Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 10. fejezet

10.

Az esküvő

1.           rész

A portál egy elhagyatott temetőbe vitte őket. Amikor Tessa felvette Lori nyakláncát majdnem összeesett. Annyi emlék, érzelem, segélykiáltás harsogott Lori fejében, hogy azt Tessa egyszerűen nem tudta befogadni. Hiába volt már 151 éves még sohasem járt olyan ember fejébe, akinek ekkora hatalma lett volna. Képeket látott tűzhányókról, özönvizekről, politikai gondokról, háborúról. Hangokat hallott, kiáltásokat, nevetést, ami sírássá változott. Ezt nem bírta tovább letépte magáról a nyakláncot és a földre rogyott.

--Sajnálom, de nem tudom megtenni. Annyi minden kavarog a fejébe. Nem is értem, hogy eddig, hogy nem őrült meg. Ez nekem túl sok.

--Mi a baj? – kérdezte Caroline és mellé ült.

--Ti nem tudhatjátok, hogy Lori mit érez, miket hall vagy lát, de én igen. És azt mondom, hogy igazán nagy szüksége van rátok.

--Majd ezt megbeszéljük később. Fel tudod, venni az alakját vagy máris ássunk magunknak egy sírt. – kérdezte gúnyosan Alec.

--Alexander! – szólt rá Magnus.

--Mi van? Hisz tudod mi lesz a sorsunk, ha nem jön össze a terv.

--Ami azt illeti máris megváltoztattuk a sorsunkat azzal, hogy idehoztuk Tessát, ugyanis ő nem szerepelt a látomásunkban. Amit közösen láttunk Lorival az már megváltozott, szóval mindenki nyugodjon meg.

--Jó és most mit csináljunk?- kérdezte Jace

--Először szerintem próbáljuk meg megtalálni Loriékat, addig Tessa megpróbálja fölvenni az alakját. – javasolta Agnes.

Caroline, Agnes és Magnus rajzolt egy pentagrammot a földbe és körül ülték. Isabelle, Clary és Jace segített Tessának, ha összeesne, legyen, ki elkapja. Alec pedig a fegyvereket ellenőrizte, amikor meglátott valamit és ledermedt, szólni sem tudott.

Amikor magához tért Lori meglátta, hogy a testvérei oda vannak bilincselve a falhoz a kezüknél fogva. Magára nézett és látta, hogy ő viszont a bokájánál van megláncolva. Próbálta felébreszteni a bátyjait, de nem sikerült neki, majd egyszer egy hangot hallott a fejében.

--Hol vagy? – ezt kérdezte az elhalkuló hang.

--Egy kriptában vagy egy cellában nem tudom. Te ki vagy? – remény vegyült Lori gondolatai közé, hogy talán valaki a segítségére siet.

--Magnus Bane vagyok.

--Tényleg? Nem is olyan a hangod, mint az övé.

--Na, jó most lebuktam – szólt egy hang a sötétben, de az már nem Lori fejében volt – de te sem mondhatod, hogy szent lennél, hisz egyből elmondtad hol vagy pedig még az sem tudtad, hogy ki vagyok.   

--A testvéreimet hagyd ki ebből Mephistophelesz. – förmedt a sötétből kilépő alakra.

--Na, csak egy kicsit had maradjanak, hisz olyan jól fogunk szórakozni.

--Mi? Szórakozni? Neked elment az eszed?

--Neked ment el, ha azt hiszed, hogy elengedem őket, anélkül, hogy az erőd az enyém lenne. És most ezt vedd föl. Megérteted? – oda dobott Lorinak egy fehér ruhát.

--Miért csinálod ezt? – kérdezte Lori a ruhára meredve.

--Mert valaha szerettél. És én még mindig szeretlek.

--És úgy gondolod, hogy tudnék, olyat szeretni, aki elkövette a 7 Főbűn többségét?

 --Miért ne? És amúgy is mit érdekel téged a 7 Főbűn, hisz te is alvilági vagy.

-- Mephistophelesz régen szerettelek, de valami történt veled, amikor először visszahoztalak az életbe. A lelked megromlott. Kevélyes lettél, fösvény, buja, haragos. Mi lett veled?

--Talán az, hogy nekem lejárt az időm és csak úgy tudtál visszahozni, hogy már nem én voltam. A természet próbált neked ezzel üzenni, hogy ölj meg. Neked kellett volna megölnöd nem Car-nek. Ez az oka, hogy megint itt vagyok. – Lori eközben a monológ közben látta azt a személyt, akit szeretett, de nem tartott sokáig – Öltőzz már! – intett egyet és kisétált a rácsos ajtón.

--Ha csak ennyi kell, adj egy kardot és megöllek most. – suttogta Lori a szemét forgatva.

--Mi? – suttogta egy hang. Terra volt az, ébredezett.

--Ó hála az égnek, jól vagy?

--Hát azt nem mondanám. Hol vagyunk?

--Egy kriptában. Mephistophelesz foglyai vagyunk.

--Ó szóval az nem álom volt.

--Nem sajnos. Remélem, a többiek nem keverik magukat bajba.

Már épp feladták volna Magnusék a keresést amikor Alec visszatért. Olyan arca volt, mint aki szellemet látott.

--Mi az Alec? – kérdezte Agnes

--Izzy, ne menj oda! – szólt Alec elcsukló hangon.

--Mi az mi a baj? – kérdezte aggódva Jace és odasietett parabataiához.

--MAX! – kiáltott Isabelle és rohant volna oda hozzá csakhogy Clary visszatartotta. – Eressz, az ott az öcsém. Eressz el! – kapálózott Isabelle, de időközben már Jace is lefogta.

--Nem ő az. Ha ő lenne én is látnám, de nem látom. Oké? Nincs itt csak át akartnak verni minket. Nincs itt oké? – mondta Jace, Izzy és Alec arcát mustrálva. 

Időközben Alec mögött ott termett Magnus és a fiú vállára tette a kezét. Alec, most nem húzódott el. Kellett egy biztos pont, ami a Földön tartja.

--Will!? – hitetlenkedett szinte suttogva Tessa – Magnus, látom Willt.

--Nem ő az hidd el Theresa, nem ő az. – hitegette Magnus a lányt, de nem volt túl meggyőző.

--De kinyújtotta a kezét és hív maga felé. – ő is kinyújtotta a kezét, hogy megérinthesse a fiút.

--Tessa ne! – Caroline még időben közbe lépett és rá vette magát Tessára.

--Köszönöm – suttogta a lány.

--Ezt nem értem, mik ezek? Azt hiszem… - kezdte Agnes, de meglátott valamit, majd hozzátette - Apám…

--Nessy a mi apánk nem lehet itt. – értetlenkedett Magnus – Ness… - nem tudta befejezni a mondandóját, ugyanis ő is megpillantotta apját.

--Magnus! – kiáltott Alec és rávettette magát a boszorkánymesterre.

--Mik ezek? – kérdezte Clary.

--Ne nézzetek fel. Ez olyasmi, mint Meduza szeme a görög mitológiában, ha látjátok a szeretteiteket, akkor rabul ejtenek és elvisznek a Pokolba. – Ordította Caroline, hogy mindenki jól hallja.

Mindenki hasra feküdt és a karjába temette az arcát, de a lények nem könnyítették meg a dolgukat, ugyanis a szeretteik hangján kezdtek, jajveszékelni.

--Mi történt? – suttogta egy másik hang a sötétben és megcsördült a lánc, ahogy a kezét a fejéhez akarta emelni. – Mi a…? – Thomas volt az. Elkezdte rángatni a láncot, hátha ki tudja szabadítani magát, de Lori megszólalt.

--Nem tudod magad kiszabadítani. Varázslánc – mondta elhaló hangon. Időközben felvette a ruhát és azon gondolkodott, hogy ha most meghal, akkor mindig fehérben lesz, szóval jó lesz, ha megszokja ezt a színt. Aztán támadt egy ötlete. Tessa, hallasz? Ha a nyakláncom rajtad van, akkor hallasz, mond, hogy hallod a gondolataimat, kérlek.

 Csönd. Nem válaszolt semmit.

Aztán megcsillant a remény: Hol vagytok? Meg tudod szüntetni a kiáltásokat? Majd ismét csönd.

Lori elgondolkodott, hogy van-e olyan varázslat, ami enyhíti Tessa vagyis a saját fájdalmát és halkan elkezdett morogni.

--Mit csinálsz? Nem azt mondtad, hogy ez varázslánc? – kérdezte Terra.

--Aqua! – hallotta Thomas hangját, ami úgy hangzott, mint egy gyászkiáltás.

--Mi van? Mi az? Jól vagyok. – hatalmas kő esett le a szívükről, mikor kissé bolondosan és némi drámai csönd után megszólalt Aqua.

--Hála az égnek. Loriana, mit csinálsz?

--Shh – hallgattatta el a bátyjait.

--Ez… Kinek van fájdalma? – kérdezte Tom. Tudta, hogy a húga milyen varázslatot használ és aggódni kezdett.

Tessa, most jobb?

Csönd.

Sokkal. Hol vagytok? – szólt Tessa most egy kicsit nyugodtabban.

Szerintem egy kripta szerűségben, segítsetek. – könyörgött Lori.

Jó, ahogy tudunk, megyünk. Csak némi gond adódott. Valamilyen fura lények tartanak minket a temetőben.

Maradjatok ott, ha szólok, akkor csak te gyere elő. Mond el a többieknek. A lényekkel pedig ne foglalkozzatok. Nézzetek, mindig a szemetek sarkába…

Majd megint csönd, de ezúttal Tessa fejében. Lori nem válaszolt, akárhogy hívta.

 --Tudod annyira kiszámítható vagy. Annyira rád vall, hogy ilyen ostoba vagy és mindenkiben megbízol. Tudod Penny nagyon jó fej, főleg ha a hatalmam alatt van. Azt hitted, hogy csak egy van abból az ócska könyvből. Hát tévedtél. Abban viszont én voltam a hibás, hogy megöltem Pennyt és a drágalátos anyucitokat. Most sajnos nincs, ki lefordítsa nekem ezt a szöveget. – nézett Lorira és az arcán álszomorúság villant. – Mi van ide írva? – kérdezte Lori elé tartva a könyvet és az üres oldalra mutatott ahol csak a lapalján volt szöveg Mephistophelesz számára. Lori viszont látta a rajzot és könny gyűlt a szemében.

4.díjam :3

Köszönöm ezt a díjat Sandra Blake és Juce! :) <3

Szabályok:

001. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!

002. Őszintén válaszolj a kérdésekre!

003. Összesen öt személynek kell továbbküldened!

004. Ezt egytől - egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!

005. A díjat visszafelé nem lehet adni!

Kérdések és válaszok:

Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Laura és Lalának szoktak becézni.:)

Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Birdy: Skinny Love.

Félsz a sötétben?

Nem, szeretem a sötétet, persze ha egyedül vagyok akkor kicsit parázok.:D

Szerelmes vagy valakibe?

Nem.

Mi volt a legcikisebb dolog, ami eddigi életedben történt veled?

Hát elég sok van, de a kedvencem mikor a moziban kiborítottam a popcornt, kétszer.XD

Gondolatban öltél meg már valakit?

Hát igen, de ki az akinek ennek ellenségei?!

Szerinted a péntek 13 szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?

Babonás vagyok, de szerintem valamikor szerencsés valamikor nem.

Van olyan dolog, amit a szüleidnek sem árultál el?

Van egy pár.

Hallgatsz olyan zenét amit mások előtt cikinek érzel?

Ha hallgatok is akkor miért érdekeljen más vélemény? :)

Kiskorodban sírtál amikor szurit kaptál?

Igen de azóta megbarátkoztam a tűvel.

Mit tennél ha hirtelen híres lennél?

Nem mernék az utcára lépni .

Szoktál álmodozni? 

Mindig.:)

Járnál Chase Crawforddal? 

Nem tudom, hogy ki ő szóval nem .

Hány gyereket szeretnél? Fiú/Lány neveik?

Kettőt, egy fiút és egy lányt és csak a lány nevét tudom az pedig: Annabella.:)

Adni vagy kapni jobb?

Adni.:)

Titkom?

Hát van egy pár.:D

Bakancslista?

Mindenképpen szeretnék eljutni egy-két helyre pl: Görögország, Grand Canyon.

Kinek küldöm?

-Blue Moon

-Niky Black

-Yesaya

-Mizao

-Lina

/Lala/

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város: 9. fejezet

9.

A könyv

--De azt láttam volna. – mondta Lori kétségbeesetten.

--És hogyan fog ez működni? Vagy mi lesz vele? – kérdezte Aqua

--Hát nem olvastam figyelmesen végig a szöveget, mert akkor nem tudtam, hogy ez rólad szól – fordult lánya felé – de annyira emlékszem, hogy meghalsz, és azután soha többé nem térsz vissza az élők közé.

--Mi? – olyan éllel mondta ki a szót Lori, hogy az már sértette az emberek fülét.

--Az nem lehet, hisz életben kell maradnia, de… - kezdte aggódva Thomas.

--Életben is marad – vágott a szavába az édesanyja – csak a más világon, ahol mi nem látjuk, de ő lát minket. – nézett lányára szomorúan.

--És mikor? – kérdezte Lori szinte suttogva.

--Hát az már a végén volt, de addig nem jutottam - nézett az elszomorodó gyerekei arcára, majd hozzátette – de ha gondoljátok elmehetünk, most a levéltárba és elolvashatjuk – mondta némi reményt sugallva

--Jó menjünk – pattant fel Terra a székéről és felhúzta Lorit is.

Amint kiléptek az ajtón Lorit elfogta a szédülés és hirtelen megcsapta a fülledt melegség. A bátyjai közrefogták és anyjuk vezetésével elindultak.

Mindenki aludt kivéve Magnust. Épp egy könyvet bújt, amikor valami zajt hallott a szoba túlsó feléből. Alec leesett az ágyról, de nem ébredt fel. Magnus megsajnálta odasétált halkan és visszafektette az ágyra, majd egy csókot nyomott az arcára és visszament a könyvhöz, de azt már Caroline olvasta. –Ha akarsz, nyugodtan aludhatsz, addig én folytatom a kutatást.

--Köszönöm. – felelte Magnus és rádőlt az asztalra és szinte rögtön el is aludt.

--És itt hogy fogjuk megtalálni, van vagy 1 millió könyv. – mondta Terra, amikor beléptek az épületbe. Lori szinte megkönnyebbült, hogy hűvösebb helyre értek.

--Ami az illeti 11 333 999 darab könyv van, de segíthetek – mondta egy nő, aki az anyjuk mellé állt. A nőnek 8 karja volt, mint egy póknak, de az arca édes volt, mint egy kis kutyáé.

--Maga kicsoda? – kérdezte érdeklődve Thomas.

--Az én nevem Penna Octo-Karu, de szólítsatok csak Penny-nek.

--Jól van Penny meg kell találnunk a Legendák könyvét.

--Rendben az hiszem, tudom…

--Megtaláltam! – mondta Lori a hangjában némi boldogsággal és ijedséggel.

--Ez gyors volt. – súgta némi csalódottsággal a hangjában a nő, de hangosan folytatta – Na, jó figyelj ennek a könyvnek olyan vékonyak már a lapjai, hogy csak varázslattal lehet lapozni máskülönben, elporlad.

--Oké akkor lássuk! – mondta a kezét dörzsölve Aqua.

--Lehet, hogy nektek nem kéne a közelébe mennetek – tette rá Thomas öccsei vállára a kezét.

--Jogos. Ez igaz – mondták kórusban.

--Oké akkor az Alvilági Angyalhoz – mondta Lori és intett a kézfejével mire a lapok elkezdtek száguldozni, majd megálltak egy rajznál. Az ábrán egy hosszú méz szőke hajú lány állt fehérben. Lori kis híján összeesett a meglepetéstől. Ha nem tudta volna, hogy ez egy több évezredes rajz azt hitte volna, hogy őt ábrázolják a képen és csak a testvérei hülyéskednek vele.

--Ez itt volt múltkor is? – kérdezte Lori és anyja felé fordította a könyvet.

--Micsoda én nem látok semmit.

--Te vagy az. – ujjongott Penny – Te vagy a Legendából te vagy a Legenda! – az utolsó szót úgy kihangsúlyozta, hogy Lorinak tovább csengett a fejében – csak az látja a rajzot aki rajta szerepel.

--Ez hihetetlen – suttogta 

--Mit látsz Loriana? – kérdezte az anyja, de már nem hallotta a választ ugyanis ő és Penny is összeesett. Thomas odarohant, de ő is elterült a földön, majd Aqua és Terra is, akik meg sem mozdultak, de valami elérte őket. Lori már éppen felkészült, hogy ő következik, de helyette csak egy ismerős hangot hallott az ajtó felől.

--Nem is tudtam, hogy előre hoztuk az esküvőt.

Lori kis híján elhányta magát, de helyette elküldte a könyvet Magnushoz egy címkével. 

--Mit keresel itt? – hüledezett.

--Én? Hisz tudod, hogy semmi sem történhet anélkül itt, hogy tudomást ne szereznék róla. Na, most választhatsz vagy velem jössz vagy anyucinak vége – megfogta Lori anyjának a nyakát majd egy tőrt szorított neki.

--Oké veled megyek! – bukott ki végül Loriból.

Tény, hogy Lori elküldte a könyvet Magnushoz, de mivel mindig átrendezi Magnus a lakás belsejét nem tudhatta, hova esik. Szegény Alec pont ébred volna fel, amikor a fejére esett a több ezer éves könyv

--ÁÁÁ – kiáltott fel – Aú melyik elmebeteg dobál könyvvel? – kérdezte majd mindenki ránézett. Az ordítására mindenki felkelt és fél álmos arccal rámeredtek. Magnus egyből felpattant és odasietett  

--Loritól jött. Azt írja MEPHISTOPHELESZ  MEGTALÁLT,  A  KÖNYVHÖZ  NE  NYÚLJATOK  MERT  ELPORLAD,  SEGÍTSETEK,  TALÁLJÁTOK  MEG  TESSÁT

--Mi? – kérdezte Caroline

--Mephistophelesz megtalálta az Alvilágban. Erre számíthattunk volna. – tette hozzá Agnes.

--És most mi a terv? – kérdezte Isabelle

--Hát Agnes, Caroline ti keressétek Tessát egy kereső varázslattal, Clary, Jace, Izzy meg én meg szerzünk fegyvert. Nyitsz egy portált? – kérdezte Alec Clarytől

--És én? – kérdezte Magnus szomorkodóan.

--Azt csinálsz, amit akarsz – förmedt rá Alec és belépett az időközben elkészült portálba.

--Nézd meg mi van a könyvben. – mondta Agnes.

--Hogyan hisz elporlad.

--Lapozgasd varázslattal, mi mindig így olvastunk gyerekkorunkban Lorival. – jegyezte meg Caroline.

--Rendben – mondta Magnus és leült. Majd elmondott egy igét, ami ahhoz a fejezethez viszi, aminél utoljára kinyitották a könyvet. És tátva maradt a szája. A fejezet címe: LEGENDA  A  LÁNYRÓL, AKI  ALVILÁGI  LÉTÉRE  ANGYAL  LETT            

--Ez miért kellett nekik? – kérdezte Magnus elgondolkodva.

A lányok oda mentek hozzá és ledöbbentek, de Caroline nem csak a címétől, hanem a rajztól is, amit meglátott. –Teljesen úgy néz ki, mint Lori.

--Te meg miről beszélsz? – meredtek rá meglepődve.

--Hát nem látjátok, itt a rajz – Caroline megbökte az oldalt, amin az illusztráció volt.

Utólag rájött, hogy ez nem kellett volna, ugyanis a lap a feléig elporlad.

--Ajjaj. Ezt nem így akartam, de itt van egy rajz higgyetek nekem. – hadarta kétségbeesetten Caroline.

A portál fénye zavarta meg őket a beszélgetésben, majd Jace és Clary odalépett a könyvet bámuló csoporthoz, majd Clary megszólalt – De szép rajz, pont úgy néz ki, mint Lori ez mit jelent?

--Te is látod? –kérdezte Agnes.

--Miről beszéltek én nem látok semmit. – tette hozzá Jace.

--Mi sem látunk semmit csak Caroline és ezek szerint Clary. – mondta Magnus

--Az hogy lehet, hogy csak mi látjuk? – kérdezte aggódva Clary

--Nem tudom, de előbb találjuk meg Tessát és mentsük meg Loriékat és utána majd erről is beszélünk. – ezzel a lendülettel Magnus óvatosan összecsukta a könyvet és a polcára tette, majd egy elrejtő varázslattal eldugta nehogy valaki elvigye.

 

 --Rendben akkor keressük meg Tessát. – mondta szinte kicsattanó örömmel Magnus amit Alec furcsált.

Eltelt egy majd két végül három óra mire megtalálták Tessát Londonban.

 –Gyerünk, ne vesztegessünk több időt. – mondta Agnes és megnyitott egy portált a szoba közepén.

--Theresa Gray ezer éve nem láttalak.

--Magnus Bane nem is ezer csak 135 éve nem láttál. – megfordult és megölelte a boszorkánymestert, persze Alecnek egyből felforrt az agyvize és sürgősen közbe lépett.

--Igen rég nem látott barátok oké, majd örültök egymásnak később. Tessa, ugye? Segítened kell meg kell találnod Loriana Moon-t. Elvitte a vőlegénye vagy tudom is én ki.

--Értem és miben segíthetek? – érdeklődött Tessa

--Tudjuk, hol van. – mondta Caroline – és amúgy örülök, hogy újra látlak.

--Szia Car. és mit akartok, hogy segítsek?

--Hát tudod itt a nyaklánca és arra gondoltunk, hogy…

--Vegyem fel az alakját, rendben, de cserébe hadd legyek veletek egy kis időt utána. Megegyeztünk?

--Szerintem megegyeztünk. – vágta rá Magnus

--Menjünk, a portálhoz gyertek – szólt rájuk Alec és mindannyian elindultak a fény felé.

Caroline és Tessa maradt utoljára és Tessa megkérdezte: --Úgy tudtam soha nem veszi le a nyakláncát? És van vőlegénye?

--Nem is, még nem is láttam nyaklánc nélkül és igen, vagyis nem ez bonyolult, de majd úgy is látod. – mondta Caroline és beugrottak a portálba.

 Lala <3