2014. március 1., szombat

Meglepi!!

Sziasztok!

Ezzel a fejezettel (17. fejezet) szeretnék ezúton is Boldog Születésnapot Kívánni a mi blog szerkesztőnknek Linának. Ugyanis ma van a születésnapja.

Lala <3

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 17. fejezet



17. 
Álmok Tengere
Az álmok olykor csalókák. Visszatükrözik a lelkünkben kavargó kérdéseket csakúgy, mint a vágyainkat és a félelmeinket.
Thomas, Aqua és Terra álma:
Tom a húgával álmodott. Álmában egy csodálatos helyen volt a testvéreivel. Egy meseszép mezőn feküdtek a fűben és a királykék eget mustrálták. Körülöttük szemkápráztató virágog nyíltak és volt egy kis tó is, ami tükörként csillogott. Olyan elképesztő volt a látvány, olyan mámorító, hogy Thomas legszívesebben sohasem akart volna felébredni belőle.--Olyan gyönyörű ez a hely. – mondta Thomas
--Igen tudom – mondta Lori – azért hoztalak ide benneteket, hogy egy kicsit ráébresszelek benneteket arra, hogy nem minden rólam szól. Nem áll meg a világ, hogyha én nem vagyok. Nézz magadra Tom, te lettél a Világ Boszorkánymester. És ti is mind a ketten, az én drága iker bátyáim, annyira szeretlek titeket. Ti, a Föld és a Víz Urai vagytok és tökéletesen végzitek a dolgotokat. Ja és nem mellesleg 884 évesen elképesztően néztek ki.
--Az ember világban már 1084 évesek vagyunk. – tette hozzá Aqua
--Jaj, nem már tesó, miért öregítesz minket? – monda Terra és viccesen a testvére vállába ütött.
--Jaj, Istenem, de hiányoztok. – mondta Lori elkeseredetten – Tudjátok, ki hiányzik még? – tette fel a kérdést, de ekkor megjelent mellettük egy aranyos fehér puli kutya.
--Pamacs – mondták mindannyian egyszerre.
--Na, most már tökéletes a csapat. – mondta Lori.
--Egy kérdésem lenne. – mondta Tom – Apáék miért nincsenek itt?
--Mert őket nem tudom a Mennyekbe emelni, mert ők Alvilágiak. Mármint anyát természetesen ide hívhatnám, de akkor már apát is ide kellene ahhoz pedig még nincs elég erőm.
--Értem. – mondta Tom magát is meglepve saját hangja nyugodtságával.
--És hogyan tudunk veled kapcsolatba lépni vagy hogyan tudunk lehozni ismét közénk? – kérdezte Aqua
--Már megint itt vagyunk? – kérdezte Lori – Nem meg mondtam, hogy…
--Igen lehet, hogy nem áll meg a Föld, de mi örök életűek vagyunk, addig keresünk, ameddig csak akarunk.
Egyszer csak a kis fehér kutyus elaludt mellettük és lassan szuszogni kezdett.
--Nem értitek. Lehet, hogy ti halhatatlanok vagytok, de a többiek nem. Beszéljétek le őket a keresésemről és megmondom, hogyan tudtok velem kapcsolatba lépni.
Lori arcán könnycsepp csordult le majd a kutyuskához lépett, aki már nem vett több levegőt.
--Nem akarom, hogy úgy végezzék, ahogy ő. – mutatott Pamacsra – Amióta Boszorkánymesterként éltem ő volt a mindenem. Feltámasztottam azután miután apánk megölte, és egészen addig velem volt ameddig meg nem haltam. Az ő és az én életem össze volt kötve. Mivel én meghaltam ő is követett. Nem akarom, hogy azok, akik szeretetből kötődnek hozzám így végezzék. Vagy leállítjátok őket, vagy nem segítek nektek a keresésemben.
Caroline álma:
Caroline a Lorival épített titkos helyen volt. Csak teljesen más volt, most, hogy Lori angyali fénye betöltötte a teret. Olyan régen nem jártak itt mégis megmaradt minden. A közös rajzaik, az egymásnak titkosírásban írt üzengetéseik. A gyakorló varázsigék, minden, olyan hihetetlennek tűnt.
--Ezt nem hiszem el. Pont olyan, mint amilyenre emlékszem. - mondta Caroline és könny gyűlt a szemében.
--És tudod, hogy miért hoztalak ide, ugye?
--Igen itt találkoztunk először, majd megépítettük ezen a helyen a mi titkos rejtekhelyünket és csak a miénk volt, majd egy hónappal később, mához pontosan 900 éve megünnepeltük a tizenhatodik szülinapomat. –
mondta sírva Caroline – olyan szép volt, akkor kaptam ezt tőled – mutatott a kezére, amin egy gyönyörű kígyó alakú gyűrű volt. A kígyó a saját farkára fektette a fejét és így ölelte körbe Car ujját.
--Igen emlékszem. Most is hoztam valamit. Igazából ez a dolog már meg van neked karácsony óta, csak álcáztam és nem mondtam el, hogy mire is való.
--A nyaklánc? – kérdezte és a kezét a mellkasára emelte, ahol ott lógott a pontos mása annak amit Lori most levett a nyakából.

--Tudtad, hogy ezt egy ókori egyiptomi fáraótól kaptam, mert megvédtem haláltól és feltámasztottam. Azt mondta, ez a nyaklánc csak annak a nyakába való, aki elég bölcs. Úgy tartották, hogy a kígyó a bölcsesség, tudás, hatalom jelképe. Ezért adtam először neked a gyűrűt, mert elég bölcsnek tartottalak, ahhoz, hogy megérdemeld a kígyó jelképet. Most a kezemben tartom azt a medált, ami ráébresztett arra, hogy ki is vagyok. Egy nagyhatalmú lény, akinek van akkora ereje, hogy a lelke egy darabját bezárja abba a medálba, ami a te nyakadban lóg.
--De… miért? Hogyan?
--A hogyanra nem, de a miértre tudok választ adni. Te vagy az egyetlen, aki kapcsolatba tud lépni velem. És te vagy az egyetlen, aki képes hívni engem. Ha megérinted a medált és közben kimondod a nevem, és hogy miben segítsek, akkor ott leszek melletted. Lehet, hogy nem fogsz látni, de érezni igen. És bármiben segítek, amit csak kérsz. Boldog Születésnapot Kívánok Neked Caroline Fell.
Isabelle és Clary álma:
Izzy és Clary egy nagyon furcsa helyen találták magukat. A ruhájuk a bal oldalt a szív felett le volt húzva. Clary csak annyit vett észre, hogy elmondtak egy esküt és egy Néma Testvér a szíve felé rajzol egy parabatai rúnát, majd ugyan ezt teszi Izzy-vel is. A rúna nem fájt, talán azért mert álmodtak, de lehet, hogy azért. mert Lori enyhítette a fájdalmat, ugyanis ő a két lány vállát fogta és mosolygott.
--Mi történt? – kérdezte Clary kábán és kitapintotta a zsebében a ceruzát, ami irónként is használható, biztonság esetére, ha kellene.
--Parabataiok lettünk – mondta Isabelle lelkesen és felemelte a kezét és a gyűrűs ujján megcsillant a gyűrű, ami jelezte, hogy ki, mikor, mekkorát hazudik. Most zöld volt ami azt jelentette, hogy Isabelle igazat mondott.
--Hogy lehet ez? – értetlenkedett Clary
--Úgy, hogy ha továbbra is engem akartok keresni áldozatokat, kell hoznotok.
--Milyen áldozatot? – kérdezte Izzy zavartan – Hisz ez egy nagyszerű dolog, végre van egy parabataim.
--Én mindig arra vágytam, hogy ott állhassak mellettetek akkor, amikor végre parabataiok lesztek, sajnos ez nem lehetséges, de ha legyőzitek a félelmeiteket és értem megteszitek, akkor segítek a nyomozásban és további nyomokat hagyok, hogy megtaláljátok a kiskaput.
Jace és Alec álma:
Alec és Jace egy szokványos parkban voltak, éppen gyakoroltak a karácsonyra kapott fegyvereikkel, amikor Lori megjelent előttük.
--Látom, jó hasznát veszitek a fegyvereknek. – mondta és elmosolyodott.
--Igen nagyon vigyázunk rájuk, nehogy valami bajuk essen. – mondta Alec
--Mint Thomas mondta, ezekben sem az Angyalok sem más lények nem tudnak kárt tenni. De örülök, hogy ezt hallom. De nem ezért jöttem, hanem azért, mert mostanában többet foglalkoztok velem, mint magatokkal és én ezt nem hagyhatom. A szerelmeitek már nagyon hiányolnak, különösen téged Alexander. Hallom Magnus gondolatait és majd beleőrül, abba, hogy így nem is törődsz vele. Azt kérem, hogy mind a ketten foglalkozzatok többet a szerelmeitekkel és vigyétek el őket valami romantikus helyre. Abban az esetben, ha egy hét alatt nem látom ennek a jelét, nem fogok segíteni a kiskapu megtalálásában.
Magnus álma:
--Tudod, Magnus sosem értettem mit szeretsz az ifjú Alexanderben, de most megértettem. Miért nem mész oda hozzá, csókolod meg és viszed el valahova? – kérdezte Lori
--Mert őt nem érdeklem. Egy kicsit sem. – felelte Magnus
--Jaj, Magnus, ezt te sem gondolhatod komolyan. Amúgy meg mindenki annyit dolgozik azon, hogy megtaláljátok, a kiskaput mi lenne, ha csak egy hétre nem foglalkoznátok ezzel. Egy hetet kérek, hogy újra az a jól összeszokott csapat legyetek. Ha betartjátok, azt az egy hetet ígérem élőben is beszélhetünk, de addig…

Mindenki riadtan, izzadtan és zilálva ébredt. Thomas, Aqua és Terra egymásra néztek és tudták, hogy mindenki álmában megjelent Lori. Caroline a nyakláncát szorította, annyira, hogy már belefehéredett a keze. Isabelle és Clary a mellkasát nézte, de nem voltak rajtuk a parabatai rúnák. Alec és Jace egymásra nézett, majd a kezükben lévő fegyverre tévedt a szemük. Magnus pedig kis híján eltörte a varázsgömböt, amit Loritól kapott és valahogyan a keze ügyébe került. Egyszerre tették fel a kérdést: -- Ez meg MI volt?