Laura --- Fanfiction: A titokzatos város: 9. fejezet

9.

A könyv

--De azt láttam volna. – mondta Lori kétségbeesetten.

--És hogyan fog ez működni? Vagy mi lesz vele? – kérdezte Aqua

--Hát nem olvastam figyelmesen végig a szöveget, mert akkor nem tudtam, hogy ez rólad szól – fordult lánya felé – de annyira emlékszem, hogy meghalsz, és azután soha többé nem térsz vissza az élők közé.

--Mi? – olyan éllel mondta ki a szót Lori, hogy az már sértette az emberek fülét.

--Az nem lehet, hisz életben kell maradnia, de… - kezdte aggódva Thomas.

--Életben is marad – vágott a szavába az édesanyja – csak a más világon, ahol mi nem látjuk, de ő lát minket. – nézett lányára szomorúan.

--És mikor? – kérdezte Lori szinte suttogva.

--Hát az már a végén volt, de addig nem jutottam - nézett az elszomorodó gyerekei arcára, majd hozzátette – de ha gondoljátok elmehetünk, most a levéltárba és elolvashatjuk – mondta némi reményt sugallva

--Jó menjünk – pattant fel Terra a székéről és felhúzta Lorit is.

Amint kiléptek az ajtón Lorit elfogta a szédülés és hirtelen megcsapta a fülledt melegség. A bátyjai közrefogták és anyjuk vezetésével elindultak.

Mindenki aludt kivéve Magnust. Épp egy könyvet bújt, amikor valami zajt hallott a szoba túlsó feléből. Alec leesett az ágyról, de nem ébredt fel. Magnus megsajnálta odasétált halkan és visszafektette az ágyra, majd egy csókot nyomott az arcára és visszament a könyvhöz, de azt már Caroline olvasta. –Ha akarsz, nyugodtan aludhatsz, addig én folytatom a kutatást.

--Köszönöm. – felelte Magnus és rádőlt az asztalra és szinte rögtön el is aludt.

--És itt hogy fogjuk megtalálni, van vagy 1 millió könyv. – mondta Terra, amikor beléptek az épületbe. Lori szinte megkönnyebbült, hogy hűvösebb helyre értek.

--Ami az illeti 11 333 999 darab könyv van, de segíthetek – mondta egy nő, aki az anyjuk mellé állt. A nőnek 8 karja volt, mint egy póknak, de az arca édes volt, mint egy kis kutyáé.

--Maga kicsoda? – kérdezte érdeklődve Thomas.

--Az én nevem Penna Octo-Karu, de szólítsatok csak Penny-nek.

--Jól van Penny meg kell találnunk a Legendák könyvét.

--Rendben az hiszem, tudom…

--Megtaláltam! – mondta Lori a hangjában némi boldogsággal és ijedséggel.

--Ez gyors volt. – súgta némi csalódottsággal a hangjában a nő, de hangosan folytatta – Na, jó figyelj ennek a könyvnek olyan vékonyak már a lapjai, hogy csak varázslattal lehet lapozni máskülönben, elporlad.

--Oké akkor lássuk! – mondta a kezét dörzsölve Aqua.

--Lehet, hogy nektek nem kéne a közelébe mennetek – tette rá Thomas öccsei vállára a kezét.

--Jogos. Ez igaz – mondták kórusban.

--Oké akkor az Alvilági Angyalhoz – mondta Lori és intett a kézfejével mire a lapok elkezdtek száguldozni, majd megálltak egy rajznál. Az ábrán egy hosszú méz szőke hajú lány állt fehérben. Lori kis híján összeesett a meglepetéstől. Ha nem tudta volna, hogy ez egy több évezredes rajz azt hitte volna, hogy őt ábrázolják a képen és csak a testvérei hülyéskednek vele.

--Ez itt volt múltkor is? – kérdezte Lori és anyja felé fordította a könyvet.

--Micsoda én nem látok semmit.

--Te vagy az. – ujjongott Penny – Te vagy a Legendából te vagy a Legenda! – az utolsó szót úgy kihangsúlyozta, hogy Lorinak tovább csengett a fejében – csak az látja a rajzot aki rajta szerepel.

--Ez hihetetlen – suttogta 

--Mit látsz Loriana? – kérdezte az anyja, de már nem hallotta a választ ugyanis ő és Penny is összeesett. Thomas odarohant, de ő is elterült a földön, majd Aqua és Terra is, akik meg sem mozdultak, de valami elérte őket. Lori már éppen felkészült, hogy ő következik, de helyette csak egy ismerős hangot hallott az ajtó felől.

--Nem is tudtam, hogy előre hoztuk az esküvőt.

Lori kis híján elhányta magát, de helyette elküldte a könyvet Magnushoz egy címkével. 

--Mit keresel itt? – hüledezett.

--Én? Hisz tudod, hogy semmi sem történhet anélkül itt, hogy tudomást ne szereznék róla. Na, most választhatsz vagy velem jössz vagy anyucinak vége – megfogta Lori anyjának a nyakát majd egy tőrt szorított neki.

--Oké veled megyek! – bukott ki végül Loriból.

Tény, hogy Lori elküldte a könyvet Magnushoz, de mivel mindig átrendezi Magnus a lakás belsejét nem tudhatta, hova esik. Szegény Alec pont ébred volna fel, amikor a fejére esett a több ezer éves könyv

--ÁÁÁ – kiáltott fel – Aú melyik elmebeteg dobál könyvvel? – kérdezte majd mindenki ránézett. Az ordítására mindenki felkelt és fél álmos arccal rámeredtek. Magnus egyből felpattant és odasietett  

--Loritól jött. Azt írja MEPHISTOPHELESZ  MEGTALÁLT,  A  KÖNYVHÖZ  NE  NYÚLJATOK  MERT  ELPORLAD,  SEGÍTSETEK,  TALÁLJÁTOK  MEG  TESSÁT

--Mi? – kérdezte Caroline

--Mephistophelesz megtalálta az Alvilágban. Erre számíthattunk volna. – tette hozzá Agnes.

--És most mi a terv? – kérdezte Isabelle

--Hát Agnes, Caroline ti keressétek Tessát egy kereső varázslattal, Clary, Jace, Izzy meg én meg szerzünk fegyvert. Nyitsz egy portált? – kérdezte Alec Clarytől

--És én? – kérdezte Magnus szomorkodóan.

--Azt csinálsz, amit akarsz – förmedt rá Alec és belépett az időközben elkészült portálba.

--Nézd meg mi van a könyvben. – mondta Agnes.

--Hogyan hisz elporlad.

--Lapozgasd varázslattal, mi mindig így olvastunk gyerekkorunkban Lorival. – jegyezte meg Caroline.

--Rendben – mondta Magnus és leült. Majd elmondott egy igét, ami ahhoz a fejezethez viszi, aminél utoljára kinyitották a könyvet. És tátva maradt a szája. A fejezet címe: LEGENDA  A  LÁNYRÓL, AKI  ALVILÁGI  LÉTÉRE  ANGYAL  LETT            

--Ez miért kellett nekik? – kérdezte Magnus elgondolkodva.

A lányok oda mentek hozzá és ledöbbentek, de Caroline nem csak a címétől, hanem a rajztól is, amit meglátott. –Teljesen úgy néz ki, mint Lori.

--Te meg miről beszélsz? – meredtek rá meglepődve.

--Hát nem látjátok, itt a rajz – Caroline megbökte az oldalt, amin az illusztráció volt.

Utólag rájött, hogy ez nem kellett volna, ugyanis a lap a feléig elporlad.

--Ajjaj. Ezt nem így akartam, de itt van egy rajz higgyetek nekem. – hadarta kétségbeesetten Caroline.

A portál fénye zavarta meg őket a beszélgetésben, majd Jace és Clary odalépett a könyvet bámuló csoporthoz, majd Clary megszólalt – De szép rajz, pont úgy néz ki, mint Lori ez mit jelent?

--Te is látod? –kérdezte Agnes.

--Miről beszéltek én nem látok semmit. – tette hozzá Jace.

--Mi sem látunk semmit csak Caroline és ezek szerint Clary. – mondta Magnus

--Az hogy lehet, hogy csak mi látjuk? – kérdezte aggódva Clary

--Nem tudom, de előbb találjuk meg Tessát és mentsük meg Loriékat és utána majd erről is beszélünk. – ezzel a lendülettel Magnus óvatosan összecsukta a könyvet és a polcára tette, majd egy elrejtő varázslattal eldugta nehogy valaki elvigye.

 

 --Rendben akkor keressük meg Tessát. – mondta szinte kicsattanó örömmel Magnus amit Alec furcsált.

Eltelt egy majd két végül három óra mire megtalálták Tessát Londonban.

 –Gyerünk, ne vesztegessünk több időt. – mondta Agnes és megnyitott egy portált a szoba közepén.

--Theresa Gray ezer éve nem láttalak.

--Magnus Bane nem is ezer csak 135 éve nem láttál. – megfordult és megölelte a boszorkánymestert, persze Alecnek egyből felforrt az agyvize és sürgősen közbe lépett.

--Igen rég nem látott barátok oké, majd örültök egymásnak később. Tessa, ugye? Segítened kell meg kell találnod Loriana Moon-t. Elvitte a vőlegénye vagy tudom is én ki.

--Értem és miben segíthetek? – érdeklődött Tessa

--Tudjuk, hol van. – mondta Caroline – és amúgy örülök, hogy újra látlak.

--Szia Car. és mit akartok, hogy segítsek?

--Hát tudod itt a nyaklánca és arra gondoltunk, hogy…

--Vegyem fel az alakját, rendben, de cserébe hadd legyek veletek egy kis időt utána. Megegyeztünk?

--Szerintem megegyeztünk. – vágta rá Magnus

--Menjünk, a portálhoz gyertek – szólt rájuk Alec és mindannyian elindultak a fény felé.

Caroline és Tessa maradt utoljára és Tessa megkérdezte: --Úgy tudtam soha nem veszi le a nyakláncát? És van vőlegénye?

--Nem is, még nem is láttam nyaklánc nélkül és igen, vagyis nem ez bonyolult, de majd úgy is látod. – mondta Caroline és beugrottak a portálba.

 Lala <3