Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 7. fejezet

7.

Dönts!

„Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, vállald a következményeket.”

/ZhouHYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui" HYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui"WeiHYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui" HYPERLINK "http://idezet.info/szerzo/zhou-wei-hui"Hui/

Már éppen sötétedett amikor Lori ismét rázendített a vitára. Mindenki nagyon fáradt volt lassan 3 napja nem aludt senki egy szemhunyást sem.

--Nem foglak megölni egyrészt azért, mert ahhoz, hogy hatásos legyen a rituálé végleg meg kell halnod, másrészt pedig azért, mert a barátom vagy és… és… Nem foglak megölni és kész! – a mondat végére szabályos sikítássá erősödött Lori hangja, majd vett egy nagy levegőt és Alecre nézett – Beléd meg mi a fene ütött? Elment az eszed? Vagy meg vagy húzatva?

--Nem, csak összevesztünk. – közölte higgadtan Magnus.

--Ennyi? Összevesztetek? – hőkölt hátra a szavaktól Lori, mindenki feszülten figyelte az érdekesnek tűnő beszélgetést – Ezért te most meg akarod öletni magad – fordult ordítva Magnushoz, majd Alechez – Te meg még ajánlod is hogy jó hulla lenne belőle, köszi, ebből nem kérek. Vagy kitalálunk valami fényesebb ötletet vagy az én tervemet használjuk. Megértettétek? Senki nem öl meg senkit és senki nem vitatkozik senkivel. Világos?

--Mint a Nap. –válaszolt komoran Alec rá se nézve a lányra.

--Helyes, na, most ajnározzatok el az ötleteitekkel. – és lehuppant az egyik karosszékbe.

--Mi lenne, ha Magnus rendezne egy bulit és te kiválasztanád a megfelelő személyt…. – Magnus még ennél a résznél figyeld, de utána más mederbe folytak a gondolatai. Visszaemlékezett arra, ahogy összeveszett Aleccel, éppen akkor tűnt el Lori és nem tudták, hogy kivel van összekötve, ekkor Magnus félre hívta Alecet az egyik sarokba és… akkor kezdődött minden rossz: - Nézd Lori eltűnt nem is tudjuk, hol lehet és kivel lehet összekapcsolódva, de valami nagyon erőssel, úgyhogy arra kérlek, hogy ne hagyd el a házat, kérlek! – esedezett Magnus.

--Tudod, néha annyira utálom, mikor úgy viselkedsz, mintha az apám lennél és parancsokat adsz. Képzeld, árnyvadász vagyok, megtudom védeni magam úgyhogy nem kérek a kioktatásodból.  – hőbörgött Alec.

--Értem, de több mint 700 évvel idősebb vagyok, úgyhogy elnézést, ha egy kicsit apáskodok, másrészt meg szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen

--Igen, biztos? Mert nem hiszem, hogy attól félnél, hogy bajom esik inkább attól, hogy közéd és Lori közé állok.

--Mi… miről beszélsz? – hebegett Magnus, nem értette Alec mire céloz.

--Látom, hogy nézel rá, ne is tagadd. – Alec arca már szinte vörös volt.

--Mi…? Lori csak egy barát én téged szeretlek. – Magnus próbálta elhitetni igazát, de nem volt túl meggyőző.

--Mond annak, akit érdekel – és ezzel Alec elviharzott a szoba túloldalára.

Utána még egy ideig elidőzött Alec arcán, ahogy ideges és mérges vonásai eltűnnek, majd visszament a többiek társaságába és minden jól ment addig amíg Alec ki nem jelentette, hogy megy és megkeresi Lorit.

--Magnus figyelsz egyáltalán ránk? – kérdezte Agnes kizökkentve ezzel a gondolkodásából.

Lori arca mélyen elgondolkodott a bőr fotelban, majd üres lett. Clary nem tudta megfejteni, hogy vajon mire gondolhatott, de ő azon elmélkedett, hogy Lorinak hihetetlen milyen arcmimikája van.

--Igen- igen persze. Rendezzünk egy bulit.

--Nem, nem fogok, idegen boszorkánymestert megölni miközben a többi bulizik. –válaszolta hidegen Lori.

--Akkor keresünk egyet és idehozzuk vagy keresünk egy semleges helyet. – vetette fel Jace.

--Talán, de kétlem, hogy ez működne, szerinted a boszorkánymesterek csak úgy sétálgatnak az utcán? – mondta Caroline.

--Miért ne? - kérdezett vissza Jace.

--Lori, ha nem jutsz dűlőre, akkor tudod, mit kell tenned. – mondta Thomas aki eddig csak az ötleteket hallgatta.

--Nem, mit? – Lori mélyen elgondolkodott. Azt se vette észre, hogy mire kérdez, majd hitelen magához tért mintha pofon vágták volna. – Neeeeeeeeem! Nem megyek el hozzá!

--De ő az … - ellenkezett Tom.

--Nem! – mondta céltudatosan Lori.

--Több mint 800 éve nem látott. Egyáltalán emlékszel még az arcára? – kérdezte Aqua.

--Persze, de nem érdekel, megoldom egyedül. Van tervem.

--Igen és mi? – kérdezte gúnyosan Terra.

--Izzy ide adod a tőrödet? – nyújtotta ki Lori a kezét Isabelle felé.

--Persze, de miért? – kérdezte a lány kíváncsian és közben átnyújtotta neki a fegyvert.

--A tervem a következő – kezdte majd maga felé fordította a tűhegyes, borotvaéles fegyvert. – Ha nincs jobb ötletetek annál, hogy a világon az általam leggyűlöltebb személlyel találkozzak, akkor megölöm magam – lazán kijelentve megemelte a fegyvert. Mindenki felriadt a testvérei pedig rá akarták vetni magukat, de a védő burok nem engedte őket a húguk közelébe – Így megölök egy Boszorkánymestert és fel tudok támadni. Ennyi az egész.

--Neked elment az eszed? Mi a francért viselkedsz ilyen furán? Meg akarsz szökni, majd meg akarod ölni magad. Mi történt veled, ami miatt ilyen félős lettél. – kérdezte ordítva Clary.

--Mi….?

--Igen jól hallottad. Félős vagy, gyáva nyuszi. Nem ismerek rád. Nem rég óta ismerlek, de amikor először találkoztunk párbajozni hívtál, majd egy szemrebbenés nélkül megöltél és nem féltél. Most minden áron menekülsz, keresed a kiutat és mégis miért? Ha elárulnád, tudnánk segíteni, de … - Clary észre se vette magát, hogy így kiosztotta a lányt, de ami a szívén az a száján.

--Azért csinálom ezt, mert meg akarlak védeni titeket. – vágta rá Lori

--Mégis mitől? – hitetlenkedett Clary.

--Mephistophelesztől. Szerinted ki mástól? – ordította Lori vissza.

Mindenki néma csendben maga elé meredt Clary rosszul érezte magát, amiért így letorkolta Lorit. –Sajnálom én nem… nem.. úgy gondoltam…

--Semmi baj – mondta Lori fáradtan és elejtette a tőrt.  – Csak nem akartam, hogy tudomást szerezzetek róla, hogy mit akar velem tenni, de már múltkor elkezdtem mesélni.

--Igen, hogy el akar venni, hogy a Világ ura lehessen. De ezt nem értem, hogy lehetne, ő a Világ ura, ha… - kérdezte Jace.

--Ha enyém a képesség. Azért mert amikor a Világ Boszorkánymestere hozzá megy valakihez azzal meg kell osztania az erejét. Életében csak egyszer házasodhat, ez pont olyan, hogy az árnyvadász életében egyszer választhat parabatait. –mondta Lori

--Jó akkor most mond el az egész történetet. – mondta lassan és kimérten Thomas.

--Na, szóval azt ugye elmondtam, hogy miért jöttem Magnushoz és, hogy a jövőben mi volt, de azóta volt egy látomásunk Caroline-nal, de a látomás végét elhomályosítottam Car számára, bocsi – mondta és barátjára nézett, de ő szikrákat szórt a szemével – nem tehettem mást különben hősködni akarnál.

--Tényleg? Azért nem engedted, hogy lássam a látomás végét, mert azt hitted, hogy hősködnék? Te tényleg nem vagy magadnál. És mi volt az, amit nem láthattam?

--Hát ez bonyolult, de… miután elrohantam és kitisztult a fejem leesett mi volt az. Egy óra. És nem tudtam mit mutat, de aztán rájöttem, azt mutatja, hogy menyi időm van még addig, amíg meg nem halok, vagy nem találkozok Mephistophelesszel. Nem tudtam dönteni, hogy melyik lehet, de aztán megint volt egy látomásom és bebizonyosodott, hogy a Mephistophelesszel való találkozás idejét mutatja. Ezért akartalak elhagyni titeket, hogy ha megtalál, akkor ne legyen gyengepontom, de félek ez nem fog sikerülni, ugyanis ezek után meg pláne nem fogtok egyedül hagyni.

--Ezek után? Mi…? Mi után? – kérdezte Aqua

--Mikor hozzákötöztetek az ágyhoz volt még egy látomásom. Azért ébredtem fel, mert láttam, hogy milyen aljas módszerekkel akar megölni titeket. Azért lettem olyan félős és akartam elmenni, hogy ez ne valósuljon meg. – végignézett a szobán és Clary, majd Caroline szemébe nézett és folytatta – Emlékszel, amikor megtaláltatok a Canarsie Parkban? És arra, hogy hogyan viselkedtem? Na, az a Látomások hatására történt. Értitek már miért akarok távol maradni tőletek, hogy ha Mephistophelesz küld egy látomást, hogy ide menjek ekkor meg ekkor vagy netalán ő tenné tiszteletét akkor ne legyen senki aki megtud állítani vagy ami miatt muszáj lenne hozzá mennem. Értitek?

--Én nem egészen értem az utolsó mondatodat, drága hugicám. – szólt közönyösen Terra.

--Jaj, te. Nem tudom, hogy az esküvői meghívót, hogyan akarja úgymond „postázni” , hogy küld egy látomást vagy ő maga jön el értem, de akárhogy is legyen, valaki meg akarna állítani. Ha látomást küldene, lebeszélnétek róla, hogy elmenjek. Ha pedig személyesen jönne, és itt lennétek velem, hát igen… ezt a verziót már láttam és... nem akarom, hogy megtörténjen.

Mindenki maga elé mered és elgondolkozott ezen. A lányok együtt érzően pillantottak Lorira a fiúk viszont háborút indítottak volna. Egyszer csak Lori megrázkódott és mindenki rá figyelt, olyan volt mintha rohama lett volna. Elkezdett szavakat mondani, Agnes pedig gyakorlottan leírta őket, ha esetleg Lori nem emlékezne rá miket mondott. – Három, éjszaka, temető, alakváltó, ígéret, tőr, halott, testvér, anya, város – miután elmondta összecsuklott.

Nagy nehezen felébresztették pár pofonnal a testvérei Lorit, de még elég kába volt hozzá, hogy emlékezzen mit is látott, ezért Agnes elismételte neki, amit leírt a lapra. Végül Lorinak beugrott a látomás tartalma: - Három nap múlva, éjszaka a temetőben lesz az „esküvő”, de nem én fogok elmenni, hanem az egyik ígéretet teljesítő alakváltó ismerősöm. És a legjobb az egészben – mondta unottan – hogy a testvéreimmel el kell mennem a Titokzatos Városba anyámmal beszélni. Csak ő tudja, hol van Tessa. – mondta bátyjaira nézve.

Lala