2014. május 24., szombat

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 18. fejezet

18.
A közös nevező
--Várjunk, várjunk egy percet. Szóval mindenki Lorival álmodott? – kérdezte Thomas zavartan.
--Igen – vágta rá mindenki egyszerre.
--Akkor mindenkinek azt mondta, hogy kaptok egy hetet, hogy újra összeszokott csapat legyünk? – kérdezte Magnus
--Igen- mondta mindenki megint kórusban.
--Hát akkor mire várunk? – kérdezte Terra
--Ez nem olyan egyszerű Terra. Valami más is van ebben a dologban. Gondolkozzatok mi a közös még?
Lassan kezdett hajnalodni. Már mindenki magához tért a pillanatnyi sokkból, amit az okozott, hogy elmesélték egymásnak az álmaikat. Mindenki gondolkozott. Beletelt úgy 20 percbe mire Caroline megszólalt:
--Az ajándékok!
--Mi? Nem kaptunk semmilyen ajándékot. – mondta Aqua
--Te nem is, de mi igen. Karácsonyra. A fiúk a kardokat, Magnus a gömböt, Izzy a gyűrűt, Clary az irónt, és én pedig a nyakláncot.
--Igazad van. Lehet, hogy ha valahogy összerakjuk őket, akkor valami útmutatást kaphatunk? – kérdezte Jace
--Miből gondolod, hogy útmutatást kapunk. 
--Úgy, hogy az én kardomon van egy O betű. – mondta, majd felemelte és megmutatta a nyelébe vésett arany betűt.
--Akkor nézzük meg a többit.  – mondta Alec.
--Az enyémen van egy L betű talán – mondta Isabell – de elég kicsi, szóval nem nagyon látom.
--Az enyémen egy 4-es van. Az meg, hogy lehet? – kérdezte Alec.
--És mi van, hogyha ezek nem betűk, hanem számok? Mellesleg az enyémen nincs semmi – mondta Clary
--Az enyémen sincs – tette hozzá Caroline.
--Úgy érted, hogy az L és az O betű igazából…
--1 és 0 igen. – fejezte be Jace mondatát Clary.
--Hát akkor én viszem a főnyereményt, mert nálam egy 5-ös van. – mondta Magnus és észrevette, hogy Alec elmosolyodik a viccén.
--Szóval 0, 1, 4, 5 a mai nyerőszámaink kedves hölgyeink és uraink. – mondta Jace – és ez mégis mit jelent?
--Lehet, hogy valami gyilkosság száma – mondta Terra
--És mégis, hogyan? És mi van, ha egy lakcím? – mondta Aqua
--Nem tudom öcsikéim, hogy nektek, milyen a fantáziátok, de ezeket nem tudom elképzelni. – mondta Thomas
--Akkor valami mennyiség szám? – próbálkozott Clary
--Nem, nem hiszem. – mondta Magnus – Inkább dátum.
--Dátum? – Thomas elgondolkozott – Óóóó hát, hogy erre nem gondoltunk. Terra, Agua mi az, ami a számunkra a legnehezebb egy évben. Melyik az a nap, amikor a Moon család a legrosszabbul van?
--Holdfogyatkozás! – vágta rá Aqua.
--És mikor lesz holdfogyatkozás kedves Aqua? 
--Április 15-én.
--Meg is van a dátumunk 04.15, de mi lesz akkor? Miért fontos ez a dátum?
Ekkor egy lap leesett az asztalról és égő betűkkel egy latin szólás íródott ki: „Omnis habet sua dona dies” 
--Ez mit jelent? – kérdezte Clary, mert mostanában nem volt nagyon ideje latint tanulni.
--Azt, hogy „Minden napnak megvan a maga ajándéka” – mondta neki segítőkészen Jace.
--Ezzel szerintem arra céloz, hogy ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha töltünk egy kis időt együtt. – állapította meg kicsit szomorúan Tom
--Hát már reggel van, szóval ki akar a Takiban kajálni? – kérdezte Jace. Clary, Izzy és Alec vele tartott, majd egy kis nyüstölés után Magnus is. A többieknek nem volt kedvük elmenni. 
Amíg a többiek ettek és nem voltak otthon, addig a Moon fivérek megpróbálták ki találni mi olyan fontos a holdfogyatkozásban. 
--Miért, olyan fontos? – kérdezte legalább már vagy századszorra Terra.
--Hát, még mindig csak azt tudom mondani, hogy akkor vagyunk a leggyengébbek, talán történni fog valami velünk.
--És mi van, ha nem velünk, hanem vele? Mi van, ha addig tud csak visszajönni a Földre utána már soha többé. – kérdezte Tom
--És mi van, ha akkor ő erősebb, mert a Mennyországban ez fordítva van?
--Hogy lenne már fordítva, ez baromság – mondta Terra dühösen, majd megnyugodva hozzátette – Nem tudom. Bocsánat, csak két napunk van kitalálni, hogy mit akart ezzel mondani Lori és egy kicsit ideges vagyok.
--Mind idegesek vagyunk. – mondta Aqua – de épp ésszel kell gondolkoznunk és nem szabad pánikba esnünk.
--Miért nem kell pánikba esni? – kérdezte Magnus
Ebben a pillanatban lépett be Magnus az ajtón és nyomában a többiekkel értetlenül néztek. Magnus olyan hangosan és nagy erővel nyitotta ki az ajtót, hogy senki nem vette észre a földre zuhanó égő lapot. Valami volt ráírva, de mielőtt bárki is láthatta volna Terra az egyik lépésével berúgta az ágy alá.
--Mert már csak két napunk van – jelentette ki Tom – de megoldjuk, rá fogunk jönni.
Éjt nappallá téve csak azon fáradoztak, hogy megtalálják a kulcs, de semmit nem találtak. Már csak 10 órájuk maradt.
--Ezt nem hiszem el – mondta dühösen Terra és mindent lesöpört az asztalról.
--Ne dühöngj, inkább szedd össze, amit lesöpörtél – mondta Tom.
--Jó, jó, elnézést, de nézz ránk legalább együtt dolg… - és nem fejezetbe, helyette: - Ezt nem hiszem el. Nézzétek – mondta és felemelte a papírt, amit két napja berúgott az ágy alá.
A lapra egy szó volt írva: ANYA
--Mi? – kérdezte Magnus, mert Aqua valamit az orra alatt mormogott.
--Hát persze, anya nem alvilági, anyának a családfáját kell figyelembe venni.
--De hisz anya sosem mesélt az őseiről. – mondta Terra
--Nektek, nem, de nekem igen – mondta Thomas – Tudnotok kell, hogy azért nem mondta el, mert félt, hogy rossz szemmel néznétek rá.
--De, miért? – kérdezte értetlenül Aqua.

--Mert anya… - egy hosszabb szünet után erőtlenül mondta ki – ANGYAL volt.