Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 8. fejezet

8.

Anya

--Úgy gondolod, hogy az alakváltó segítségére van szükségünk? – kérdezte megfontoltan Aqua.

--Igen úgy gondolom. – válaszolta határozottan Lori.

--Én utoljára 1841-ben találkoztam vele Londonban. – szólt közbe Magnus.

--Talán még most is ott van, de sajnos találkoznom kell anyámmal, láttam valamit, ami nagyon fura volt. – mondta Lori – Na, induljunk, mert sosem érünk oda.

--Jó ti addig pihenjétek ki magatokat és valaki mindig őrködjön. Sziasztok! – mondta Aqua a társaságot nézve, majd megfogták egymás kezét és eltűntek.

--Hát nem tudom, hogy vagytok vele, de… enyém az ágy! – jelentette ki Izzy.

--Persze, csak szeretnéd hugi. – lökte le a testvérét Alec.

--Mindketten elfértek rajta egy, kettő, hogy lehet, hogy ilyen jól érzitek magatokat mikor Lori azt mondta „láttam valamit, ami nagyon fura volt” ? – aggódott Caroline

--Nem tudom, de hírtelen elöntött a boldogság és a fáradság. – mondta Jace

--Ez az! – mondta Caroline nagyon halkan – miért kell mindig befolyásolnod az embereket Lori?

Mindenki leheveredett valahova. Alec és Isabelle az ágyon, Jace a földön, Clary pedig Jace mellkasán, Agnes a kanapén. Caroline és Magnus pedig az asztalnál ült.

--Én őrködöm először! – mondta Car.

--Ébressz fel, ha elfáradtál. – mondta Magnus.

--Ez a város egyre furcsább – mondta Thomas, amikor megérkeztek a főtérre.

A város az Alvilágban volt. A hely sötét volt és fülledt. Mindenhol fura lények futkorásztak. A főtéri játszótéren kék, zöld és rózsaszín bőrű gyerekek játszottak miközben egy nő 8 karral vigyázott rájuk. A pékségből egy kígyószerű lány olyan étellel a kezébe jött ki, ami tocsogott a nyálkában ráadásul még mozgott is. Lori egyből elkapta a fejét és akkor meglátta az anyját, amint éppen a házába tart – Nézzétek, ott van! – mondta és az anyja felé mutatott.

--Jó gyerünk! – mondta Terra és körbevéve a húgukat sietve elindultak a ház felé.

--Anya várj, ne csukd be az ajtót, kérlek. – mondta szelíden Tom.

--Ez az én nagy fiam, bárhol felismerném – fordult meg mosolyogva a nő. A szeme akkora volt, mint egy bagolynak és a haja meg mintha tollból lett volna. Amikor megfordult meglátta, hogy nem csak a legnagyobb fia áll mögötte. – Ó édes gyermekeim merre jártatok, na, gyertek be gyorsan és meséljetek… - és ekkor a tekintete találkozott Lori-éval és elakadt a szava. Oly rég nem látta a lányát, hogy belekönnyezett a szeme és a két középső fiát félre tolva megölelte a lányát. 

 --Anya, itt vagyok oké? Most… elengednél? Nem… kapok… levegőt! – zihálta Lori

--Ó persze ne haragudj csak… Csak nem láttalak már vagy ezer éve. Na menjünk be. – beinvitálta a gyerekeit és leültette az ebédlőbe őket. Hatalmas volt a ház és a szobák gyönyörű kézzel festett falai elámították azt, aki belépett. – Látom, még mindig festegetsz. És csak 862 éve nem láttál.

--Igen még mindig festek. Furcsa, hogy egyikőtök se szereti a művészetet annyira, mint én kivéve… - az utolsó szót csak nagyon halkan mondta ki, úgy hogy senki ne hallja.

--Miért szerinted én nem vagyok elég kreatív? – pattant fel Terra – nézd ezt 11 évesen csináltam, csoda, hogy még nem festetted le. – mutatott egy gyerek rajzra amit a falra rajzoltak. Egy fiú harcolt egy sárkánnyal.

--Én nem fedek el semmit, amit a gyermekeim csinálnak, sőt Ana szobájában még meg van az, amit 8 évesen csinált talán te tovább vihetnéd a tehetséget. – mondta és folyamatosan Lorit nézte.

--Jaj, anya utálom, ha ezt mondod, „te tovább viheted a tehetséget meg az apád külsejét!” Hagyjuk ezt most jó nem azért jöttem, hogy kibéküljünk, hanem mert segítened kell. Meg kell találnunk egy alakváltót, akit Theresa Gray-nek hívtak még 1841-ben és Londonban élt.

--Jaj Ana, hogy tudnék én 400 évvel ezelőttre visszaemlékezni? – kérdezte gyengéden Loritól.

--400 év hisz még csak 2013 van – mondta zavarodottan Terra.

--A Földön igen, de itt már 2213 és ezért is mondtam, hogy vagy ezer éve nem láttalak. Mikor elmentél itt 1151 volt, de a Földön csak 951. Több, mint 1000 éves vagy Loriana Earth Moon.

--Ne hívj így. Utálom! Nem is így használjuk a nevünket, és ezt te is tudod. És több mint 1000 éves vagyok ó pedig nagy bulit akartam csapni az 1000 éves szülinapomon – mondta gúnyosan és színlelte a csalódottságát - és akkor ezért emlékezhettem István király koronázására. Kösz, hogy ezt elmondtad, hogy 200 évvel idősebbek vagyunk, mint tudtuk, nem érdekel az oka, - zárta rövidre – de most jó lenne, ha 200 évre emlékeznél vissza, mert földi idő szerint volt 1841-ben szóval itt 2041-ben volt. Emlékezz, kérlek, hacsak nem akarod, hogy a drágalátos kislányod meghaljon. – mondta kissé gúnyosan és kissé aggódva.

--Miért halnál meg? – kérdezte kimérten anyja

--Mert a vőlegénye tudod, akit nem ismertél Mephistophelesz az életére tört – mondta Terra

--Igen miért is nem mutattad be? Csak apádtól kellett megtudnom, hogy a lányom vőlegénye a Pokolba került

--Ez a város tényleg elég titokzatos – mormogta az orra alatt Thomas.

--Mi? Apánk honnan tudta? – kérdezte Lori kíváncsian

--Jaj, hát azt nem tudom, de egyszer úgy körülbelül 500 éve kaptam egy levelet, hogy…

--Lépj kapcsolatba velem. Igen arra emlékszem, de csak hogy tudd attól, hogy eltelt egy évezred nem bocsátottam meg. – mondta vörös arccal Lori

--Ó, Ana, szívem hányszor kérjek még bocsánatot?

--Ahányszor akarsz, de sehogy se tudod jóvátenni azt, amit akkor tettél.

--És ha mégis? – kérdezte az anyja sokat sejtően.

--Mit tudsz, amit mi nem Anya? – kérdezte Aqua izgatottan.

--Hát sok mindent. – mondta mosolyogva – Gondolom, mindannyian tisztában vagytok a sorsotokkal. Még te is Loriana – nézett boldogan lányára.

--Igen tudom, hamarosan meghalok, majd mondén leszek, majd megint meghalok, és később visszatérek, hogy a Világ Boszorkánymestere legyek, igen ezt tudom.

--Hát nem egészen. Tudtátok, hogy nem sokára új Világ Boszorkányt választanak? És azt, hogy Thomas az egyik jelölt?

--Mi? – kérdezte mindenki egyszerre, még Thomas is.

--Igen sajnos nem te leszel a Világ Boszorkánymestere – mondta mosolyogva anyja Lorinak – annál sokkal fényesebb jövő vár.

--Igen és mi? – kérdezte elborzadva

--Van egy Legenda, amit nemrégiben találtak meg a levéltárban, miszerint az Alvilág legnemesebb családjának első lány gyermeke lesz az első olyan, aki alvilági létére a Mennyekbe kerül. Te leszel az, akit mindenki csodálni fog. Te leszel az, aki megcsinálta a lehetetlent. És te leszel, az ki megvédi az egész Világot. – dicsőítette anyja.

--Ööö várj mi? – kérdezte Lori kábán, hisz nem hitt a fülének nem lesz Boszorkánymester, hanem valami vagy valaki olyan, aki egy Legendában szerepel ez a hír sokkolta.

--Jaj, kislányom nem a Világ Boszorkánymestere leszel, hanem a Világ Őrangyala!

Mindenki Lorira nézett és kábán, tátott szájjal egy szót se tudtak kinyögni. Lori előtt pedig egy olyan kép jelent meg, amit sosem hitt, hogy igaz lehet. Ő egy hosszú fehér ruhában, kiengedett hajjal, glóriával a feje felett, fehér szárnyakkal.

--Ez hihetetlen! – nyögte ki végül, alig hallhatóan, kábán és sokkoltan.