Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 12. fejezet

12.

Egyik baj szüli a másikat 

„Aliud ex alio malum gignitur”

Terentius

Három nap elteltével mindenki kipihenve ébredt. Egy embert kivéve, aki nem más volt, mint Lori. Eltelt még két nap, de Lori még mindig nem ébredt fel. A többiek már kezdtek aggódni, hogy talán a sokk miatt nem ébred fel, de akkor azt is számításba kell venniük, hogy talán soha nem kel fel. Egyszer, amikor összegyűltek, hogy megbeszéljék, mit tegyenek valami sutyorgást hallottak.
--Caroline – mondta egy hang halkan.
Mindenki tudta, hogy ezt csak egy személy mondhatja. Thomas odarohant Lori ágya mellé és abban a pillanatban Lori felült az ágyon és hangosan is elismételte: Caroline.
--Loriana, édes-drága húgocskánk – szólalt meg Terra – végre felébredtél, már kezdtünk aggódni, hogy talán… - nem fejezte be a mondatot a húga arckifejezését látva.
--Hol van? Mi történt vele? Mi történt velünk? – kérdezte zavart tekintettel.
--Itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat. – szólalt meg Aqua.
--Hát kedves Caroline én úgy kerültem ide, hogy a parabataimat mentettem meg. Éppen harcoltunk egy Alvilágival az hiszem a neve valami Mephistophelesz vagy valami ilyesmi. És akkor megjelentek ezek a szellem alakok. A parabatai társam meglátott valakit és oda akart menni, de én nem hagytam. Ráugrottam, de sajnos közben beverte a fejét egy kőbe, így elveztette az eszméletét. Amikor én láttam meg egy szellemalakot nem tudott rajtam segíteni.
--Mephistophelesz mindig is egy álnok csaló volt, én is ő miatta vagyok itt, tudod Lori, a legjobb barátnőm vőlegénye volt egészen addig, míg nem lett hatalom éhes, ekkor megöltük kétszer is, de feltámadt és most nem tudom hogy-hogy áll a mi háborúnk.
Caroline egy kicsit megmozdult, hogy a szeme sarkából láthassa Chadwick reakcióját, de pont úgy helyezkedett, hogy a fiú őt ne lássa.
--És ez mikor történt? – kérdezte Caroline.
--2010-ben azt hiszem. – mondta szomorúan Chad
--Már 3 éve itt vagy? Egyedül? – kérdezte Caroline elképedve.
--Már eltelt 3 év, észre sem vettem, mintha csak egy éve lennék itt. Tudod, itt nem érzékeled az időd. És igen 1 év alatt volt időm gondolkodni és arra jöttem rá, hogy ez a hely rosszabb, mint a Pokol, mert míg a Pokolban halott vagy itt nagyon is élsz és szenvedsz, egyedül, a saját gondolataiddal, a Nagy Sötétben. Néha ki találok egy-egy történetet, mert már annyiszor gondoltam a régi emlékeimre, hogy már lassan beleőrülök.
Caroline ettől megenyhült és teljes testével a fiú felé fordult. Chadwick annyira meglepődött, hogy szó szerint leesett az álla és tátva maradt a szája.
--Ezen túl nem kell egyedül lenned. Én itt leszek. – mondta Caroline és megfogta a fiú kezét, de aztán el is engedte – Ha a barátaim rájönnek, hogy itt vagyok, majd megpróbálnak kiszabadítani és akkor téged is viszlek magammal.
--Szép is lenne, de sajnos ez nem lehetséges. Tudod egyszer volt itt egy nagyon erős boszorkánymester, azt mondta jött megmenteni a barátját, de nem tudnak visszamenni, mert ez a hely… azt hiszem azt mondta, hogy ez a hely egy hurok. – mikor Chad kimondta Caroline reményei szertefoszlottak – Ez mit jelent? – kérdezte Chadwick.
--Azt jelenti, hogy aki ide kerül, azt nem lehet kiszabadítani. Nem tudja a saját erejét használni, nem tud segítséget kérni, ha mégis akkor az is idekerül, aki segíteni akart. Ez egy úgynevezett Egyirányú Dimenzió. Csak egy irányba működik, csak befelé.
--Ó értem. – mondta szomorúan Chadwick.
Mindketten, egyszerre sóhajtottak egy bánatosat és elnevették magukat, hogy ugyan arra gondoltak.
--Szóval, meddig van meg a történet, hugi? – kérdezte Terra
--Még arra emlékszem, hogy apánk a dimenziók közötti űrbe száműzte Mephistopheleszt és… ennyi innentől se kép, se hang.
--Magnus át vennéd a szót, ha megkérhetlek.
--Persze. Szóval, amíg ti Mephistophelesz fogságában voltatok addig, mi a temetőben rejtőztünk el, várva, hogy mikor van szükségetek segítségre. Vártuk Tessa válaszait, de nem mindig értettük miről beszél.
--Igen, tudod a harsogás – egészítette ki Tessa – amikor megkértelek, hogy enyhítsd a fájdalmamat megtámadtak minket.
--Caroline, azt mondta, hogy ezek, olyan lények, mint a görög mitológiából Meduza. Ha felnézünk  rájuk rávesznek, hogy érintsük meg őket és utána elvisznek egy helyre. – mondta Jace
--Pontosabban vagy a Pokolba vagy egy másik még rosszabb dimenzióban, igen tudom találkoztunk már velük. És pont Caroline dőlt be nekik, ezt nem igazán tudom elhinni – mondta hitetlenkedve Lori.
--Pedig hidd el – mondta Agnes – valami olyasvalakit látott, akivel nagyon jóban lehetett vagy fontos lehetett neki, mert azt mondta, hogy „… ez nem lehet valóság, ez nem lehet igaz”
--Volt valaha szerelme vagy a szülei vagy a testvére bárki? – kérdezte Magnus
--Nem, nem volt neki szerelme a szüleivel nem tartotta a kapcsolatot, és nincs testvére se. A szülei szó szerint elüldözték, de azt már nem tudom, hogy miért, így együtt laktunk, olyan nekem mintha a testvérem lenne, szóval nem tudom, hogy kit láthatott.
--Téged! – szólt Clary.
--Mi? – kérdezte Lori
--Így érthető miért nem hitt a szemének, rajtad kívül nincs senkije, mármint mi is itt vagyunk neki, de téged szeret a legjobban.
--Akkor meg pláne meg kell találnunk, minél hamarabb, ha egy másik dimenzióba került, akkor egyedül van a Nagy Sötétségbe és ki tudja hány segélykérést küldött már.
--Nyugodj meg hugi, megtaláljuk – mondta Aqua
--Nem látod? – kérdezte Alec
--Mármint mit nem látok? – kérdezte Lori értetlenül.
--Úgy értem, nem látsz a jövőbe vagy egy másik dimenzióba?
--Az nem így működik, saját magától nem tud látomást előidézni – mondta Terra
--Le vagy maradva bátyus. Már vagy egy évtizede tudok. És ha belegondolok, hogy Car-rel jöttünk rá, hogyan is kell, még jobban akarom.
 --Akkor mire várunk rajta. – mondta Magnus.
--Oké hozzatok nekem egy dimenziós térképet, sok-sok gyertyát és egy kis tintát.
--És kit láttál? Mármint a harc idején, aki miatt itt kötöttél ki? – kérdezte Caroline gyengédséggel a hangjában
--Tudod, van egy húgom és egy öcsém, ők ikertestvérek és mindkettejük harcolt abban a csatában és ahogy te mondtad én sem hittem el, hogy meghaltak, úgyhogy odarohantam hozzájuk és ide érkeztem. – mondta szomorúan.
--Milyen érzés, ha van testvéred? – kérdezte Caroline elgondolkozva. Igazából nem akarta kimondani csak magában akart gondolkodni ezen, de a hangja nem így gondolta.
--Neked nincs testvéred? – kérdezte Chad hitetlenkedve
--Nincs, pontosabban van Lori a legjobb barátnőm. Neki van 3 bátyja és mindig láttam, hogy segítenek egymáson, de közben piszkálják is egymást és olyan fura érzés volt.
--Ha van nagy tesód, akkor úgy érzed, bármit megtehetsz, mert ő megvéd, de ha te vagy a legnagyobb, akkor már felelősséggel tartozol irántuk – mondta komolyan majd elnevetve folytatta - és persze a legjobb, hogy piszkálhatod.
--Kitalálom te se hagytál nyugalmat a testvéreidnek?
--De nem ám. Anyám mindig azt kérdezte tőlem, hogy tudod, miért a nagytestvérek születnek elsőnek?  Egészen addig nem tudtam a választ, míg a halálos ágyán meg nem mondta. Azért hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek. Azóta úgy védtem őket, hogy a saját életemet is feláldoztam értük. Remélem, jól vannak.
--Szeretnéd tudni? – bökte ki Caroline - De nem biztos, hogy beválik csak egy hirtelen ötlet volt
Amikor kimondta meglátta a fiú szemében azt, amit eddig csak Tom, Terra és Aqua szemében látott mikor Lorira néztek. Tudta, hogy ha belehal is meg akarja mutatni neki a testvéreit.
--Mesélj róluk egy kicsit.
-- Hát ők velem ellentétben barnahajúak. Én anyámra, ők apánkra hasonlítanak. Most 19 évesek. 3 év van köztünk. A húgom Elinor, az öcsém Eliott. Imádom őket. Mindig megnevettetnek, és mindig hülyéskednek.
--Rendben, akkor gondolj rájuk amennyire csak tudsz és én megpróbálom megmutatni, hogy mi van velük. Lehet, hogy csak én fogom látni, de lehet, hogy csak te. Felkészültél?
--Igen – olyan izgatottan válaszolt Chadwick, hogy már majdnem kiugrott a bőréből.
Caroline elkezdte mormogni a varázsigét és mikor a végére ért megkérdezte:
-- Látsz valamit?
--Igen, ahogy éppen boldogan játszanak. Idősebbek, mint amikor utoljára láttam őket.

Caroline előtt bevillant egy kép, amit csak ő látott.
Ijedtében felállt, de a lába nem bírta el, így egyenesen Chadwick karjai közé zuhant. A fiú nyomott egy puszit a homlokára és a fülébe súgta: -- Ne aggódj, itt vagyok! Köszönöm!

Lori és a testvérei négyszögbe ültek és valamit mondtak valami értelmetlen nyelven.
--Érzem őt – mondta Lori csukott szemmel – egy mágikus lénnyel… egy árnyvadásszal van – mikor kimondta azt a szót, hogy árnyvadász kipattant a szeme és elengedte a testvérei kezét.
--Hozzátok a térképet és a tintát – szólt Tom.
Lori maga elé terítette a térképet és ráborította a tintát. Magnus felkiáltott, de Terra csöndre intette.
--Mutasd, hol van! – mondta Lori és a térképre borított tintapaca elkezdett mozogni. Amikor megállt a paca felpattant és így szólt: -- Gyorsan menjünk el anya házához…
--Várj Loriana! Nézd, meg jobban hol van. – mondta Aqua
--Nem az nem lehet! – a csalódottságtól rögtön visszaült az ágy szélére
--Nem tudunk neki segíteni Lori. – mondta szomorúan Tom.
--Tudod, hogy onnan nem lehet kijutni – győzködte Terra miután meglátta a tekintetét.
--Miről beszéltek? – kérdezte Isabelle
--Nem tudunk segíteni Caroline-nak ugyanis az Egyirányú Dimenzióban ragadt. Egyedül a Nagy Sötétben – az utolsó szavakat nagyon lassan és halkan mondta ki Lori.