5.fejezet
--Mit kerestek itt? – kérdezte Lori kábán miután a testvérei nagy nehezen felébresztették, varázslat nélkül.
--ÁÁÁ éppen Olaszországban szédítettük a csajokat a robogónkkal és gondoltuk benézünk hozzád. Hirtelen ötlet volt. Na szerinted mit?
6.fejezet
– Szóval, emlékeztek arra, hogy a kérdéseknek ára van, és amit kérdezel az megvalósul. Na, igen Jace megkérdezte, hogy mi lesz, ha megint ember leszek. Hát az a jövő, ugye és ott találkoztam Mephistophelesszel. És ha most küldözget nekem látomásokat és akkor találkozok, vele az azt jelenti, hogy… - vett egy nagy levegőt, hogy folytassa, de Caroline beléfojtotta a szót.
--Az azt jelenti, hogy hamarosan esküvőre megyünk. -  mondta Terra
7. fejezet
„Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, vállald a következményeket.”
Ezt az idézetet azért választottam, mert a döntéseknek ára van. Lorinak döntenie kellett egy nagyon kényes témában és bármit megtenni a barátai biztonságáért.
8.fejezet
--Igen még mindig festek. Furcsa, hogy egyikőtök se szereti a művészetet annyira, mint én kivéve… - az utolsó szót csak nagyon halkan mondta ki, úgy hogy senki ne hallja.

Tudtátok, hogy itt Lori anyukája ( akit mellesleg Elizabeth-nek hívnak) Lorira célzott, aki kiskorában a szobája falára egy művészi alkotást festett, amit az anyja még most sem festett le.

2013. december 24., kedd

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 15. fejezet

Az Angyal
--Mi? Miért? – kérdezte zavarodottan és aggódva Thomas.
--Mert, ha elalszik, akkor meghal. – jelentette ki Sammael
Thomasnak ennyi elég volt, olyan sebességgel kezdett el rohanni, hogy majdnem fellökte Isabellet.
--Hova rohansz? – kérdezte felháborodva Isabelle
--Csak hívd a gyengélkedőre a tesóimat. – ordította válaszul miközben rohant tovább.
Thomas már olyan gyorsan futott, hogy majdnem elszaladt a gyengélkedő előtt, de egy hatalmas csúszással sikerült neki befordulnia.
--Lori, kérlek, ébredj fel. Loriana, drága húgocskám kérlek, kelj fel. – lökdöste Tom a testvérét.
--Tom az öcséid eltűntek. Pontosabban itt egy üzenet, de valamilyen érthetetlen nyelven van írva. –jött be éppen Izzy egy lapot szorongatva
--Mi a fene történik itt? – kérdezte Lori félálomban.
--Jaj, hála az égnek, hogy felkeltél. Apa itt volt és azt mondta, hogy ne engedjünk elaludni, mert különben meghalsz.
--Mi? Ez nevetséges, teljesen egészséges vagyok és nem láttam a jövőmbe semmi változást.
Thomas elvette Isabelletől a lapot és elkezdte olvasni. Elmosolyodott, majd letette a lapot Lori éjjeli szekrényére.
--Mi az? – kérdezte a húga.
--Terra és Aqua üzenetet hagyott nekünk, hogy elmentek valamelyik Isten háta mögötti szigetet megmenteni a vulkán kitöréstől és a cunamitól. A régi kódnyelvünket használták.
--De rég nem beszéltem úgy.
Együtt meredtek a régi szép emlékekbe, majd Isabelle hangja rántotta őket vissza a valóságba: --Ha nincs semmi vész akkor én megyek és ledőlök. 3 nap múlva karácsony és a drága jó apukátoknak köszönhetően visszakapjuk Aleccel a családunkat. Szeretnék pihenni, hogy minél aktívabban tudjam őket üdvözölni. Sziasztok.
--3 nap múlva karácsony. Hű, hogy elszaladt az idő. Észre sem vettem.
--Ne aggódj, szerintem senkinek sem volt ideje vásárolni vagy karácsonyi vacsorát készíteni. – nyugtatta Lorit a bátyja – És amúgy is a fiúk megmentik a világot, apa anya feltámasztásán van. Csak mi ketten vagyunk, szóval nem is lehetne igazi, nagy boldog családi karácsonyunk.
--De mi legalább itt vagyunk egymásnak. – súgta a lány a bátyja fülébe és megölelték egymást.
Clary és Jace másnap reggel bukkantak fel és szinte az egész napot átaludták. Alec, hol eltűnt, hol az Intézetben tevékenykedett, néha Magnus is megjelent. Lori pedig piros pacsit játszott bátyjával, hogy el ne aludjanak. Szerencsére van olyan varázslat, ami energiát ad, ugyanis Lori lassan 4 napja nem aludt.
Eljött a Szent Este és mindenki összegyűlt a konyhában. Leültek az asztalköré. Lori, Thomas, Caroline, Chadwick, Jace, Clary, Isabelle, Alec és Magnus mind együtt voltak. Elmondtak egy imát, hogy békés és boldog legyen a karácsonyuk. Majd elkezdtek enni. Az ételt egy kínai étteremből rendelték, de még így is jobb volt, mint a semmi. Hirtelen csapódott a bejárati ajtó, majd a lift megindult nyikorogva felfelé.
A liftből először Maryse, majd Robert lépett ki. Alec és Isabelle meglepetésére Max már feléjük rohant.
Isabelle annyira meghatódott, hogy újra láthatja az öccsét, hogy hiába volt erős még így is elsírta magát. De nem csak Izzy volt érzékeny Alec is ontotta magából a boldogság könnyeit. A Lightwood család újra együtt volt, és ez ellen senki nem tehetett semmit.
--Jaj, gyerekek, hogy tudtok, ilyen rendetlenségben élni. – mondta Maryse, amikor befejezték a vacsorát és elkezdett összepakolni.
--Anya, kérlek, eddig nem volt időnk semmit sem csinálni.
--Igaza van Mrs. Lightwood. Én speciel azt sem vettem észre, hogy karácsony van.
--Még nincs. – javította ki Max Lorit – Majd csak holnap lesz.
--Igazad van, tökmag – mondta Jace és beletúrt a kis Lightwood hajába.
--Na, ne! Összeborzolod a hajamat. – mondta Max és elkezdte megigazítani a haját és a szemüvegét.
--Na, jó tudom, hogy senki nem vett senkinek ajándékot, de mi szeretnénk nektek kedveskedni néhány aprósággal – mondta Lori és Thomasra nézett.
Egy csettintésre mindenki előtt egy kis csomag jelent meg. Isabelle egy olyan gyűrűt kapott, ami színváltozással megmutatja, hogy ki hazudik és milyen nagyot. Clary egy olyan ceruzát kapott, ami bármire fog és használható irónként is, csak ki kell mondani a nevét. Jace és Alec mi mást kaphatott volna, hogy ha nem fegyvert.
–Ezek, olyan pengéből készültek, amit semmi sem tud tönkre tenni. Nem lehet eltörni, elolvasztani, sőt még varázslattal sem lehet eltűntetni. És ráadásul a saját nevetek aktiválja őket. – magyarázta Thomas.
Chadwick egy repülő jegyet kapott, amivel meglátogathatja a szüleit és testvéreit. Caroline egy nyakláncot kapott, ami pontosan olyan volt, mint Lorié. Magnus egy mindent látó varázsgömböt kapott. És az irónia miatt elnevette magát. Max pedig rengeteg mangát kapott, amit azonnal el is kezdett olvasni.
--Sajnos a Mr és Mrs Lightwood-nak nem tudtunk semmit sem kitalálni.. – kezdte udvariasan Thomas, de Robert félbeszakította.
--Nekünk az is elég, hogy nektek köszönhetően, újra együtt lehetünk a családunkkal.
Mindenki megköszönte Lorinak és Tomnak az ajándékokat és ezt a csodálatos karácsonyt, majd mindenki a szobája felé vette az irányt. Na, jó nem mindenki, ugyanis Jace kicsit eltévedve „véletlenül” Clary szobájába ment be. Sajnos ugyan ez történt Magnusszal is csak ő Alechez tévedt be. Isabelle az öccsével játszadozott a szobájukban. Caroline és Chadwick is kiválasztott maguknak egy szobát. A Lightwood szülők is elvonultak, végül Thomas és Lori egyedül maradt.
--Nyugodtan, menj lefeküdni én elleszek egyedül.
--Nem hagylak egyedül.
--Láttam, hogy néztél Isabelle-re. Lefogadom, hogy belezúgtál. – mondta mosolyogva bátyjának és meglökte a vállát.
--Ennyire látszik? – kérdezte, majd viszonozta a lökdösődést.
--Szívem, több mint 1000 éve ismerlek, Felismerem az érzelmeidet. Látom a törődést és az aggódást a szemedben, ha rám nézel és látom a szenvedélyt is amikor Isabelle-re nézel. Menj csak én megleszek egyedül.
 --Na jó, de ha bármi bajod lesz vagy elalszol kinyírlak megértetted. – mondta húgának, majd felállt, homlokon csókolta és elindult Izzy szobája felé.
Nem sokkal később Max jött ki a szobából.
--Mi az kiküldtek a nagyok? – kérdezte Lori még mindig a konyhában ülve.
--Igen, mondták, hogy nézzelek meg, hogy jól vagy-e?
--Igen jól vagyok. Akarsz játszani valamit?
--Persze. – felelte Max és leült Lori mellé egy székre.
--Biztos, hogy nem baj, hogy bejöttem? – kérdezte kissé zavartan Thomas Isabellet
--Nem. A húgod? – kérdezte a lány
--Jól van, szerintem az öcséddel játszik.
Ekkor történt valami. Isabelle gyűrűje vörös lett. Szinte már égette a bőrét.
--Ez mit jelent? – kérdezte kétségbeesve Tom
--Azt, hogy nagyon nagyot hazudsz. – mondta kimérten, minden egyes szót megnyomva a lány.
Összenéztek Tommal és rohanni kezdtek az étkező felé. Lori a földön feküdt, Max pedig pánikba esve próbálta ébresztgetni, de a lány semmire se reagált.
--Állj arrébb Max – mondta a nővére
--Hívj össze mindenkit – szólt Izzyre Thomas és megnézte Lori pulzusát. Majd még egyszer. De nem érzett semmit. Megpróbált varázslatot használni, de ő csak egy ifrit volt. Nem tudott varázsolni, bármennyire is próbálta. Mindenki kirohant a szobából és könnyes szemmel támogatták fel Thomast a testvére mozdulatlan testétől.
--Mi történt vele? – kérdezte Magnus
--Nem tudom. Apám azt mondta, hogy ne engedjük elaludni, de Max azt mondta, hogy egyszer csak felállt, mert inni akart egy pohár vizet, de ahelyett elterült a földön.
Lori teste megmozdult.
--Ezt láttátok? – kérdezte Clary
--Mit? – értetlenkedett mindenki
--Nézzétek. – mutatott Lori testére.
Loriana teste a levegőbe emelkedett, majd elkezdett fényleni, végül, olyan erős fénye lett, hogy senki nem látott semmit. Egy gyönyörű angyali hang szólalt meg. Lori volt az.
--Mivel a karácsony némiképpen kapcsolódik az Angyalokhoz a sors ironikusnak találta, hogy most haljak meg Boszorkánymesterként és válljak azzá az Angyallá, aki mind a 7 népnek - melyek életét éltem – én legyek az Őrangyala. Ez sajnos azzal jár, hogy a Mennyekben éljek. El kell hagynom a Földi életet és nem láthatom többé a szeretteimet. Szeretlek mindannyiótokat. Remélem, megtaláljátok a KISKAPUT, ami segítségével lehozhattok ismét MAGATOK mellé. GONDOLKOZZATOK! Reménykedjetek! Mindent ÉRTETEK tettem! REMÉNY! Soha ne hagyjon el benneteket! Csak ennyit mondhatok! Ha segítségre van, szükségetek én segítek, bár nem fogtok látni. Szeretlek titeket. Remélem, VISZONT láthatlak TITEKET.

A szavai még sokáig hangoztak, azután miután elment. A hangja olyan lett, mint a gyönyörű hárfa szó. Gyönyörű fehér ruhában és hófehér szárnyakkal, arany fürtjeivel, úgy nézett ki mint egy Istennő.

2013. december 15., vasárnap

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 14. fejezet

14.
A megmentés……
Vagy mégsem
--Hogy érted, hogy te vissza tudod hozni? – vonta kérdőre apját – És ezt eddig miért nem mondtad? – dühöngött Lori.
--Kislányom, ahogy a mondás tartja „Amicos secundae res parant, adversae probant” (A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat) és ahogy látom, ti mindent megtennétek, hogy visszaszerezzétek, ezért, hogy egyikőtöket se veszítsem el és ne lássalak, szomorúnak titeket bármire képes vagyok. És amúgy is. – mondta öntelt mosollyal
--És hogyan? – kérdezte Thomas
--Át megyek, a Sötét dimenzióba az erőmmel körbevonom és kijövök vele.
--Mármint velük! – mondta Aqua
--Igaza van. Van ott egy árnyvadász is, nem hagyhatjuk ott egyedül. – mondta Lori mikor már magához tért.
--Jó akkor őt is kihozom. Gond egy szál se. – felelte Sammael
 --Ami azt illeti, van. – mondta Magnus – Rémlik, hogy azt is mondtuk, hogy az EGYIRÁNYÚ Sötét dimenzióban van.
--Ami azt illeti, rémlik, hogy 1 milliárd éves vagyok és Lilith az anyám. Mármint a vér szerinti.
--Óóóóó ebben az esetben nem szóltam – mondta bocsánatkérően Magnus.
--Helyes.
--Jaaj de jót aludtam te jössz. – mondta Caroline
--Ami azt illeti kb 2 napig aludtál és hát sajnos közben én is elaludtam, de ne aggódj még élünk.
--Tényleg, kösz, hogy emlékeztetsz.
Mindketten elkezdtek nevetni, majd Chadwick egyszer csak megcsókolta Carolinet. A lány meglepődött, de szorosan odatapasztotta az ajkát a fiúéra és nem engedte el. A fiú szorosan ölelte Caroline-t és csak akkor lazított szorításán, amikor levegőt vettek.
Caroline megpróbált nem elhúzódni, ugyanis ez volt az első csókja, de valami zajt hallott.
--Mi volt ez a zaj? – kérezte két csók között.
--Én nem hallottam semmit – mondta Chadwick és szorosabban ölelte a lányt.
Majd hangosabb volt a zaj, amit már Chadwick is hallott. A zaj egy vadállat morgásához volt hasonló. Felpattant és szerafpengéjével Car elé állt.
--Fussunk? – kérdezte Caroline
--Fussunk! – helyeselte Chad.
--Akkor indulok. –mondta Sammael.
--Siess, úgy érzem, veszélyben van. – mondta Lori és megölelte apját.

--Mi az a fény? – kérdezte Chadwick.
--Nem tudom, de szerintem az menedéket adhat. – javasolta Caroline
Caroline rohant előre és annyira szeretett volna, a fénybe kerül, hogy nem vette észre az előtte álló szőke oszlop nagyságú embert. Amikor neki rohant a lány Sammaelnek felsikított.
--Nyugalom kedvesem érted jöttem. Pontosabban értetek. –ekkor befutott Chad is.
--Akkor nem lehetne, gyorsabban ugyanis valami üldöz minket.
--Dehogynem, gyertek. – Sammael, mintha a szárnyai alá vette volna őket és egy hatalmas fény közepén eltűntek mind a hárman.
--Magnus beszélhetnénk? – kérdezte elvörösödve Alec.
--Persze. Miről akarsz beszélni Cukorborsó? – kérdezte csillogó macskaszemekkel Magnus.
--Hát gondolkodtam és sajnálom, hogy olyan hülye, gyerekes és féltékeny voltam. Ha most azt mondod, hogy nem adsz, nekem harmadik esélyt akkor megértelek és elmegyek. De ha a válaszod igen, abban az esetben én lennék a legboldogabb lény a Földön.
--Nem … - mondta Magnus határozottan. Alec elkeseredésében már könnyezni kezdett, de Magnus folytatta a mondatot – Mert én leszek a legboldogabb. A válaszom IGEN, határozottan, megdönthetetlenül, egyértelműen, ezerszer is IGEN.
Erre Alec nem hogy a nyakába ugrott, hanem úgy szájon csókolta, hogy Magnus hanyatt esett.
--Úgy látom, hogy a bátyámék kibékültek – mondta Isabelle – Hé, mi van Jace-szel? – kérdezte Clary-től.
--Nem tudom. Megkérdezem. – oda kuporodott Jace mellé a falhoz --Hé, mi van veled?
--Semmi csak éhes vagyok. – válaszolt komoran.
--Hát ezt nem hiszem. Áruld el légy szíves vagy kénytelen leszek egy igazmondó rúnát rajzolni rád, hogy elmond. Mi bánt ennyire?
--Tudod az igazi nevem Herondale. És Tessa tudott volna mesélni az őseimről, de egyszer csak eltűnt. Próbáltam megkérni Magnust, hogy keresse meg, de túlságosan el volt foglalva Caroline keresésével, meg azzal, hogy Alec szóba se áll vele.
--Az előbb láttuk Izzy-vel, hogy kibékültek, szóval esetleg, ha most kérdeznéd  meg szerintem szívesen megtenné neked vagy Agnes. – felelte Clary
--Agnes is eltűnt az előbb láttam kimenni az ajtón.
--Hova mehetett? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Isabelle.
--Nem tudom. – majd fordult Clary felé – Nincs kedved elmenni, vacsorázni?
--De persze szívesen.
--Skacok, ha nem bánjátok, mi elmennénk vacsorázni. – állt fel Jace, majd Clary-t is fölsegítette és közben hallotta a választ: - Menjetek csak nyugodtan.
Ezzel Jace és Clary kilépett Magnus lakása ajtaján és elindultak egy romantikus vacsorára.
Egy hatalmas fény kíséretével Caroline, Chadwick és Sammael megérkeztek Magnus nappalijának a közepébe.
--CAROLINE! – kiáltott fel Lori és Caroline nyakába ugrott – Ne haragudj, nekem kellett volna megvédenem téged, annyira sajnálom.
--Nincs semmi baj! És amúgy sem tehettél volna semmit leláncolva. – mosolygott barátnőjére
--Jaj, annyira örülök, hogy épen és egészségesen látlak. … - még egyszer megölelte a legjobb barátnőjét majd megkérdezte – És ő ki?
--Ja, elnézést Chadwick Soll a nevem és árnyvadász vagyok. A szüleim vezetik a Maryland-i Intézetet.
--Hát mi pedig a New York-i Intézet vezetői vagyunk – felelte Alec – ő itt a húgom Isabelle, én meg Alec Lightwood vagyok.
--Magnus Bane, a nővérem pedig Agnes.
--Lori és a bátyáim Aqua, Terra és Thomas, és az apám Sammael
--Igen, őt már ismerem. Még egyszer szeretném megköszönni, hogy kiszabadított a Sötétségből.
--Igazán nincs mit. Ha most nem haragszotok, de édesanyátok ébredezik, így mennem kell.
--Mond meg neki, hogy hamarosan mi is megyünk és, hogy szeretjük. – mondta Lori
--Megmondom leányom. – és eltűnt.
--Szerintem menjünk el az Intézetbe, nem néztek ki valami jól. – javasolta Isabelle.
Amikor elindultak elég csúnya viharfelhők gyülekeztek fölöttük, szóval sietősre fogták. Legalább is azt hitték, hogy viharfelhők, de Lorinak nagyon fura érzése támadt és kiszaladt az arcából a vér. Szerencsére Caroline mellette volt és egymást támogatva mentek be az Intézetbe. Amint beértek a gyengélkedőre Caroline és Chadwick elájultak. Szerencsére mindkettejükre vigyázott valaki így nem a padlóra zuhantak, hanem egy pihe-puha ágyra fektették őket.
--Minden rendben? – kérdezte suttogva Tom Lorit. – Olyan sápadt vagy nem akarsz lefeküdni te is, mostanában elég sokat hajtottad magadat.
--Nem, nem minden rendben. Csak valami rossz érzésem támadt a felhőket látva.
--Micsoda?
--Tudod, mit inkább ledőlök. – mondta szinte suttogva testvérének és bebújt a Caroline melletti ágyba.
--Nézd, milyen szép az ég. – mondta Jace és megfogta Clary kezét
--Igen szép, de szerintem egy kicsit, gonosz.
--Gonosz, miért? –mosolyodott el Jace
--Mert a minap ezt rajzoltam. – Clary megmutatta a vázlat füzetét Jace-nek és a fiú teljesen elfehéredett.
Hirtelen dörömbölni kezdett valaki az Intézet ajtaján. Sammael volt, de mivel Lilith az anyja nem tudott belépni. Thomas nyitott ajtót, de rettenetesen megrémült apja arcát látva. És amit mondott: -- Ne engedjétek Lorit elaludni!

2013. december 8., vasárnap

Meglepi!!! :D :D

Sziasztok!
Arra gondoltam, hogy mivel ilyen lelkesek vagytok és ennyire tetszik az írásom egy kis meglepetéssel készülök nektek.
KARÁCSONYKOR egy igazán izgalmas és ironikus fejezettel leplek meg benneteket. <3
SZILVESZTERKOR pedig arra gondoltam, hogy plusz jelenetekkel és az írás során kihagyott vicces jeleneteket is leírnám nektek. :D XD
Na ki mit szól? 
Lala 

2013. november 30., szombat

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 13. fejezet



13.
A Nagy Sötétség

Lori kétségbeesve próbált valami megoldást találni, arra, hogy hogyan tudna segíteni barátnőjén vagy legalább valami kapcsolatot teremteni vele. Semmit sem talált már épp kezdett volna dühöngeni, amikor egy nagyon furcsa dolog történt.
Caroline ébredezett Chadwick karjai között. A fiú is elaludt kezében a szerafpengével. Car megijedt, nem tudta mire vélni a fegyvert így felpattant a fiú karja közül, aki egyből fölébredt.
--Te meg mit művelsz? – kérdezte Caroline rémülten.
--Ne haragudj… - kezdte és lette Chad a pengét – csak álmodban folyamatosan azt kiabáltad, hogy „Védj meg! Ott van a gonosz a sötétben! Védj meg kérlek!” Így hát elővettem a szerafpengémet. Miután felriadtál és megláttad a fegyvert a kezemben visszaaludtál.  Erre nem emlékszel?
--Nem, nem emlékszem. Ne haragudj csak volt egy látomásom. És megijedtem.
--Mi volt a látomásodban? – kérdezte megértően Chad.
--Áh semmi. Hagyjuk. De… - elhallgatott. – Ezt láttad? – kérdezte riadtan Caroline és lemerevedett.
--Nem mit? – kérdezte a fiú és megfordult. – Mi ez?
--Nem tudom, de felénk tart. FUTÁS.
--Veszélyben van. – mondta Lori, amikor valaki benyitott az ajtón.
--De hát elfedtük a lakást, ki láthatja? – kérdezte Magnus.
--Apám! – mondta egyszerre a 3 fiútestvér, de Lori nem volt ilyen boldog.
--Kis leányom! Mi történt, hogy íly megszeppenve látlak?
--Caroline az Egyirányú Dimenzióban ragadt. Egyedül a Nagy Sötétben.
--Gyermekeim együttesen van akkora erőtök, hogy kihozzátok. De annak ára van.
--Nem érdekel mi az ára. Akkor is kihozom onnan, ha már miattam került oda.
--Ezt te sem gondolhatod komolyan Lori – szakította félbe Clary – nem miattad került oda, hanem Mephistophelesz álnok terve miatt.
--Elnézést uram! – mondta kicsit félve, de merészen Jace – hogyan szólíthatjuk Önt?
-- A nevem Sammael. Héberül a ’’sam’’ mérget, az ’’el’’ pedig angyalt jelent. Én vagyok a herceg a démonok és a varázslók között, gyakran a halál ördögének hívnak.
--Rendben kedves Sammael úr. Kérem, leszállna a lábamról. – mondta Jace.
Sammael egy kisebb óriásnak volt mondható.  A lánya hasonlított a legjobban rá, a méretüket nem tekintve. Sammael volt vagy 2,5 méter Lori pedig ha meg volt 1,5 méter vagy egy kicsit több.
--Ne haragudj, kedves Jonathan Herondale. Az erős árnyvadász, akiről zengnek az alvilágiak. Örülök, hogy megismerhetlek. – és a kezüket nyújtva üdvözölték egymást.
Ahogy Jace hátra lépett, véletlenül leütötte Clary rajzfüzetét, ami kinyílt.
--Nocsak-, nocsak, mit látnak szemeim. Imádom a rajzokat ezt nyílván te készítetted – mutatott Clary-re – nagyon ügyes vagy. Elgondolkodtál már azon, hogy művész legyél.
--Igen uram, de árnyvadász vagyok. Más feladataim vannak és amellett kaptam már jó néhány felkérést pár árnyvadásztól.
--Abban nem kételkedtem Clarissa Morgenstern. Tudod, és nem akarlak megbántani, de örülök, hogy nem vagy olyan, mint az apád.
--Nem bánt meg ezzel uram, sőt örülök, hogy így látja.
--Apám! Mi az a kockázat, amiről beszéltél. – kérdezte Thomas, de apja leintette
--Hadd ismerkedjek meg a barátaitokkal.
--Jó! – mondta majd húga felé fordult. – Nyugodj meg, segíteni fog.
--Áh a Lightwood testvérek. Rólatok is sokat hallottam ám. Te vagy Isabelle, ugye?
--Igen uram.
--Mélységesen sajnálom, hogy a barátod egy bizonyos Simon Lewis nevű vámpír el kellett, hogy hagyjon, de most igen jó sora van az Alvilágban. Gondoltam ezt tudni akarod. És te Alexander  nem hiszem, hogy jó dolog az amit most csinálsz.
--Elnézést, de nem értem, hogy mire gondol uram.
--Majd rájössz, ha már végleg elveszted. Ja és, hogy valami jó hírrel szolgáljak neked is az öcséd – erre Isabelle is felkapta a fejét – a szüleiddel van. Gondoltam mivel olyan kedvesek voltatok és megvédtétek a gyermekeimet viszonzom a szívességeteket. Hamarosan ellátogatnak hozzátok.


Isabelle annyira meghatódott, hogy könnyek szöktek a szemébe és összeölelkezett bátyjával.
--Magnus Bane, nem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres leszel boszorkánymesterként.
--Kérlek uram. Ők nem tudják – súgta Magnus Sammael fülébe
--Rendben akkor csak annyit mondok vigyázz rá. Ilyen srác nem lesz többször az életedben.
--Agnes Bane, őszintén megvallom, rólad nem sokat tudok, de bár hogy is alakul az életed mindig vigyázz az öcsédre.
--Igen uram.
--Uram lehet egy kérdésem? – kérdezte Alec
--Persze ifjú Lightwood.
--Honnan tud maga ennyi mindent rólunk?
--Tudod, ha 1 milliárd éves vagy akkor sok mindent hallasz.
--1 milliárd éves? – hitetlenkedett mindenki, aki nem tudta.
--Igazad van, csak 500 milliónak néz ki. – mondta Lori – Kérlek, apám mond el hogy mi olyan veszélyes?
--Ahhoz, hogy kihozzátok, aki ott rekedt egyik őtöknek vagy meg kell halnia vagy ott kell maradnia cserébe
--Fuss, ne állj meg! – mondta Chad
--Hova? Nem tudunk elmenekülni előle. Így csak magunkat fárasztjuk. Szálljunk szembe vele.
--Érted örömmel halnék meg Kedvesem.
--Nem halunk meg Kedvesem.
A Nagy Sötétben nem tudták kivel vagy mivel harcolnak, de az életükért hajlandóak küzdeni.
Addig harcoltak, Chadwick árnyvadász fegyvereivel, Caroline pedig a varázserejével, hogy az a Valami eliszkolt. Eltűnt.
--Ez fura volt. – mondta Chad a harcban kimerült zihálásával.
--Az. – helyeselte ugyancsak a levegő után kapkodva Car.
--Szerintem felváltva aludjunk – javasolta a fiú.
--Jó te alszol én addig őrködöm. – mondta a lány
--Nem én csak szimplán kimerültem, de ha élhetek ezzel a szóval te lemerültél, úgyhogy nem vitatkozz, hanem aludj.
--Jó nem kell kétszer mondanod.
Majd Caroline letelepedett a földre Chadwicktől egy kicsit távolabb, majd el is aludt.
--Én ott maradok – jelentette ki Lori
--Elment az eszed, mivel én vagyok, a legidősebb én maradok ott – mondta Thomas
--Nem mivel az én hibámból került oda tartozom neki ennyivel.
--Nem azzal tartozol, hogy itt várod.
--Gyermekeim. Egy nagyon fontos tényezőt nem vesztek figyelembe és látva, hogy mindannyian vállalnátok a felelősséget, segítek nektek.
--Hogyan?
--Én vissza tudom őt hozni, úgy, hogy nem esik semmi baja senkinek sem.