Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 11. fejezet

11.

Az esküvő

2. rész

Lori, Lori hallasz, kérlek, mond, hogy igen. –LORI – a gondolata hanggá erősödött és hangosan mondta ki a szavakat Tessa.

--Mi az? Mi történt? – kérdezte Caroline és felnézett, majd eltátotta a száját. Lori ott lebegett előtte, mint egy szellem – Nem ez nem lehet. Ez nem valóság, ez nem valóság… - addig ismételte, hogy már ordítássá erősödött a hangja és ezt hallva vagy valami más miatt, de a lények eltűntek. –Srácok, eltűntek. – szólt és körbenézett, de nem a lények tűntek el, hanem ő került át egy másik dimenzióba vagy a Pokolba. Nem tudta eldönteni annyira sötét volt, hogy még az orra elé se látott, majd hirtelen meglátott egy fényt és felkiáltott.

--Te mocsadék, hogy merted megölni az anyámat. – ordította Lori és Mephistophelesz cipőjére köpött.

--Na, ne viselkedj ilyen csúnyán, mert a bátyáid fogják elszenvedni annak a súlyát. Most pedig vagy hozzám jössz vagy… - nem tudta befejezni a mondatot, mert valaki leütötte hátulról. Terra volt az, majd hozzátette:

-- Nem csak ő az egyetlen ravasz ember ebben a helyiségben. Na, gyere hugi nem áll jól neked a fehér. – és felhúzta Lorit a földről, majd leoldotta a bokájáról a bilincset. Lori figyelte bátyja óvatos kezét és meglátta, hogy valami csillan az ujjai között. –Az mi?

--Hát ez kicsit kínos, de hajcsat. Pont az ilyen esetekre. – mondta bohón testvére.

--Te kópé. – mondta Lori és elmosolyodott.

Egy kis idő elteltével, amikor már mindenki szabad volt Tom megszólalt:

--Na, gyerünk, mielőtt felébred.

--Hol van Caroline? – kérdezte Agnes.

--Látott valamit és puff eltűnt. Valakit láthatott a szerettei közül és úgy gondolta, hogy ez nem valóság, mert azt kiáltozta, hogy „Nem ez nem lehet” meg hogy „Ez nem valóság”. Valami nagyon mély nyomot hagyhatott benne az a valaki. – magyarázta Magnus.

--De nézzétek! – kiáltott fel Jace – Ti láttok valakit vagy valamit? – kérdezte

--Én nem – vágta rá Alec.

--Én viszont igen. – mondta Clary, ezért Jace már ugráshoz készült, hogy esetleg megmentse az életét, de aztán ő is meglátta. Lori és a bátyjai rohantak feléjük.

--Tessa most! – kiáltotta Lori. Amint kimondta Tessa átváltozott Lorivá.

– Bújjatok el most! – parancsolt rá mindenkire

– Tessa gyere mellém amit, mondok vagy gondolok azt te is hallod, úgyhogy figyelj, és el ne szóld magad. Megértetted?

--Igen értettem. – mondta Tess és nagyot nyelt.

A többiek elbújtak a sötétben és csak azt látták, hogy a két Lori felé egy sötét, mérges alak közelít.

--Ki van ott? – kérdezte Caroline erőtlenül.

--Ha nem bántasz én, sem bántalak. – mondta egy hang. Erős, karizmatikus férfihang volt.

--Jó vicc, majd pont megvárom, hogy kiderüljön. Ki van ott? Mutasd magad, ha nem akarsz bántani. – Car hangja bátrabb lett, de még így is remegett.

--A nevem Chadwick Soll és árnyvadász vagyok. – mondta a fiú.

Amikor Caroline meglátta a fiú arcát a szíve, majd kiugrott a helyéről. Gyönyörű szőke haja és kék szeme csak úgy izzott a boszorkányfény fényétől. Az izmai úgy dagadtak ki a fekete harci öltözet alól, mint ha menten felrobbannának.

--Én, én, én Caroline vagyok. Caroline Fell, boszorkánymester. – dadogta a lány.

A fiú mintha védekező testtartásba állt volna a boszorkánymester szó hallatára, így Car hozzátette: – De ne aggódj, én jó fej vagyok.  És ha tudnálak, se bántanálak. Túl helyes vagy. – mire kimondta a szavakat már meg is bánta. Gyorsan elfordult, hogy a fiú ne láthassa égővörös arcát. Halk nevetést hallott a háta mögül és ő is elmosolyodott.

--Te, hogy kerülsz ide? – kérdezte Chadwick és leült a sötét földre és magasba tartotta a boszorkányfényt, hogy lássa Caroline reakcióját.

--Nos, kedves Chadwick éppen a legjobb barátnőmet próbáltam kiszabadítani, amikor megjelent előttem szellem alakban. Én ezt nem hittem el és megérintettem, hogy valóság-e, de rájöttem, hogy nem. – és leült a fiúval, háttal, hogy ne is lássa. Egy kicsit szégyellte magát az előbbiért. – És te?

--Ha felém fordulsz, elmondom. – mondta bájosan a fiú.

--Nem éri meg. – felelte Caroline morcosan.

--Na légyszi csak egy kicsit. Féloldalasan is elég. Csak had lássam az arcodat, talán én is helyesnek találom.

--Emiatt a mondat miatt meg pláne háttal leszek neked. Amúgy nem félsz tőlem?  -- kérdezte egy kis szünet után.

--Miért félnék, hisz te mondtad, hogy nem tudsz bántani.

--Eléggé bájcsevegve beszélünk ahhoz képest, hogy nem is ismerjük egymást. – mondta Car.

--Jó akkor ismerjük meg egymást. – felelte Chad. – Kezdjük azzal, hogy megfordulsz és meglátom, hogy rút, gonosz boszorka vagy, vagy csábítóan gonosz vagy.

--Legyen ez az ajándék. Minden egyes elmondott történetért fordulok egy kicsit. Rendben?

--Rendben. – vágta rá szinte sokkolóan azonnal a fiú.

--Nocsak-nocsak Loriana… és Loriana. Hát ez meg mi? – kérdezte Mephistophelesz.

--Miről beszélsz? – kérdezte Lori.

--Melyikkőtök az igazi? – kérdezte dühösen és kicsit kábultan.

--Mind a ketten az igazi Loriana vagyunk. – mondták kórusban.

--Az lehetetlen. Hisz csak egy Loriana Moon van és az az én feleségem lesz.

--Ha kitalálod ki az igazi, akkor az hozzád megy, ilyen egyszerű.

--Jó. – mondta kábán és kicsit dülöngélve Mephistophelesz. Úgy nézett ki, mint aki most jött a kocsmából.

--Nézzük. Haj ugyan az, ruha ugyan az, test ugyan az. Áhhá a nyaklánc. Te vagy az igazi, drága szerelmem. – majd megölelte Tessát és meg is csókolta volna, ha Lori nem avatkozik közbe.

--Nem találtad el. Én vagyok az igazi. – mondta Lori gúnyosan és amint kimondta Tessa visszaváltozott önmagává.

Ekkor valami földrengés szerűség zavarta meg őket a vitában és egy vörösen izzó férfi jelent meg a föld felszínén.

--KI AZ, KI MEGÖLTE A DRÁGA FELESÉGEMET? – visszhangzott mindenki fejében.

--Ó apám, -- borult le térdére Lori. – Mephistophelesz volt. Az, akit a jobb kezednek választottál.

--ÉN SOHA NEM VÁLASZTOTTAM ILYEN NEVŰ LÉNYT A HELYETESEMNEK, DRÁGA LEÁNYOM.

--Szóval hazudtál, te mocsok. – nézett Lori Mephistopheleszre és a tekintetével meg tudta volna ölni, de apja közbelépett.

--DRÁGA JÓ ANYÁM LILITH SEM TŰRI AZ EFAJTA VISELKEDÉST. LÉGYHÁT HALÁL FIA TE GYÁVA. SÚLYTSON LE RÁD SAMMAEL HARAGJA.

Amint ezt kimondta a vörös hajú férfi Mephistophelesz eltűnt és csak sikolya maradt utána.

--Apám köszönöm neked. – mondta Lori fejet hajtva édesapjának. – Köszönöm, hogy megszabadítottál a gonosztól.

--Hagyjuk a formaságokat jerj ide leányom. – mikor megszólalt már nem visszhangzott senki fejében, normális emberi hangja volt.

Lori megölelte édesapját és testvérei is csatlakoztak hozzá. Amint elült a pánik és az ijedtség Lori apja eltűnt. Lori elkezdte keresni tekintetével Carolinet amikor mindenki elé állt és kórusban megszólaltak. Csak annyi maradt meg Lori emlékei közül, hogy mindenki azt mondja: BESZÉLNÜNK KELL.