Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 14. fejezet

14.

A megmentés……

Vagy mégsem

--Hogy érted, hogy te vissza tudod hozni? – vonta kérdőre apját – És ezt eddig miért nem mondtad? – dühöngött Lori.

--Kislányom, ahogy a mondás tartja „Amicos secundae res parant, adversae probant” (A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat) és ahogy látom, ti mindent megtennétek, hogy visszaszerezzétek, ezért, hogy egyikőtöket se veszítsem el és ne lássalak, szomorúnak titeket bármire képes vagyok. És amúgy is. – mondta öntelt mosollyal

--És hogyan? – kérdezte Thomas

--Át megyek, a Sötét dimenzióba az erőmmel körbevonom és kijövök vele.

--Mármint velük! – mondta Aqua

--Igaza van. Van ott egy árnyvadász is, nem hagyhatjuk ott egyedül. – mondta Lori mikor már magához tért.

--Jó akkor őt is kihozom. Gond egy szál se. – felelte Sammael

 --Ami azt illeti, van. – mondta Magnus – Rémlik, hogy azt is mondtuk, hogy az EGYIRÁNYÚ Sötét dimenzióban van.

--Ami azt illeti, rémlik, hogy 1 milliárd éves vagyok és Lilith az anyám. Mármint a vér szerinti.

--Óóóóó ebben az esetben nem szóltam – mondta bocsánatkérően Magnus.

--Helyes.

--Jaaj de jót aludtam te jössz. – mondta Caroline

--Ami azt illeti kb 2 napig aludtál és hát sajnos közben én is elaludtam, de ne aggódj még élünk.

--Tényleg, kösz, hogy emlékeztetsz.

Mindketten elkezdtek nevetni, majd Chadwick egyszer csak megcsókolta Carolinet. A lány meglepődött, de szorosan odatapasztotta az ajkát a fiúéra és nem engedte el. A fiú szorosan ölelte Caroline-t és csak akkor lazított szorításán, amikor levegőt vettek.

Caroline megpróbált nem elhúzódni, ugyanis ez volt az első csókja, de valami zajt hallott.

--Mi volt ez a zaj? – kérezte két csók között.

--Én nem hallottam semmit – mondta Chadwick és szorosabban ölelte a lányt.

Majd hangosabb volt a zaj, amit már Chadwick is hallott. A zaj egy vadállat morgásához volt hasonló. Felpattant és szerafpengéjével Car elé állt.

--Fussunk? – kérdezte Caroline

--Fussunk! – helyeselte Chad.

--Akkor indulok. –mondta Sammael.

--Siess, úgy érzem, veszélyben van. – mondta Lori és megölelte apját.

--Mi az a fény? – kérdezte Chadwick.

--Nem tudom, de szerintem az menedéket adhat. – javasolta Caroline

Caroline rohant előre és annyira szeretett volna, a fénybe kerül, hogy nem vette észre az előtte álló szőke oszlop nagyságú embert. Amikor neki rohant a lány Sammaelnek felsikított.

--Nyugalom kedvesem érted jöttem. Pontosabban értetek. –ekkor befutott Chad is.

--Akkor nem lehetne, gyorsabban ugyanis valami üldöz minket.

--Dehogynem, gyertek. – Sammael, mintha a szárnyai alá vette volna őket és egy hatalmas fény közepén eltűntek mind a hárman.

--Magnus beszélhetnénk? – kérdezte elvörösödve Alec.

--Persze. Miről akarsz beszélni Cukorborsó? – kérdezte csillogó macskaszemekkel Magnus.

--Hát gondolkodtam és sajnálom, hogy olyan hülye, gyerekes és féltékeny voltam. Ha most azt mondod, hogy nem adsz, nekem harmadik esélyt akkor megértelek és elmegyek. De ha a válaszod igen, abban az esetben én lennék a legboldogabb lény a Földön.

--Nem … - mondta Magnus határozottan. Alec elkeseredésében már könnyezni kezdett, de Magnus folytatta a mondatot – Mert én leszek a legboldogabb. A válaszom IGEN, határozottan, megdönthetetlenül, egyértelműen, ezerszer is IGEN.

Erre Alec nem hogy a nyakába ugrott, hanem úgy szájon csókolta, hogy Magnus hanyatt esett.

--Úgy látom, hogy a bátyámék kibékültek – mondta Isabelle – Hé, mi van Jace-szel? – kérdezte Clary-től.

--Nem tudom. Megkérdezem. – oda kuporodott Jace mellé a falhoz --Hé, mi van veled?

--Semmi csak éhes vagyok. – válaszolt komoran.

--Hát ezt nem hiszem. Áruld el légy szíves vagy kénytelen leszek egy igazmondó rúnát rajzolni rád, hogy elmond. Mi bánt ennyire?

--Tudod az igazi nevem Herondale. És Tessa tudott volna mesélni az őseimről, de egyszer csak eltűnt. Próbáltam megkérni Magnust, hogy keresse meg, de túlságosan el volt foglalva Caroline keresésével, meg azzal, hogy Alec szóba se áll vele.

--Az előbb láttuk Izzy-vel, hogy kibékültek, szóval esetleg, ha most kérdeznéd  meg szerintem szívesen megtenné neked vagy Agnes. – felelte Clary

--Agnes is eltűnt az előbb láttam kimenni az ajtón.

--Hova mehetett? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Isabelle.

--Nem tudom. – majd fordult Clary felé – Nincs kedved elmenni, vacsorázni?

--De persze szívesen.

--Skacok, ha nem bánjátok, mi elmennénk vacsorázni. – állt fel Jace, majd Clary-t is fölsegítette és közben hallotta a választ: - Menjetek csak nyugodtan.

Ezzel Jace és Clary kilépett Magnus lakása ajtaján és elindultak egy romantikus vacsorára.

Egy hatalmas fény kíséretével Caroline, Chadwick és Sammael megérkeztek Magnus nappalijának a közepébe.

--CAROLINE! – kiáltott fel Lori és Caroline nyakába ugrott – Ne haragudj, nekem kellett volna megvédenem téged, annyira sajnálom.

--Nincs semmi baj! És amúgy sem tehettél volna semmit leláncolva. – mosolygott barátnőjére

--Jaj, annyira örülök, hogy épen és egészségesen látlak. … - még egyszer megölelte a legjobb barátnőjét majd megkérdezte – És ő ki?

--Ja, elnézést Chadwick Soll a nevem és árnyvadász vagyok. A szüleim vezetik a Maryland-i Intézetet.

--Hát mi pedig a New York-i Intézet vezetői vagyunk – felelte Alec – ő itt a húgom Isabelle, én meg Alec Lightwood vagyok.

--Magnus Bane, a nővérem pedig Agnes.

--Lori és a bátyáim Aqua, Terra és Thomas, és az apám Sammael

--Igen, őt már ismerem. Még egyszer szeretném megköszönni, hogy kiszabadított a Sötétségből.

--Igazán nincs mit. Ha most nem haragszotok, de édesanyátok ébredezik, így mennem kell.

--Mond meg neki, hogy hamarosan mi is megyünk és, hogy szeretjük. – mondta Lori

--Megmondom leányom. – és eltűnt.

--Szerintem menjünk el az Intézetbe, nem néztek ki valami jól. – javasolta Isabelle.

Amikor elindultak elég csúnya viharfelhők gyülekeztek fölöttük, szóval sietősre fogták. Legalább is azt hitték, hogy viharfelhők, de Lorinak nagyon fura érzése támadt és kiszaladt az arcából a vér. Szerencsére Caroline mellette volt és egymást támogatva mentek be az Intézetbe. Amint beértek a gyengélkedőre Caroline és Chadwick elájultak. Szerencsére mindkettejükre vigyázott valaki így nem a padlóra zuhantak, hanem egy pihe-puha ágyra fektették őket.

--Minden rendben? – kérdezte suttogva Tom Lorit. – Olyan sápadt vagy nem akarsz lefeküdni te is, mostanában elég sokat hajtottad magadat.

--Nem, nem minden rendben. Csak valami rossz érzésem támadt a felhőket látva.

--Micsoda?

--Tudod, mit inkább ledőlök. – mondta szinte suttogva testvérének és bebújt a Caroline melletti ágyba.

--Nézd, milyen szép az ég. – mondta Jace és megfogta Clary kezét

--Igen szép, de szerintem egy kicsit, gonosz.

--Gonosz, miért? –mosolyodott el Jace

--Mert a minap ezt rajzoltam. – Clary megmutatta a vázlat füzetét Jace-nek és a fiú teljesen elfehéredett.

Hirtelen dörömbölni kezdett valaki az Intézet ajtaján. Sammael volt, de mivel Lilith az anyja nem tudott belépni. Thomas nyitott ajtót, de rettenetesen megrémült apja arcát látva. És amit mondott: -- Ne engedjétek Lorit elaludni!