Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 2.fejezet

2.

A kezdet

Amint becsukódott az ajtó Jace és Alec egymásra néztek.

--A szeretteimet? Ez a lány tud szeretni? Valahogy nem tudom elhinni. – mondta Jace és körbe pillantott.

Clary eközben felült a kanapéra, Isabelle mellé ült és átkarolta, majd Jacehez fordult – Nem tudom, szerintem igenis tud szeretni. Nézd meg őket – mutatott Agnesre és Magnusra —őket szereti és szerintem rájuk célzott.

--Ez nem igaz. – mondta Magnus.

-- Igazából nem ránk célzott.— tette hozzá Agnes. – Lehet, hogy furának fog nektek tűnni, de igazából Lorinak van 3 bátyja.

Mindenki mereven pillantott körbe és hüledezve néztek egymásra. Valahogyan Clary fülében elkezdtek csengeni a szavak igazából Lorinak van 3 bátyja, 3 bátyja, bátyja. Olyan hihetetlennek tűnt, de Clary mégis azt hitte, hogy ez teljesen normális, hisz mindenkinek van családja. De valami mégis szöget ütött a fejébe.

--Hogyan lehet neki egyáltalán testvére?

--Nos, úgy ahogy nekem is. – szólt Magnus. –Neki is vannak szülei.

--Ha már úgy is rólam beszéltek nem lehetne, hogy én mondjam el?—szólalt meg egy hang Clary mögül. Átöltözve egy farmerbe és egy pólóba, amin egy kép volt róla és egy idősebb fiúról az ajtófélfának dőlve ott állt Lori.

--Az ember azt hinné, hogy ennyi év elteltével nem tudsz hangtalanul közlekedni, de mégis. - állapította meg Agnes.

--Tudod Agnes hiába haltam meg vámpírként a képességeim megmaradnak. Ahogy minden életemből. Hangtalanul járok akár egy Vámpír, jól harcolok akár egy Árnyvadász stb.

--Azt, hogyan vagy képes megcsinálni? – kérdezte Alec megzavarodott hangon, de az arcán semmi nem mutatkozott.

--Úgy, hogy van egy olyan karkötőm és egy olyan rúnám, ami a képességeket magába zárja. Ha a karkötő elszakad ott a rúna. De csak, hogy tudjátok, a karkötő sosem szakad el. - nézett a karján fityegő vékonyszálú láncra, amin 3 medál lógott. Clary kíváncsi lett volna melyik, mit tartalmaz.

 

-- Na, most bejöttök vagy sem – mutatott a szobájára. - ott vannak az emlékeim. Te nem, Árnyvadász, és te sem Magnus. –szólt rá Alecre és barátjára.

--De miért nem? – kérdezte Alec értetlenül.

--Gyere, én sejtem mire céloz. - mondta Magnus és Alec vállára tette a kezét majd megfordultak. Magnus hátra nézett Lorira és egy mosolyt intett felé.

Miután mindenki bement Lori szobájába becsukódott az ajtó, amin egy felirat volt:

 
Giustizia mosse il mio alto fattore:

fecemi la divina potestate,
la somma sapienza e il primo amore.

--Dante: Divina Comedia, azaz Isteni színjátékából egy idézet:

Nagy Alkotóm vezette az igazság;

Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.

--Csak gondoltam ne pazarold a kérdéseidet. Minden kérdésnek, ami ebben a szobában elhangzik, annak ára van. Ez egy olyan szoba, ami megmutatja a jövőt, jelent, múltat, válaszol a kérdéseidre, de annak a legszörnyűbb árával találod szembe magad. Ha most te megkérdezted volna, hogy az mit jelent akkor a Pokol kénköves bugyraiba kerültél volna, szóval óvatosan a kérdésekkel. Amit én fontosnak tartok elmondani azt elmondom, csak akkor kérdezz, ha viseled annak súlyát. És az lehet, hogy nem csak a kérdezőre lesz hatással, hanem mindenkire, aki a szobában tartózkodik. Megértettétek?

--Igen. - mondta mindenki egyszerre.

--Hol is kezdjem? Talán ott, hogy 1135-ben születtem egy igen előkelő Alvilági családba. Két bátyámmal és édesanyámmal éltem együtt. A bátyáim előszeretettel piszkáltak ugyanis 16 éves koromig nem volt képességem, mondhatni mondén voltam. Ők ikrek voltak Terra és Aqua. Volt még egy testvérem Thomas, de ő nem lakott velünk. Amikor megkaptam az első képességeimet ők már rég nagyhatalmú Boszorkánymesterek voltak. Minden nagyhatalmú Alviláginak meg jósolják, az életét mielőtt megszületne. A bátyáimnak az a sorsa, hogy a szárazföld és a vizek boszorkányai legyenek, ezért nevezte el anyám őket latinul Szárazföldnek és Víznek, hogy a rangjukhoz tisztességes nevük legyen. Az Orákulum nekem nem szánt jövőt, azt mondta, hogy hamar meghalok, ezért nekem nem lesz semmilyen hatalmam. Anyám elnevezett Lorinak, mert neki tetszett ez a név.  – mondta a lány, úgy aki mindjárt elsírja magát.

A szoba egy teljesen normálisnak tűnő ház volt csak az volt a furcsa hogy gyerekek sikítoztak körülöttük. Ez az ő élete – gondolta Clary – most az ő életét látom. Most már értem mit értett azon, hogy itt vannak az emlékei.

Jace látta Lori szemében a fájdalom és a szeretetet egyvelegét. 

--Amikor megkaptam azt a képességemet, amivel fájdalmat tudtam okozni – ez volt az első erőm – egyből kipróbáltam a testvéreimen, hogy megmutassam mit éreztem 16 évig. Én naiv persze elfelejtettem, hogy ők sokkal erősebbek és egy legyintéssel neki dobtak a falhoz és belém állt egy virágtartó. Terra rögtön odarohant hozzám Aqua pedig sietett anyáért, de elkéstek, meghaltam. Ekkor lett meg a második képességem halottakat tudok feltámasztani, mert egyszer feltámasztottam magamat. Mind ott álltak a testem fölött és elborzadva néztek rám. Amikor feléledtem féltek tőlem. Senki nem tudja fölébreszteni a halottakat nem hogy még saját magát. Erre édesanyám elvitt ismét az Orákulumhoz, de ő még mindig azt mondta, hogy semmit sem lát. Hazafelé úton összevesztem édesanyámmal így egyedül kódorogtam. Volt egy fiú, Benjamin, akivel összefutottam, elbeszélgettünk és elvezetett egy tóhoz, majd hirtelen csak azt vettem észre, hogy belefojtott a tó vizébe. Nem tudom, hogy önszántából tette- e vagy valaki megparancsolta neki, hogy tegye azt, amit tett. – Lorinak könny gyűlt a szemében, de tovább folytatta. -  Ami furcsa volt, hogy erre mind emlékeztem mikor fölkeltem, Tündérként. Ezt se értettem egészen addig, amíg a jós képességem meg nem kaptam. Akkor minden világos lett, 7 különböző fajnak az életét fogom élni, 7-szer, fogok újjászületni, és amikor nyolcadszor is újjászületek, és ismét emberként fogok élni akkor…..

A szoba az összes eddigi életét megmutatta a Tündért, az Inkvizítort, a Vérfarkast, a Vámpírt, az Árnyvadászt és a Boszorkánymestert. Minden újjászületését és a halálát megmutatta. Ez borzalmas - gondolta Clary – az embert vajon miért nem mutatta meg? Csak akkor kérdezz, ha vállalod annak súlyát. – visszhangzott fejében.

--És mi lesz, ha megint ember leszel? – kérdezte Jace és mindenki rámeredt. Clary megfogta a kezét és megszorította, a fiú ránézett, de nem mondott semmit.

-- Ezt nem kellett volna megkérdezned Jonathan. – felemelte a hangját Lori.

A szoba hirtelen eltűnt és New York utcáin találták magukat. De valami nem volt rendben. Amint ezt Clary meglátta majdnem elhányta magát, Izzy pedig megszédült és belekapaszkodott Agnes vállába, hogy össze ne essen.

--Úr Isten itt meg mi történt? – kérdezte Clary értetlenül.

-- A kérdéseknek ára van. – mondta Agnes szinte suttogva, erőtlenül, a látvánnyal küszködve.