Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 8. fejezet

8.

Anya

--Úgy gondolod, hogy az alakváltó segítségére van szükségünk? – kérdezte megfontoltan Aqua.

--Igen úgy gondolom. – válaszolta határozottan Lori.

--Én utoljára 1841-ben találkoztam vele Londonban. – szólt közbe Magnus.

--Talán még most is ott van, de sajnos találkoznom kell anyámmal, láttam valamit, ami nagyon fura volt. – mondta Lori – Na, induljunk, mert sosem érünk oda.

--Jó ti addig pihenjétek ki magatokat és valaki mindig őrködjön. Sziasztok! – mondta Aqua a társaságot nézve, majd megfogták egymás kezét és eltűntek.

--Hát nem tudom, hogy vagytok vele, de… enyém az ágy! – jelentette ki Izzy.

--Persze, csak szeretnéd hugi. – lökte le a testvérét Alec.

--Mindketten elfértek rajta egy, kettő, hogy lehet, hogy ilyen jól érzitek magatokat mikor Lori azt mondta „láttam valamit, ami nagyon fura volt” ? – aggódott Caroline

--Nem tudom, de hírtelen elöntött a boldogság és a fáradság. – mondta Jace

--Ez az! – mondta Caroline nagyon halkan – miért kell mindig befolyásolnod az embereket Lori?

Mindenki leheveredett valahova. Alec és Isabelle az ágyon, Jace a földön, Clary pedig Jace mellkasán, Agnes a kanapén. Caroline és Magnus pedig az asztalnál ült.

--Én őrködöm először! – mondta Car.

--Ébressz fel, ha elfáradtál. – mondta Magnus.

--Ez a város egyre furcsább – mondta Thomas, amikor megérkeztek a főtérre.

A város az Alvilágban volt. A hely sötét volt és fülledt. Mindenhol fura lények futkorásztak. A főtéri játszótéren kék, zöld és rózsaszín bőrű gyerekek játszottak miközben egy nő 8 karral vigyázott rájuk. A pékségből egy kígyószerű lány olyan étellel a kezébe jött ki, ami tocsogott a nyálkában ráadásul még mozgott is. Lori egyből elkapta a fejét és akkor meglátta az anyját, amint éppen a házába tart – Nézzétek, ott van! – mondta és az anyja felé mutatott.

--Jó gyerünk! – mondta Terra és körbevéve a húgukat sietve elindultak a ház felé.

--Anya várj, ne csukd be az ajtót, kérlek. – mondta szelíden Tom.

--Ez az én nagy fiam, bárhol felismerném – fordult meg mosolyogva a nő. A szeme akkora volt, mint egy bagolynak és a haja meg mintha tollból lett volna. Amikor megfordult meglátta, hogy nem csak a legnagyobb fia áll mögötte. – Ó édes gyermekeim merre jártatok, na, gyertek be gyorsan és meséljetek… - és ekkor a tekintete találkozott Lori-éval és elakadt a szava. Oly rég nem látta a lányát, hogy belekönnyezett a szeme és a két középső fiát félre tolva megölelte a lányát. 

 --Anya, itt vagyok oké? Most… elengednél? Nem… kapok… levegőt! – zihálta Lori

--Ó persze ne haragudj csak… Csak nem láttalak már vagy ezer éve. Na menjünk be. – beinvitálta a gyerekeit és leültette az ebédlőbe őket. Hatalmas volt a ház és a szobák gyönyörű kézzel festett falai elámították azt, aki belépett. – Látom, még mindig festegetsz. És csak 862 éve nem láttál.

--Igen még mindig festek. Furcsa, hogy egyikőtök se szereti a művészetet annyira, mint én kivéve… - az utolsó szót csak nagyon halkan mondta ki, úgy hogy senki ne hallja.

--Miért szerinted én nem vagyok elég kreatív? – pattant fel Terra – nézd ezt 11 évesen csináltam, csoda, hogy még nem festetted le. – mutatott egy gyerek rajzra amit a falra rajzoltak. Egy fiú harcolt egy sárkánnyal.

--Én nem fedek el semmit, amit a gyermekeim csinálnak, sőt Ana szobájában még meg van az, amit 8 évesen csinált talán te tovább vihetnéd a tehetséget. – mondta és folyamatosan Lorit nézte.

--Jaj, anya utálom, ha ezt mondod, „te tovább viheted a tehetséget meg az apád külsejét!” Hagyjuk ezt most jó nem azért jöttem, hogy kibéküljünk, hanem mert segítened kell. Meg kell találnunk egy alakváltót, akit Theresa Gray-nek hívtak még 1841-ben és Londonban élt.

--Jaj Ana, hogy tudnék én 400 évvel ezelőttre visszaemlékezni? – kérdezte gyengéden Loritól.

--400 év hisz még csak 2013 van – mondta zavarodottan Terra.

--A Földön igen, de itt már 2213 és ezért is mondtam, hogy vagy ezer éve nem láttalak. Mikor elmentél itt 1151 volt, de a Földön csak 951. Több, mint 1000 éves vagy Loriana Earth Moon.

--Ne hívj így. Utálom! Nem is így használjuk a nevünket, és ezt te is tudod. És több mint 1000 éves vagyok ó pedig nagy bulit akartam csapni az 1000 éves szülinapomon – mondta gúnyosan és színlelte a csalódottságát - és akkor ezért emlékezhettem István király koronázására. Kösz, hogy ezt elmondtad, hogy 200 évvel idősebbek vagyunk, mint tudtuk, nem érdekel az oka, - zárta rövidre – de most jó lenne, ha 200 évre emlékeznél vissza, mert földi idő szerint volt 1841-ben szóval itt 2041-ben volt. Emlékezz, kérlek, hacsak nem akarod, hogy a drágalátos kislányod meghaljon. – mondta kissé gúnyosan és kissé aggódva.

--Miért halnál meg? – kérdezte kimérten anyja

--Mert a vőlegénye tudod, akit nem ismertél Mephistophelesz az életére tört – mondta Terra

--Igen miért is nem mutattad be? Csak apádtól kellett megtudnom, hogy a lányom vőlegénye a Pokolba került

--Ez a város tényleg elég titokzatos – mormogta az orra alatt Thomas.

--Mi? Apánk honnan tudta? – kérdezte Lori kíváncsian

--Jaj, hát azt nem tudom, de egyszer úgy körülbelül 500 éve kaptam egy levelet, hogy…

--Lépj kapcsolatba velem. Igen arra emlékszem, de csak hogy tudd attól, hogy eltelt egy évezred nem bocsátottam meg. – mondta vörös arccal Lori

--Ó, Ana, szívem hányszor kérjek még bocsánatot?

--Ahányszor akarsz, de sehogy se tudod jóvátenni azt, amit akkor tettél.

--És ha mégis? – kérdezte az anyja sokat sejtően.

--Mit tudsz, amit mi nem Anya? – kérdezte Aqua izgatottan.

--Hát sok mindent. – mondta mosolyogva – Gondolom, mindannyian tisztában vagytok a sorsotokkal. Még te is Loriana – nézett boldogan lányára.

--Igen tudom, hamarosan meghalok, majd mondén leszek, majd megint meghalok, és később visszatérek, hogy a Világ Boszorkánymestere legyek, igen ezt tudom.

--Hát nem egészen. Tudtátok, hogy nem sokára új Világ Boszorkányt választanak? És azt, hogy Thomas az egyik jelölt?

--Mi? – kérdezte mindenki egyszerre, még Thomas is.

--Igen sajnos nem te leszel a Világ Boszorkánymestere – mondta mosolyogva anyja Lorinak – annál sokkal fényesebb jövő vár.

--Igen és mi? – kérdezte elborzadva

--Van egy Legenda, amit nemrégiben találtak meg a levéltárban, miszerint az Alvilág legnemesebb családjának első lány gyermeke lesz az első olyan, aki alvilági létére a Mennyekbe kerül. Te leszel az, akit mindenki csodálni fog. Te leszel az, aki megcsinálta a lehetetlent. És te leszel, az ki megvédi az egész Világot. – dicsőítette anyja.

--Ööö várj mi? – kérdezte Lori kábán, hisz nem hitt a fülének nem lesz Boszorkánymester, hanem valami vagy valaki olyan, aki egy Legendában szerepel ez a hír sokkolta.

--Jaj, kislányom nem a Világ Boszorkánymestere leszel, hanem a Világ Őrangyala!

Mindenki Lorira nézett és kábán, tátott szájjal egy szót se tudtak kinyögni. Lori előtt pedig egy olyan kép jelent meg, amit sosem hitt, hogy igaz lehet. Ő egy hosszú fehér ruhában, kiengedett hajjal, glóriával a feje felett, fehér szárnyakkal.

--Ez hihetetlen! – nyögte ki végül, alig hallhatóan, kábán és sokkoltan.

 

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 7. fejezet

7.

Dönts!

„Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, vállald a következményeket.”

/ZhouHYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui" HYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui"WeiHYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui" HYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui"Hui/

Már éppen sötétedett amikor Lori ismét rázendített a vitára. Mindenki nagyon fáradt volt lassan 3 napja nem aludt senki egy szemhunyást sem.

--Nem foglak megölni egyrészt azért, mert ahhoz, hogy hatásos legyen a rituálé végleg meg kell halnod, másrészt pedig azért, mert a barátom vagy és… és… Nem foglak megölni és kész! – a mondat végére szabályos sikítássá erősödött Lori hangja, majd vett egy nagy levegőt és Alecre nézett – Beléd meg mi a fene ütött? Elment az eszed? Vagy meg vagy húzatva?

--Nem, csak összevesztünk. – közölte higgadtan Magnus.

--Ennyi? Összevesztetek? – hőkölt hátra a szavaktól Lori, mindenki feszülten figyelte az érdekesnek tűnő beszélgetést – Ezért te most meg akarod öletni magad – fordult ordítva Magnushoz, majd Alechez – Te meg még ajánlod is hogy jó hulla lenne belőle, köszi, ebből nem kérek. Vagy kitalálunk valami fényesebb ötletet vagy az én tervemet használjuk. Megértettétek? Senki nem öl meg senkit és senki nem vitatkozik senkivel. Világos?

--Mint a Nap. –válaszolt komoran Alec rá se nézve a lányra.

--Helyes, na, most ajnározzatok el az ötleteitekkel. – és lehuppant az egyik karosszékbe.

--Mi lenne, ha Magnus rendezne egy bulit és te kiválasztanád a megfelelő személyt…. – Magnus még ennél a résznél figyeld, de utána más mederbe folytak a gondolatai. Visszaemlékezett arra, ahogy összeveszett Aleccel, éppen akkor tűnt el Lori és nem tudták, hogy kivel van összekötve, ekkor Magnus félre hívta Alecet az egyik sarokba és… akkor kezdődött minden rossz: - Nézd Lori eltűnt nem is tudjuk, hol lehet és kivel lehet összekapcsolódva, de valami nagyon erőssel, úgyhogy arra kérlek, hogy ne hagyd el a házat, kérlek! – esedezett Magnus.

--Tudod, néha annyira utálom, mikor úgy viselkedsz, mintha az apám lennél és parancsokat adsz. Képzeld, árnyvadász vagyok, megtudom védeni magam úgyhogy nem kérek a kioktatásodból.  – hőbörgött Alec.

--Értem, de több mint 700 évvel idősebb vagyok, úgyhogy elnézést, ha egy kicsit apáskodok, másrészt meg szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen

--Igen, biztos? Mert nem hiszem, hogy attól félnél, hogy bajom esik inkább attól, hogy közéd és Lori közé állok.

--Mi… miről beszélsz? – hebegett Magnus, nem értette Alec mire céloz.

--Látom, hogy nézel rá, ne is tagadd. – Alec arca már szinte vörös volt.

--Mi…? Lori csak egy barát én téged szeretlek. – Magnus próbálta elhitetni igazát, de nem volt túl meggyőző.

--Mond annak, akit érdekel – és ezzel Alec elviharzott a szoba túloldalára.

Utána még egy ideig elidőzött Alec arcán, ahogy ideges és mérges vonásai eltűnnek, majd visszament a többiek társaságába és minden jól ment addig amíg Alec ki nem jelentette, hogy megy és megkeresi Lorit.

--Magnus figyelsz egyáltalán ránk? – kérdezte Agnes kizökkentve ezzel a gondolkodásából.

Lori arca mélyen elgondolkodott a bőr fotelban, majd üres lett. Clary nem tudta megfejteni, hogy vajon mire gondolhatott, de ő azon elmélkedett, hogy Lorinak hihetetlen milyen arcmimikája van.

--Igen- igen persze. Rendezzünk egy bulit.

--Nem, nem fogok, idegen boszorkánymestert megölni miközben a többi bulizik. –válaszolta hidegen Lori.

--Akkor keresünk egyet és idehozzuk vagy keresünk egy semleges helyet. – vetette fel Jace.

--Talán, de kétlem, hogy ez működne, szerinted a boszorkánymesterek csak úgy sétálgatnak az utcán? – mondta Caroline.

--Miért ne? - kérdezett vissza Jace.

--Lori, ha nem jutsz dűlőre, akkor tudod, mit kell tenned. – mondta Thomas aki eddig csak az ötleteket hallgatta.

--Nem, mit? – Lori mélyen elgondolkodott. Azt se vette észre, hogy mire kérdez, majd hitelen magához tért mintha pofon vágták volna. – Neeeeeeeeem! Nem megyek el hozzá!

--De ő az … - ellenkezett Tom.

--Nem! – mondta céltudatosan Lori.

--Több mint 800 éve nem látott. Egyáltalán emlékszel még az arcára? – kérdezte Aqua.

--Persze, de nem érdekel, megoldom egyedül. Van tervem.

--Igen és mi? – kérdezte gúnyosan Terra.

--Izzy ide adod a tőrödet? – nyújtotta ki Lori a kezét Isabelle felé.

--Persze, de miért? – kérdezte a lány kíváncsian és közben átnyújtotta neki a fegyvert.

--A tervem a következő – kezdte majd maga felé fordította a tűhegyes, borotvaéles fegyvert. – Ha nincs jobb ötletetek annál, hogy a világon az általam leggyűlöltebb személlyel találkozzak, akkor megölöm magam – lazán kijelentve megemelte a fegyvert. Mindenki felriadt a testvérei pedig rá akarták vetni magukat, de a védő burok nem engedte őket a húguk közelébe – Így megölök egy Boszorkánymestert és fel tudok támadni. Ennyi az egész.

--Neked elment az eszed? Mi a francért viselkedsz ilyen furán? Meg akarsz szökni, majd meg akarod ölni magad. Mi történt veled, ami miatt ilyen félős lettél. – kérdezte ordítva Clary.

--Mi….?

--Igen jól hallottad. Félős vagy, gyáva nyuszi. Nem ismerek rád. Nem rég óta ismerlek, de amikor először találkoztunk párbajozni hívtál, majd egy szemrebbenés nélkül megöltél és nem féltél. Most minden áron menekülsz, keresed a kiutat és mégis miért? Ha elárulnád, tudnánk segíteni, de … - Clary észre se vette magát, hogy így kiosztotta a lányt, de ami a szívén az a száján.

--Azért csinálom ezt, mert meg akarlak védeni titeket. – vágta rá Lori

--Mégis mitől? – hitetlenkedett Clary.

--Mephistophelesztől. Szerinted ki mástól? – ordította Lori vissza.

Mindenki néma csendben maga elé meredt Clary rosszul érezte magát, amiért így letorkolta Lorit. –Sajnálom én nem… nem.. úgy gondoltam…

--Semmi baj – mondta Lori fáradtan és elejtette a tőrt.  – Csak nem akartam, hogy tudomást szerezzetek róla, hogy mit akar velem tenni, de már múltkor elkezdtem mesélni.

--Igen, hogy el akar venni, hogy a Világ ura lehessen. De ezt nem értem, hogy lehetne, ő a Világ ura, ha… - kérdezte Jace.

--Ha enyém a képesség. Azért mert amikor a Világ Boszorkánymestere hozzá megy valakihez azzal meg kell osztania az erejét. Életében csak egyszer házasodhat, ez pont olyan, hogy az árnyvadász életében egyszer választhat parabatait. –mondta Lori

--Jó akkor most mond el az egész történetet. – mondta lassan és kimérten Thomas.

--Na, szóval azt ugye elmondtam, hogy miért jöttem Magnushoz és, hogy a jövőben mi volt, de azóta volt egy látomásunk Caroline-nal, de a látomás végét elhomályosítottam Car számára, bocsi – mondta és barátjára nézett, de ő szikrákat szórt a szemével – nem tehettem mást különben hősködni akarnál.

--Tényleg? Azért nem engedted, hogy lássam a látomás végét, mert azt hitted, hogy hősködnék? Te tényleg nem vagy magadnál. És mi volt az, amit nem láthattam?

--Hát ez bonyolult, de… miután elrohantam és kitisztult a fejem leesett mi volt az. Egy óra. És nem tudtam mit mutat, de aztán rájöttem, azt mutatja, hogy menyi időm van még addig, amíg meg nem halok, vagy nem találkozok Mephistophelesszel. Nem tudtam dönteni, hogy melyik lehet, de aztán megint volt egy látomásom és bebizonyosodott, hogy a Mephistophelesszel való találkozás idejét mutatja. Ezért akartalak elhagyni titeket, hogy ha megtalál, akkor ne legyen gyengepontom, de félek ez nem fog sikerülni, ugyanis ezek után meg pláne nem fogtok egyedül hagyni.

--Ezek után? Mi…? Mi után? – kérdezte Aqua

--Mikor hozzákötöztetek az ágyhoz volt még egy látomásom. Azért ébredtem fel, mert láttam, hogy milyen aljas módszerekkel akar megölni titeket. Azért lettem olyan félős és akartam elmenni, hogy ez ne valósuljon meg. – végignézett a szobán és Clary, majd Caroline szemébe nézett és folytatta – Emlékszel, amikor megtaláltatok a Canarsie Parkban? És arra, hogy hogyan viselkedtem? Na, az a Látomások hatására történt. Értitek már miért akarok távol maradni tőletek, hogy ha Mephistophelesz küld egy látomást, hogy ide menjek ekkor meg ekkor vagy netalán ő tenné tiszteletét akkor ne legyen senki aki megtud állítani vagy ami miatt muszáj lenne hozzá mennem. Értitek?

--Én nem egészen értem az utolsó mondatodat, drága hugicám. – szólt közönyösen Terra.

--Jaj, te. Nem tudom, hogy az esküvői meghívót, hogyan akarja úgymond „postázni” , hogy küld egy látomást vagy ő maga jön el értem, de akárhogy is legyen, valaki meg akarna állítani. Ha látomást küldene, lebeszélnétek róla, hogy elmenjek. Ha pedig személyesen jönne, és itt lennétek velem, hát igen… ezt a verziót már láttam és... nem akarom, hogy megtörténjen.

Mindenki maga elé mered és elgondolkozott ezen. A lányok együtt érzően pillantottak Lorira a fiúk viszont háborút indítottak volna. Egyszer csak Lori megrázkódott és mindenki rá figyelt, olyan volt mintha rohama lett volna. Elkezdett szavakat mondani, Agnes pedig gyakorlottan leírta őket, ha esetleg Lori nem emlékezne rá miket mondott. – Három, éjszaka, temető, alakváltó, ígéret, tőr, halott, testvér, anya, város – miután elmondta összecsuklott.

Nagy nehezen felébresztették pár pofonnal a testvérei Lorit, de még elég kába volt hozzá, hogy emlékezzen mit is látott, ezért Agnes elismételte neki, amit leírt a lapra. Végül Lorinak beugrott a látomás tartalma: - Három nap múlva, éjszaka a temetőben lesz az „esküvő”, de nem én fogok elmenni, hanem az egyik ígéretet teljesítő alakváltó ismerősöm. És a legjobb az egészben – mondta unottan – hogy a testvéreimmel el kell mennem a Titokzatos Városba anyámmal beszélni. Csak ő tudja, hol van Tessa. – mondta bátyjaira nézve.

Lala

:(

Sziasztok!

Sajnos rossz hírt kell közölnöm. Ne aggódjatok nem szűnik meg az oldal csak 2 hét szünetet tartunk, ugyanis én és Lina is most megyünk nyaralni (pontosabban én táborban leszek) és sajnos nem leszünk gép közelben, de miest visszajöttünk elhalmozunk titeket fejezetekkel. Már mint amilyen gyorsan megtudok írni egy fejezetet :D :D Ne haragudjatok! Addig is szép nyarat nektek! :D <3 És ne feledjétek, hogy már kevesebb, mint egy hónap van a filmig, kitartást. Addig is itt egy Jace-Clary kép :D Én már alig várom. Ti, hogy vagytok ezzel? Megnézitek a filmet? Várjátok már?

 Puszi

 Lala :D

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 6. fejezet

6.

A Titok

Lori lábait összekötözték, a kezeit pedig hozzákötözték az ágyhoz, nehogy megint elszaladjon. Éppen hajnalodott és mindenki holt fáradt volt. Agua az ágy jobb, Terra pedig a bal oldalán aludt el. Clary Jace mellkasára dőlve a földön aludt. Isabbelle a széken ülve az asztalra dőlt, Alec és Magnus a szoba két legtávolabb eső pontján, a földön aludt. Agnes a kanapén, Caroline pedig a szoba közepén leterített szőnyegen terült el. Caroline egy ideig még őrködött, de végül legyőzte a fáradság.

Lori ébredezett és észrevette, hogy valami dörzsöli a csuklóját és a bokáját. Sejtettem, hogy ez lesz. – gondolta és megpróbálta kihámozni a kezeit a kötélből. Először a jobb, majd a bal kezét bújtatta ki a szorításból. A lábairól is leoldotta a köteleket, majd halkan és lassan lemászott az ágyról. Amikor felállt majdnem összerogyott úgy megszédült, aztán a fejéhez kapott és alvadt vért érzett a homlokán. Éles hasítás állt Lori fejébe, de nem törődött vele.  Éppen az ajtó kilincse után nyúlt, amikor valaki megszorította a kezét. A fiú magas volt, fekete hajú, sötét szemű, izmos, mondhatni az ajtón nem igen fért volna ki. – A helyedben nem mennék sehova. – mondta mély és fáradt hangon.

--De ha itt maradok, mind meghaltok. Ezt nem hagyhatom. El kell, mennem, különben ide jön és megöl mindannyiótokat. – mondta Lori halkan és idegesen.

--Nem hagyhatom, hogy a húgom egy elmebeteg kezére kerüljön. – suttogta a fiú.

--Tom, Mephistopheles nem pszichopata, hanem halott. Pontosabban már nem, de mindegy, ha nem megyek el, akkor ti járjátok meg. És nem akarom, hogy bárkinek is baja essen mi adtam.

 --Nem, helyette inkább feláldozod magad igaz. Szerinted az nem fájna a szeretteidnek? És nem lenne jobb együtt megvívni ezt a harcot?

--Nem keverhetlek bele benneteket az én bajomba…

-- De pontosan ezért vagyunk család, hogy mindig segítsünk a másiknak. – szólt közbe Thomas.

A beszélgetés ezen részére, már mindenki ébren volt és lázasan, de fáradt arccal figyelte a testvérek beszélgetését. Senki nem akart beleszólni a dologba, mert senki nem volt képben igazán.

--Igen, de az nem segítség, ha megöletitek magatokat.

--Tudod, egyszerűbb lenne, ha elmondanád elejétől kezdve, hogy mi is folyik itt. – mondta Terra miközben felült az ágyra.

--Talán az jobb lenne, de azután, miután elmondtam csak még jobban bele akartok, majd keveredni.

--Na, halljuk. – szólalt meg Aqua izgatottan.

--Szóval úgy kezdődött, hogy álmomban láttam Mephistophelest egy esküvőn. Sub noctem cura recursat. Éjjel a gond visszatér. Tudjátok. –nézett a testvéreire - Nem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán megláttam magam, esküvői ruhában amint éppen az oltár felé sétálok, és ti mosolyogva örültök a házasságomnak. Aztán egy valami, talán egy villámhoz tudnám hasonlítani lecsapott és megölte Mephistophelest. Majd sírva odahajoltam fölé és láttam, hogy porrá égett. Pulvere est et in pulvere reverteris. Porból lettünk, porrá leszünk. És ekkor döntöttem el, hogy Magnushoz költözök, amiért még ma is hálás vagyok. – Nézett Lori őszinte hálával Magnusra. A férfi bólintott és elmosolyodott.

--Szívesen tettem, de akkor ezt miért nem mondtad?  - szólt kedvesen.

--Nem akartalak belekeverni. Minél többen tudják annál több halott lesz és én nem akartam, hogy rajtam kívül bárki akár meg is sérüljön.

--Mi? Hogy érted, hogy rajtad kívül? – aggódva kérdezte Caroline.

--Ha folytathatnám, megtudnád. Szóval amint idejöttem megkértem Magnust hogy senki ne zavarjon, mert transzba esek, és ha felkeltenek, akkor mérges leszek. Így hát 2 évig aludtam, amíg egy bizonyos ember – nézett Agnesre keményen – fel nem keltett.

--Elnézésedet kérem, csak azt tudtam, hogy hol vagy azt nem hogy milyen állapotban.

--Semmi baj, de azzal ismét elkezdődött a baj. Az még hagyján, hogy elvittek a jövőbe, - nézett Jace-re - de azt még mindig nem értem, hogy mit keresett ott Mephistopheles. És miért küldözget nekem most, olyan látomásokat, amiben feleségül vesz. Aztán összeállt a kép. De nagyon nem fog tetszeni nektek, ha elmondom. – habozva mérte végig a társaságot.

--Mond el Loriana különben nagyobb bajban leszel, mint amiben most vagy. – dühöngött Thomas.

Loriana, ez a neve? Milyen gyönyörű név. Még sosem hallottam ilyen szépet, biztos nagyon régi név lehet. – gondolta Clary. Lori erre elmosolyodott. – Köszönöm szépen. – mondta Clarynek.

--Ezt hangosan mondtam? – kérdezte kétségbeesetten Clary.

--Nem, ne aggódj csak pont hallottam a gondolataidat, tudod, szörnyen hangosak. És igen nagyon régi, mint én. – mosolyodott el Lori. – Latin eredetű. Kigondolta volna. – nevette el magát.

A többiek semmit sem értettek ebből így Lori elmagyarázta, hogy Clary megdicsérte a nevét és ezt csak gondolta, de ő meghallotta és meg is köszönte.

--Jó, oké szép neved van ezt eddig is tudtuk, de miért nem fog nekünk tetszeni, ha elmondod? – próbálta visszaterelni a szót az előző témára Terra.

--Ja, igen, bár maradtunk volna a nevemnél, - erőltetett egy mosolyt az arcára Lori és folytatta - de akkor elmondom. – vett egy nagy levegőt és a földet kezdte bámulni, hogy senkinek ne kelljen a szemébe nézni. – Szóval, emlékeztek arra, hogy a kérdéseknek ára van, és amit kérdezel az megvalósul. Na, igen Jace megkérdezte, hogy mi lesz, ha megint ember leszek. Hát az a jövő, ugye és ott találkoztam Mephistophelesszel. És ha most küldözget nekem látomásokat és akkor találkozok vele az azt jelenti, hogy… - vett egy nagy levegőt, hogy folytassa, de Caroline beléfojtotta a szót.

--Az azt jelenti, hogy már nincs sok időd Boszorkánymesterként. – riadt fel a lány - Mond, hogy nem így van, és hogy tévedek, és csak hülyeségeket zagyválok. Mond, kérlek. – esedezett Caroline könnyes szemmel és próbált Lori szemébe nézni, de tudta, hogy nem téved és a barátnője nem mer az ő szemébe nézni.

--Ez nem igaz. Ugye hugi? – ijedt meg Aqua.

--Én mindent megteszek, hogy ne így legyen, de a sors.. – mondta síró, de erős hangon.

--A sorsod az, hogy a Világ Boszorkánymestere legyél, ezt mégis, hogy tudnád megvalósítani, ha halott vagy? – kérdezte ordítva Terra.

--De tényleg, hogy lehet, hogy a Világ Boszorkánymestere vagy, de mégis meghalsz? És miért Boszorkánymester, ha többet éltél Tündérként? Ezt nem értem. – nézett zavarosan Magnus.

--Na, elmondom. A sorsom szerint, minden faj életéből fogok élni jó néhány évet, aztán végül Boszorkánymester leszek, de meghalok és újult erővel térek vissza ismét Boszorkányként, de akkor már semmi nem tud megölni. Igen ez szép és jó, de… - nem fejezte be a mondatot. Úgy meredt a falra mintha most jött volna rá, egy olyan fontos dologra, ami megváltoztat mindent.

--De…? – kérdezte Isabelle.

--De ahhoz, hogy így legyen egy rituálét kellett volna végrehajtanom minden életemben. – szomorkodott, aztán öröm villant át az arcán és felpattan az ágyról. – Ez az, megoldhatjuk, csak kell egy … - megint elhallgatott és ismét szomorú lett az arca.

--Oké úgy látom ez így nem fog menni. – szólt Thomas. – Mi a rituálé? Mi kell hozzá?

--Az, hogy amilyen faj életét élem abból a fajból fel kell áldoznom egyet, de nem ölhetek meg egy Boszorkánymestert csak úgy. A többieket mind csatában öltem meg. Na, jó majdnem mindet. – mosolyodott el.

--Elmondanád ezeket, hogy oldjuk a feszültséget? - kérdezte Jace és Lori szemébe nézett aki ettől furcsa mód kellemesen megnyugodott.

 --Persze. – mosolyodott el Lori, hogy végre témát váltanak. – Na, szóval elsőnek Mondén voltam ugye, hát akkor az utcán megtámadtak és a tőrömmel leszúrtam a fickót. (Amit mellesleg a csizmámban tartottam) - szólt a testvéreinek és látta, hogy Isabelle elmosolyodott. - Aztán Tündérként harcoltunk a területekért. Akkor még minden Tündér törzs küzdött a saját birodalmáért. Nagy háború volt és nem csak egy személyt öltem meg. – mondta - Inkvizítoként még elég durva eljárás során lehettél az előző Inkvizítor utóda. Ahhoz hogy elismerjék, hogy megfelelsz a posztra meg kellett ölnöd az előző személyt. Hát azóta is emlegetnek a Klávé körében, mert én voltam a legtöbb ideig Inkvizítor. Összesen 66 évig voltam szolgálatban, úgy mond. – dicsőítette magát Lori, mire a többiek elnevették magukat, bár nem volt igazi boldog nevetés. – Aztán Vámpírként is kinyírtam egy, kettőt a fajtámból táplálék szerzés érdekében. Vérfarkasként csak egy személyt öltem meg. A falka régi vezérét, hogy átvehessem a helyét. Sokáig küzdöttünk, de végül én nyertem. Árnyvadászként, hát igen – gondolkozott el Lori – na, az nem volt szándékos. Éppen kiképzésen voltunk, amikor meg akartak viccelni és egy éles fegyvert adtak a kezembe én ezt, mit sem sejtve odamentem a társamhoz (szerencsére pont párcsere volt és a Parabatai barátom tovább ment). Az tény, hogy jó harcos voltam, de aznap pont a közeli párharcot gyakoroltuk és leszúrtam szegény társam. Próbáltam visszahozni az életbe, de gyenge volt és sajnos meghalt. – némán meredt maga elé – És most itt vagyok még nem öltem meg egy Boszorkánymestert sem és nem is nagyon szeretnék. Ráadásul kitudja, hogy lesz-e egyáltalán alkalmam rá, hogy megtegyem. Nem tudom, hogy mit tehetnék.

--Mennyi ideig tud egy halott halott maradni mielőtt visszahoznád az életbe? – kérdezte Magnus.

--Nem tudom talán egy nap vagy kettő, de ha nagyon erős, akkor talán három nap után is vissza tudom hozni miért… Nem arról szó sem lehet. – dühöngött Lori. Valószínűleg rájött miért kérdezte Magnus - Neked elment az eszed. Nem inkább én halok meg mint, hogy megöljelek Magnus Bane.

--De te a Világ Boszorkánymestere vagy nem hallhatsz meg. Legalábbis anélkül, hogy elvégezted volna a rituálét.

--Te elmebeteg nem fogom kockára tenni az életedet.

--Most miről is beszéltek? – értetlenkedett Alec. Lehet, hogy tudta, hogy miről van szó csak nem akarta elhinni.

--Arról, hogy Magnus azt akarja, hogy öljem meg aztán haljak meg és térjek vissza Boszorkánymesterként és hozzam vissza az életbe. Röviden ennyi, de én ezt nem fogom megtenni.

--Tedd meg. –vágta rá Alec – Ha meg akar halni akkor haljon meg. – nézett gyilkos tekintettel Magnusra.

Az összes ember, aki a szobában volt zavarodottan nézett Alecre, hogy-hogy mer ilyet mondani a szerelmének, Magnusra, hogy-hogy mer ilyen ötletet kitalálni és Lorira, hogy hogyan fog dönteni. A tekintetek ide-oda jártak a három személy között.