Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 18. fejezet

18.

A közös nevező

--Várjunk, várjunk egy percet. Szóval mindenki Lorival álmodott? – kérdezte Thomas zavartan.

--Igen – vágta rá mindenki egyszerre.

--Akkor mindenkinek azt mondta, hogy kaptok egy hetet, hogy újra összeszokott csapat legyünk? – kérdezte Magnus

--Igen- mondta mindenki megint kórusban.

--Hát akkor mire várunk? – kérdezte Terra

--Ez nem olyan egyszerű Terra. Valami más is van ebben a dologban. Gondolkozzatok mi a közös még?

Lassan kezdett hajnalodni. Már mindenki magához tért a pillanatnyi sokkból, amit az okozott, hogy elmesélték egymásnak az álmaikat. Mindenki gondolkozott. Beletelt úgy 20 percbe mire Caroline megszólalt:

--Az ajándékok!

--Mi? Nem kaptunk semmilyen ajándékot. – mondta Aqua

--Te nem is, de mi igen. Karácsonyra. A fiúk a kardokat, Magnus a gömböt, Izzy a gyűrűt, Clary az irónt, és én pedig a nyakláncot.

--Igazad van. Lehet, hogy ha valahogy összerakjuk őket, akkor valami útmutatást kaphatunk? – kérdezte Jace

--Miből gondolod, hogy útmutatást kapunk. 

--Úgy, hogy az én kardomon van egy O betű. – mondta, majd felemelte és megmutatta a nyelébe vésett arany betűt.

--Akkor nézzük meg a többit.  – mondta Alec.

--Az enyémen van egy L betű talán – mondta Isabell – de elég kicsi, szóval nem nagyon látom.

--Az enyémen egy 4-es van. Az meg, hogy lehet? – kérdezte Alec.

--És mi van, hogyha ezek nem betűk, hanem számok? Mellesleg az enyémen nincs semmi – mondta Clary

--Az enyémen sincs – tette hozzá Caroline.

--Úgy érted, hogy az L és az O betű igazából…

--1 és 0 igen. – fejezte be Jace mondatát Clary.

--Hát akkor én viszem a főnyereményt, mert nálam egy 5-ös van. – mondta Magnus és észrevette, hogy Alec elmosolyodik a viccén.

--Szóval 0, 1, 4, 5 a mai nyerőszámaink kedves hölgyeink és uraink. – mondta Jace – és ez mégis mit jelent?

--Lehet, hogy valami gyilkosság száma – mondta Terra

--És mégis, hogyan? És mi van, ha egy lakcím? – mondta Aqua

--Nem tudom öcsikéim, hogy nektek, milyen a fantáziátok, de ezeket nem tudom elképzelni. – mondta Thomas

--Akkor valami mennyiség szám? – próbálkozott Clary

--Nem, nem hiszem. – mondta Magnus – Inkább dátum.

--Dátum? – Thomas elgondolkozott – Óóóó hát, hogy erre nem gondoltunk. Terra, Agua mi az, ami a számunkra a legnehezebb egy évben. Melyik az a nap, amikor a Moon család a legrosszabbul van?

--Holdfogyatkozás! – vágta rá Aqua.

--És mikor lesz holdfogyatkozás kedves Aqua? 

--Április 15-én.

--Meg is van a dátumunk 04.15, de mi lesz akkor? Miért fontos ez a dátum?

Ekkor egy lap leesett az asztalról és égő betűkkel egy latin szólás íródott ki: „Omnis habet sua dona dies” 

--Ez mit jelent? – kérdezte Clary, mert mostanában nem volt nagyon ideje latint tanulni.

--Azt, hogy „Minden napnak megvan a maga ajándéka” – mondta neki segítőkészen Jace.

--Ezzel szerintem arra céloz, hogy ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha töltünk egy kis időt együtt. – állapította meg kicsit szomorúan Tom

--Hát már reggel van, szóval ki akar a Takiban kajálni? – kérdezte Jace. Clary, Izzy és Alec vele tartott, majd egy kis nyüstölés után Magnus is. A többieknek nem volt kedvük elmenni. 

Amíg a többiek ettek és nem voltak otthon, addig a Moon fivérek megpróbálták ki találni mi olyan fontos a holdfogyatkozásban. 

--Miért, olyan fontos? – kérdezte legalább már vagy századszorra Terra.

--Hát, még mindig csak azt tudom mondani, hogy akkor vagyunk a leggyengébbek, talán történni fog valami velünk.

--És mi van, ha nem velünk, hanem vele? Mi van, ha addig tud csak visszajönni a Földre utána már soha többé. – kérdezte Tom

--És mi van, ha akkor ő erősebb, mert a Mennyországban ez fordítva van?

--Hogy lenne már fordítva, ez baromság – mondta Terra dühösen, majd megnyugodva hozzátette – Nem tudom. Bocsánat, csak két napunk van kitalálni, hogy mit akart ezzel mondani Lori és egy kicsit ideges vagyok.

--Mind idegesek vagyunk. – mondta Aqua – de épp ésszel kell gondolkoznunk és nem szabad pánikba esnünk.

--Miért nem kell pánikba esni? – kérdezte Magnus

Ebben a pillanatban lépett be Magnus az ajtón és nyomában a többiekkel értetlenül néztek. Magnus olyan hangosan és nagy erővel nyitotta ki az ajtót, hogy senki nem vette észre a földre zuhanó égő lapot. Valami volt ráírva, de mielőtt bárki is láthatta volna Terra az egyik lépésével berúgta az ágy alá.

--Mert már csak két napunk van – jelentette ki Tom – de megoldjuk, rá fogunk jönni.

Éjt nappallá téve csak azon fáradoztak, hogy megtalálják a kulcs, de semmit nem találtak. Már csak 10 órájuk maradt.

--Ezt nem hiszem el – mondta dühösen Terra és mindent lesöpört az asztalról.

--Ne dühöngj, inkább szedd össze, amit lesöpörtél – mondta Tom.

--Jó, jó, elnézést, de nézz ránk legalább együtt dolg… - és nem fejezetbe, helyette: - Ezt nem hiszem el. Nézzétek – mondta és felemelte a papírt, amit két napja berúgott az ágy alá.

A lapra egy szó volt írva: ANYA

--Mi? – kérdezte Magnus, mert Aqua valamit az orra alatt mormogott.

--Hát persze, anya nem alvilági, anyának a családfáját kell figyelembe venni.

--De hisz anya sosem mesélt az őseiről. – mondta Terra

--Nektek, nem, de nekem igen – mondta Thomas – Tudnotok kell, hogy azért nem mondta el, mert félt, hogy rossz szemmel néznétek rá.

--De, miért? – kérdezte értetlenül Aqua.

--Mert anya… - egy hosszabb szünet után erőtlenül mondta ki – ANGYAL volt.

Meglepi!!

Sziasztok!

Ezzel a fejezettel (17. fejezet) szeretnék ezúton is Boldog Születésnapot Kívánni a mi blog szerkesztőnknek Linának. Ugyanis ma van a születésnapja.

Lala <3

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 17. fejezet

17. 

Álmok Tengere

Az álmok olykor csalókák. Visszatükrözik a lelkünkben kavargó kérdéseket csakúgy, mint a vágyainkat és a félelmeinket.

Thomas, Aqua és Terra álma:
Tom a húgával álmodott. Álmában egy csodálatos helyen volt a testvéreivel. Egy meseszép mezőn feküdtek a fűben és a királykék eget mustrálták. Körülöttük szemkápráztató virágog nyíltak és volt egy kis tó is, ami tükörként csillogott. Olyan elképesztő volt a látvány, olyan mámorító, hogy Thomas legszívesebben sohasem akart volna felébredni belőle.--Olyan gyönyörű ez a hely. – mondta Thomas
--Igen tudom – mondta Lori – azért hoztalak ide benneteket, hogy egy kicsit ráébresszelek benneteket arra, hogy nem minden rólam szól. Nem áll meg a világ, hogyha én nem vagyok. Nézz magadra Tom, te lettél a Világ Boszorkánymester. És ti is mind a ketten, az én drága iker bátyáim, annyira szeretlek titeket. Ti, a Föld és a Víz Urai vagytok és tökéletesen végzitek a dolgotokat. Ja és nem mellesleg 884 évesen elképesztően néztek ki.
--Az ember világban már 1084 évesek vagyunk. – tette hozzá Aqua
--Jaj, nem már tesó, miért öregítesz minket? – monda Terra és viccesen a testvére vállába ütött.
--Jaj, Istenem, de hiányoztok. – mondta Lori elkeseredetten – Tudjátok, ki hiányzik még? – tette fel a kérdést, de ekkor megjelent mellettük egy aranyos fehér puli kutya.
--Pamacs – mondták mindannyian egyszerre.
--Na, most már tökéletes a csapat. – mondta Lori.
--Egy kérdésem lenne. – mondta Tom – Apáék miért nincsenek itt?
--Mert őket nem tudom a Mennyekbe emelni, mert ők Alvilágiak. Mármint anyát természetesen ide hívhatnám, de akkor már apát is ide kellene ahhoz pedig még nincs elég erőm.
--Értem. – mondta Tom magát is meglepve saját hangja nyugodtságával.
--És hogyan tudunk veled kapcsolatba lépni vagy hogyan tudunk lehozni ismét közénk? – kérdezte Aqua
--Már megint itt vagyunk? – kérdezte Lori – Nem meg mondtam, hogy…
--Igen lehet, hogy nem áll meg a Föld, de mi örök életűek vagyunk, addig keresünk, ameddig csak akarunk.
Egyszer csak a kis fehér kutyus elaludt mellettük és lassan szuszogni kezdett.
--Nem értitek. Lehet, hogy ti halhatatlanok vagytok, de a többiek nem. Beszéljétek le őket a keresésemről és megmondom, hogyan tudtok velem kapcsolatba lépni.
Lori arcán könnycsepp csordult le majd a kutyuskához lépett, aki már nem vett több levegőt.
--Nem akarom, hogy úgy végezzék, ahogy ő. – mutatott Pamacsra – Amióta Boszorkánymesterként éltem ő volt a mindenem. Feltámasztottam azután miután apánk megölte, és egészen addig velem volt ameddig meg nem haltam. Az ő és az én életem össze volt kötve. Mivel én meghaltam ő is követett. Nem akarom, hogy azok, akik szeretetből kötődnek hozzám így végezzék. Vagy leállítjátok őket, vagy nem segítek nektek a keresésemben.
Caroline álma:
Caroline a Lorival épített titkos helyen volt. Csak teljesen más volt, most, hogy Lori angyali fénye betöltötte a teret. Olyan régen nem jártak itt mégis megmaradt minden. A közös rajzaik, az egymásnak titkosírásban írt üzengetéseik. A gyakorló varázsigék, minden, olyan hihetetlennek tűnt.
--Ezt nem hiszem el. Pont olyan, mint amilyenre emlékszem. - mondta Caroline és könny gyűlt a szemében.
--És tudod, hogy miért hoztalak ide, ugye?
--Igen itt találkoztunk először, majd megépítettük ezen a helyen a mi titkos rejtekhelyünket és csak a miénk volt, majd egy hónappal később, mához pontosan 900 éve megünnepeltük a tizenhatodik szülinapomat. –

mondta sírva Caroline – olyan szép volt, akkor kaptam ezt tőled – mutatott a kezére, amin egy gyönyörű kígyó alakú gyűrű volt. A kígyó a saját farkára fektette a fejét és így ölelte körbe Car ujját.

--Igen emlékszem. Most is hoztam valamit. Igazából ez a dolog már meg van neked karácsony óta, csak álcáztam és nem mondtam el, hogy mire is való.
--A nyaklánc? – kérdezte és a kezét a mellkasára emelte, ahol ott lógott a pontos mása annak amit Lori most levett a nyakából.

--Tudtad, hogy ezt egy ókori egyiptomi fáraótól kaptam, mert megvédtem haláltól és feltámasztottam. Azt mondta, ez a nyaklánc csak annak a nyakába való, aki elég bölcs. Úgy tartották, hogy a kígyó a bölcsesség, tudás, hatalom jelképe. Ezért adtam először neked a gyűrűt, mert elég bölcsnek tartottalak, ahhoz, hogy megérdemeld a kígyó jelképet. Most a kezemben tartom azt a medált, ami ráébresztett arra, hogy ki is vagyok. Egy nagyhatalmú lény, akinek van akkora ereje, hogy a lelke egy darabját bezárja abba a medálba, ami a te nyakadban lóg.
--De… miért? Hogyan?
--A hogyanra nem, de a miértre tudok választ adni. Te vagy az egyetlen, aki kapcsolatba tud lépni velem. És te vagy az egyetlen, aki képes hívni engem. Ha megérinted a medált és közben kimondod a nevem, és hogy miben segítsek, akkor ott leszek melletted. Lehet, hogy nem fogsz látni, de érezni igen. És bármiben segítek, amit csak kérsz. Boldog Születésnapot Kívánok Neked Caroline Fell.
Isabelle és Clary álma:
Izzy és Clary egy nagyon furcsa helyen találták magukat. A ruhájuk a bal oldalt a szív felett le volt húzva. Clary csak annyit vett észre, hogy elmondtak egy esküt és egy Néma Testvér a szíve felé rajzol egy parabatai rúnát, majd ugyan ezt teszi Izzy-vel is. A rúna nem fájt, talán azért mert álmodtak, de lehet, hogy azért. mert Lori enyhítette a fájdalmat, ugyanis ő a két lány vállát fogta és mosolygott.
--Mi történt? – kérdezte Clary kábán és kitapintotta a zsebében a ceruzát, ami irónként is használható, biztonság esetére, ha kellene.
--Parabataiok lettünk – mondta Isabelle lelkesen és felemelte a kezét és a gyűrűs ujján megcsillant a gyűrű, ami jelezte, hogy ki, mikor, mekkorát hazudik. Most zöld volt ami azt jelentette, hogy Isabelle igazat mondott.
--Hogy lehet ez? – értetlenkedett Clary
--Úgy, hogy ha továbbra is engem akartok keresni áldozatokat, kell hoznotok.
--Milyen áldozatot? – kérdezte Izzy zavartan – Hisz ez egy nagyszerű dolog, végre van egy parabataim.
--Én mindig arra vágytam, hogy ott állhassak mellettetek akkor, amikor végre parabataiok lesztek, sajnos ez nem lehetséges, de ha legyőzitek a félelmeiteket és értem megteszitek, akkor segítek a nyomozásban és további nyomokat hagyok, hogy megtaláljátok a kiskaput.
Jace és Alec álma:
Alec és Jace egy szokványos parkban voltak, éppen gyakoroltak a karácsonyra kapott fegyvereikkel, amikor Lori megjelent előttük.
--Látom, jó hasznát veszitek a fegyvereknek. – mondta és elmosolyodott.
--Igen nagyon vigyázunk rájuk, nehogy valami bajuk essen. – mondta Alec
--Mint Thomas mondta, ezekben sem az Angyalok sem más lények nem tudnak kárt tenni. De örülök, hogy ezt hallom. De nem ezért jöttem, hanem azért, mert mostanában többet foglalkoztok velem, mint magatokkal és én ezt nem hagyhatom. A szerelmeitek már nagyon hiányolnak, különösen téged Alexander. Hallom Magnus gondolatait és majd beleőrül, abba, hogy így nem is törődsz vele. Azt kérem, hogy mind a ketten foglalkozzatok többet a szerelmeitekkel és vigyétek el őket valami romantikus helyre. Abban az esetben, ha egy hét alatt nem látom ennek a jelét, nem fogok segíteni a kiskapu megtalálásában.
Magnus álma:
--Tudod, Magnus sosem értettem mit szeretsz az ifjú Alexanderben, de most megértettem. Miért nem mész oda hozzá, csókolod meg és viszed el valahova? – kérdezte Lori
--Mert őt nem érdeklem. Egy kicsit sem. – felelte Magnus
--Jaj, Magnus, ezt te sem gondolhatod komolyan. Amúgy meg mindenki annyit dolgozik azon, hogy megtaláljátok, a kiskaput mi lenne, ha csak egy hétre nem foglalkoznátok ezzel. Egy hetet kérek, hogy újra az a jól összeszokott csapat legyetek. Ha betartjátok, azt az egy hetet ígérem élőben is beszélhetünk, de addig…

Mindenki riadtan, izzadtan és zilálva ébredt. Thomas, Aqua és Terra egymásra néztek és tudták, hogy mindenki álmában megjelent Lori. Caroline a nyakláncát szorította, annyira, hogy már belefehéredett a keze. Isabelle és Clary a mellkasát nézte, de nem voltak rajtuk a parabatai rúnák. Alec és Jace egymásra nézett, majd a kezükben lévő fegyverre tévedt a szemük. Magnus pedig kis híján eltörte a varázsgömböt, amit Loritól kapott és valahogyan a keze ügyébe került. Egyszerre tették fel a kérdést: -- Ez meg MI volt?

:(

Sziasztok!

Sajnálom, hogy az elmúlt másfél hónapban nem adtunk magunkról jelet, de sajnos minden összejött (félév,suli, technikai gondok,ilyesmi) , de ígérem, hogy mostantól leszünk és hozom az izgalmakkal és rejtéllyel teli fejezeteket.

Lala <3

Szilveszteri külön kiadás :D

Bakiparádé/ Tudtad-e?

1. rész

1.fejezet

Mi lett volna ha..?

-- Mi csak vitatjuk, hogy hogyan tudnánk legyőzni egy kataratort, bár te fél kézzel elbánnál velük, de nem akartalak felébreszteni, de most, hogy fent vagy… Amúgy miért is?- vonta kérdőre a lányt.

--Áá tudod csak kinéztem, hogy milyen idő van és nincs-e itt a Húsvéti Nyúl vagy a Télapó. Na szerinted miért? – mondta a lány

2. fejezet

Érdekesség

·               Átöltözve egy farmerbe és egy pólóba, amin egy kép volt róla és egy idősebb fiúról az ajtófélfának dőlve ott állt Lori.

Tudtátok, hogy a pólón Lori és a legidősebb bátyja Thomas volt?

·               Lori karkötőjén ugye 3 medál van

1.          Zöld: ebben a medálban Lori Tündér és Vérfarkas életének ereje van

2.          Piros: ebben a medálban Lori Vámpír és Boszorkánymester énjének  az ereje van.

3.          Kék: az utolsó medálban az Inkvizítor és a Mondén tapasztalati vannak

4.          A Rúna a hátán pedig az Árnyvadász képességeit tartalmazzák.

3.fejezet

Mephistopheles

Tudtátok róla, hogy ő Arkangyal volt, de Bukott Angyal lett belőle Lori átverése miatt és lebukott a Mennyekből.

4.fejezet

Magnus és Alec éppen hevesen ölelkeztek, amikor egy lány beugrott az ablakon.

--Te mégis mit…- csodálkozott Magnus.

--Nincs időnk erre, - intett a lány feléjük, hogy beléjük fojtsa a szót - Loriék épp most készülnek megöletni magukat.

--Mi? Hisz a szobájában…. – Magnus kinyitotta az ajtót és a szoba üres volt. – Hol vannak?

.

--Amúgy mellesleg ismeritek egy mást? – nézett a többiekre, majd a lányra - Nem mi? Sejtettem. Te be se tudsz mutatkozni! – vigyorgott a lányra, aki az ágyon vele szembe ült.

--Hát nem erősségem. Tudod, én a drámai belépőket szeretem.

--Tényleg? Észre se vettem. – mondta Magnus szarkasztikusan és rá mosolyogott a lányra – Jössz egy ablakkal nekem. – jegyezte meg viccesen.

--Tudod arra gondoltam, hogy bedeszkázhatnád. Le vagyok égve.

5.fejezet

--Mit kerestek itt? – kérdezte Lori kábán miután a testvérei nagy nehezen felébresztették, varázslat nélkül.

--ÁÁÁ éppen Olaszországban szédítettük a csajokat a robogónkkal és gondoltuk benézünk hozzád. Hirtelen ötlet volt. Na szerinted mit?

6.fejezet

– Szóval, emlékeztek arra, hogy a kérdéseknek ára van, és amit kérdezel az megvalósul. Na, igen Jace megkérdezte, hogy mi lesz, ha megint ember leszek. Hát az a jövő, ugye és ott találkoztam Mephistophelesszel. És ha most küldözget nekem látomásokat és akkor találkozok, vele az azt jelenti, hogy… - vett egy nagy levegőt, hogy folytassa, de Caroline beléfojtotta a szót.

--Az azt jelenti, hogy hamarosan esküvőre megyünk. -  mondta Terra

7. fejezet

„Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, vállald a következményeket.”

Ezt az idézetet azért választottam, mert a döntéseknek ára van. Lorinak döntenie kellett egy nagyon kényes témában és bármit megtenni a barátai biztonságáért.

8.fejezet

--Igen még mindig festek. Furcsa, hogy egyikőtök se szereti a művészetet annyira, mint én kivéve… - az utolsó szót csak nagyon halkan mondta ki, úgy hogy senki ne hallja.

Tudtátok, hogy itt Lori anyukája ( akit mellesleg Elizabeth-nek hívnak) Lorira célzott, aki kiskorában a szobája falára egy művészi alkotást festett, amit az anyja még most sem festett le.

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 15. fejezet

Az Angyal

--Mi? Miért? – kérdezte zavarodottan és aggódva Thomas.

--Mert, ha elalszik, akkor meghal. – jelentette ki Sammael

Thomasnak ennyi elég volt, olyan sebességgel kezdett el rohanni, hogy majdnem fellökte Isabellet.

--Hova rohansz? – kérdezte felháborodva Isabelle

--Csak hívd a gyengélkedőre a tesóimat. – ordította válaszul miközben rohant tovább.

Thomas már olyan gyorsan futott, hogy majdnem elszaladt a gyengélkedő előtt, de egy hatalmas csúszással sikerült neki befordulnia.

--Lori, kérlek, ébredj fel. Loriana, drága húgocskám kérlek, kelj fel. – lökdöste Tom a testvérét.

--Tom az öcséid eltűntek. Pontosabban itt egy üzenet, de valamilyen érthetetlen nyelven van írva. –jött be éppen Izzy egy lapot szorongatva

--Mi a fene történik itt? – kérdezte Lori félálomban.

--Jaj, hála az égnek, hogy felkeltél. Apa itt volt és azt mondta, hogy ne engedjünk elaludni, mert különben meghalsz.

--Mi? Ez nevetséges, teljesen egészséges vagyok és nem láttam a jövőmbe semmi változást.

Thomas elvette Isabelletől a lapot és elkezdte olvasni. Elmosolyodott, majd letette a lapot Lori éjjeli szekrényére.

--Mi az? – kérdezte a húga.

--Terra és Aqua üzenetet hagyott nekünk, hogy elmentek valamelyik Isten háta mögötti szigetet megmenteni a vulkán kitöréstől és a cunamitól. A régi kódnyelvünket használták.

--De rég nem beszéltem úgy.

Együtt meredtek a régi szép emlékekbe, majd Isabelle hangja rántotta őket vissza a valóságba: --Ha nincs semmi vész akkor én megyek és ledőlök. 3 nap múlva karácsony és a drága jó apukátoknak köszönhetően visszakapjuk Aleccel a családunkat. Szeretnék pihenni, hogy minél aktívabban tudjam őket üdvözölni. Sziasztok.

--3 nap múlva karácsony. Hű, hogy elszaladt az idő. Észre sem vettem.

--Ne aggódj, szerintem senkinek sem volt ideje vásárolni vagy karácsonyi vacsorát készíteni. – nyugtatta Lorit a bátyja – És amúgy is a fiúk megmentik a világot, apa anya feltámasztásán van. Csak mi ketten vagyunk, szóval nem is lehetne igazi, nagy boldog családi karácsonyunk.

--De mi legalább itt vagyunk egymásnak. – súgta a lány a bátyja fülébe és megölelték egymást.

Clary és Jace másnap reggel bukkantak fel és szinte az egész napot átaludták. Alec, hol eltűnt, hol az Intézetben tevékenykedett, néha Magnus is megjelent. Lori pedig piros pacsit játszott bátyjával, hogy el ne aludjanak. Szerencsére van olyan varázslat, ami energiát ad, ugyanis Lori lassan 4 napja nem aludt.

Eljött a Szent Este és mindenki összegyűlt a konyhában. Leültek az asztalköré. Lori, Thomas, Caroline, Chadwick, Jace, Clary, Isabelle, Alec és Magnus mind együtt voltak. Elmondtak egy imát, hogy békés és boldog legyen a karácsonyuk. Majd elkezdtek enni. Az ételt egy kínai étteremből rendelték, de még így is jobb volt, mint a semmi. Hirtelen csapódott a bejárati ajtó, majd a lift megindult nyikorogva felfelé.

A liftből először Maryse, majd Robert lépett ki. Alec és Isabelle meglepetésére Max már feléjük rohant.

Isabelle annyira meghatódott, hogy újra láthatja az öccsét, hogy hiába volt erős még így is elsírta magát. De nem csak Izzy volt érzékeny Alec is ontotta magából a boldogság könnyeit. A Lightwood család újra együtt volt, és ez ellen senki nem tehetett semmit.

--Jaj, gyerekek, hogy tudtok, ilyen rendetlenségben élni. – mondta Maryse, amikor befejezték a vacsorát és elkezdett összepakolni.

--Anya, kérlek, eddig nem volt időnk semmit sem csinálni.

--Igaza van Mrs. Lightwood. Én speciel azt sem vettem észre, hogy karácsony van.

--Még nincs. – javította ki Max Lorit – Majd csak holnap lesz.

--Igazad van, tökmag – mondta Jace és beletúrt a kis Lightwood hajába.

--Na, ne! Összeborzolod a hajamat. – mondta Max és elkezdte megigazítani a haját és a szemüvegét.

--Na, jó tudom, hogy senki nem vett senkinek ajándékot, de mi szeretnénk nektek kedveskedni néhány aprósággal – mondta Lori és Thomasra nézett.

Egy csettintésre mindenki előtt egy kis csomag jelent meg. Isabelle egy olyan gyűrűt kapott, ami színváltozással megmutatja, hogy ki hazudik és milyen nagyot. Clary egy olyan ceruzát kapott, ami bármire fog és használható irónként is, csak ki kell mondani a nevét. Jace és Alec mi mást kaphatott volna, hogy ha nem fegyvert.

–Ezek, olyan pengéből készültek, amit semmi sem tud tönkre tenni. Nem lehet eltörni, elolvasztani, sőt még varázslattal sem lehet eltűntetni. És ráadásul a saját nevetek aktiválja őket. – magyarázta Thomas.

Chadwick egy repülő jegyet kapott, amivel meglátogathatja a szüleit és testvéreit. Caroline egy nyakláncot kapott, ami pontosan olyan volt, mint Lorié. Magnus egy mindent látó varázsgömböt kapott. És az irónia miatt elnevette magát. Max pedig rengeteg mangát kapott, amit azonnal el is kezdett olvasni.

--Sajnos a Mr és Mrs Lightwood-nak nem tudtunk semmit sem kitalálni.. – kezdte udvariasan Thomas, de Robert félbeszakította.

--Nekünk az is elég, hogy nektek köszönhetően, újra együtt lehetünk a családunkkal.

Mindenki megköszönte Lorinak és Tomnak az ajándékokat és ezt a csodálatos karácsonyt, majd mindenki a szobája felé vette az irányt. Na, jó nem mindenki, ugyanis Jace kicsit eltévedve „véletlenül” Clary szobájába ment be. Sajnos ugyan ez történt Magnusszal is csak ő Alechez tévedt be. Isabelle az öccsével játszadozott a szobájukban. Caroline és Chadwick is kiválasztott maguknak egy szobát. A Lightwood szülők is elvonultak, végül Thomas és Lori egyedül maradt.

--Nyugodtan, menj lefeküdni én elleszek egyedül.

--Nem hagylak egyedül.

--Láttam, hogy néztél Isabelle-re. Lefogadom, hogy belezúgtál. – mondta mosolyogva bátyjának és meglökte a vállát.

--Ennyire látszik? – kérdezte, majd viszonozta a lökdösődést.

--Szívem, több mint 1000 éve ismerlek, Felismerem az érzelmeidet. Látom a törődést és az aggódást a szemedben, ha rám nézel és látom a szenvedélyt is amikor Isabelle-re nézel. Menj csak én megleszek egyedül.

 --Na jó, de ha bármi bajod lesz vagy elalszol kinyírlak megértetted. – mondta húgának, majd felállt, homlokon csókolta és elindult Izzy szobája felé.

Nem sokkal később Max jött ki a szobából.

--Mi az kiküldtek a nagyok? – kérdezte Lori még mindig a konyhában ülve.

--Igen, mondták, hogy nézzelek meg, hogy jól vagy-e?

--Igen jól vagyok. Akarsz játszani valamit?

--Persze. – felelte Max és leült Lori mellé egy székre.

--Biztos, hogy nem baj, hogy bejöttem? – kérdezte kissé zavartan Thomas Isabellet

--Nem. A húgod? – kérdezte a lány

--Jól van, szerintem az öcséddel játszik.

Ekkor történt valami. Isabelle gyűrűje vörös lett. Szinte már égette a bőrét.

--Ez mit jelent? – kérdezte kétségbeesve Tom

--Azt, hogy nagyon nagyot hazudsz. – mondta kimérten, minden egyes szót megnyomva a lány.

Összenéztek Tommal és rohanni kezdtek az étkező felé. Lori a földön feküdt, Max pedig pánikba esve próbálta ébresztgetni, de a lány semmire se reagált.

--Állj arrébb Max – mondta a nővére

--Hívj össze mindenkit – szólt Izzyre Thomas és megnézte Lori pulzusát. Majd még egyszer. De nem érzett semmit. Megpróbált varázslatot használni, de ő csak egy ifrit volt. Nem tudott varázsolni, bármennyire is próbálta. Mindenki kirohant a szobából és könnyes szemmel támogatták fel Thomast a testvére mozdulatlan testétől.

--Mi történt vele? – kérdezte Magnus

--Nem tudom. Apám azt mondta, hogy ne engedjük elaludni, de Max azt mondta, hogy egyszer csak felállt, mert inni akart egy pohár vizet, de ahelyett elterült a földön.

Lori teste megmozdult.

--Ezt láttátok? – kérdezte Clary

--Mit? – értetlenkedett mindenki

--Nézzétek. – mutatott Lori testére.

Loriana teste a levegőbe emelkedett, majd elkezdett fényleni, végül, olyan erős fénye lett, hogy senki nem látott semmit. Egy gyönyörű angyali hang szólalt meg. Lori volt az.

--Mivel a karácsony némiképpen kapcsolódik az Angyalokhoz a sors ironikusnak találta, hogy most haljak meg Boszorkánymesterként és válljak azzá az Angyallá, aki mind a 7 népnek - melyek életét éltem – én legyek az Őrangyala. Ez sajnos azzal jár, hogy a Mennyekben éljek. El kell hagynom a Földi életet és nem láthatom többé a szeretteimet. Szeretlek mindannyiótokat. Remélem, megtaláljátok a KISKAPUT, ami segítségével lehozhattok ismét MAGATOK mellé. GONDOLKOZZATOK! Reménykedjetek! Mindent ÉRTETEK tettem! REMÉNY! Soha ne hagyjon el benneteket! Csak ennyit mondhatok! Ha segítségre van, szükségetek én segítek, bár nem fogtok látni. Szeretlek titeket. Remélem, VISZONT láthatlak TITEKET.

A szavai még sokáig hangoztak, azután miután elment. A hangja olyan lett, mint a gyönyörű hárfa szó. Gyönyörű fehér ruhában és hófehér szárnyakkal, arany fürtjeivel, úgy nézett ki mint egy Istennő.

Laura --- Fanfiction: A titokzatos város 14. fejezet

14.

A megmentés……

Vagy mégsem

--Hogy érted, hogy te vissza tudod hozni? – vonta kérdőre apját – És ezt eddig miért nem mondtad? – dühöngött Lori.

--Kislányom, ahogy a mondás tartja „Amicos secundae res parant, adversae probant” (A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat) és ahogy látom, ti mindent megtennétek, hogy visszaszerezzétek, ezért, hogy egyikőtöket se veszítsem el és ne lássalak, szomorúnak titeket bármire képes vagyok. És amúgy is. – mondta öntelt mosollyal

--És hogyan? – kérdezte Thomas

--Át megyek, a Sötét dimenzióba az erőmmel körbevonom és kijövök vele.

--Mármint velük! – mondta Aqua

--Igaza van. Van ott egy árnyvadász is, nem hagyhatjuk ott egyedül. – mondta Lori mikor már magához tért.

--Jó akkor őt is kihozom. Gond egy szál se. – felelte Sammael

 --Ami azt illeti, van. – mondta Magnus – Rémlik, hogy azt is mondtuk, hogy az EGYIRÁNYÚ Sötét dimenzióban van.

--Ami azt illeti, rémlik, hogy 1 milliárd éves vagyok és Lilith az anyám. Mármint a vér szerinti.

--Óóóóó ebben az esetben nem szóltam – mondta bocsánatkérően Magnus.

--Helyes.

--Jaaj de jót aludtam te jössz. – mondta Caroline

--Ami azt illeti kb 2 napig aludtál és hát sajnos közben én is elaludtam, de ne aggódj még élünk.

--Tényleg, kösz, hogy emlékeztetsz.

Mindketten elkezdtek nevetni, majd Chadwick egyszer csak megcsókolta Carolinet. A lány meglepődött, de szorosan odatapasztotta az ajkát a fiúéra és nem engedte el. A fiú szorosan ölelte Caroline-t és csak akkor lazított szorításán, amikor levegőt vettek.

Caroline megpróbált nem elhúzódni, ugyanis ez volt az első csókja, de valami zajt hallott.

--Mi volt ez a zaj? – kérezte két csók között.

--Én nem hallottam semmit – mondta Chadwick és szorosabban ölelte a lányt.

Majd hangosabb volt a zaj, amit már Chadwick is hallott. A zaj egy vadállat morgásához volt hasonló. Felpattant és szerafpengéjével Car elé állt.

--Fussunk? – kérdezte Caroline

--Fussunk! – helyeselte Chad.

--Akkor indulok. –mondta Sammael.

--Siess, úgy érzem, veszélyben van. – mondta Lori és megölelte apját.

--Mi az a fény? – kérdezte Chadwick.

--Nem tudom, de szerintem az menedéket adhat. – javasolta Caroline

Caroline rohant előre és annyira szeretett volna, a fénybe kerül, hogy nem vette észre az előtte álló szőke oszlop nagyságú embert. Amikor neki rohant a lány Sammaelnek felsikított.

--Nyugalom kedvesem érted jöttem. Pontosabban értetek. –ekkor befutott Chad is.

--Akkor nem lehetne, gyorsabban ugyanis valami üldöz minket.

--Dehogynem, gyertek. – Sammael, mintha a szárnyai alá vette volna őket és egy hatalmas fény közepén eltűntek mind a hárman.

--Magnus beszélhetnénk? – kérdezte elvörösödve Alec.

--Persze. Miről akarsz beszélni Cukorborsó? – kérdezte csillogó macskaszemekkel Magnus.

--Hát gondolkodtam és sajnálom, hogy olyan hülye, gyerekes és féltékeny voltam. Ha most azt mondod, hogy nem adsz, nekem harmadik esélyt akkor megértelek és elmegyek. De ha a válaszod igen, abban az esetben én lennék a legboldogabb lény a Földön.

--Nem … - mondta Magnus határozottan. Alec elkeseredésében már könnyezni kezdett, de Magnus folytatta a mondatot – Mert én leszek a legboldogabb. A válaszom IGEN, határozottan, megdönthetetlenül, egyértelműen, ezerszer is IGEN.

Erre Alec nem hogy a nyakába ugrott, hanem úgy szájon csókolta, hogy Magnus hanyatt esett.

--Úgy látom, hogy a bátyámék kibékültek – mondta Isabelle – Hé, mi van Jace-szel? – kérdezte Clary-től.

--Nem tudom. Megkérdezem. – oda kuporodott Jace mellé a falhoz --Hé, mi van veled?

--Semmi csak éhes vagyok. – válaszolt komoran.

--Hát ezt nem hiszem. Áruld el légy szíves vagy kénytelen leszek egy igazmondó rúnát rajzolni rád, hogy elmond. Mi bánt ennyire?

--Tudod az igazi nevem Herondale. És Tessa tudott volna mesélni az őseimről, de egyszer csak eltűnt. Próbáltam megkérni Magnust, hogy keresse meg, de túlságosan el volt foglalva Caroline keresésével, meg azzal, hogy Alec szóba se áll vele.

--Az előbb láttuk Izzy-vel, hogy kibékültek, szóval esetleg, ha most kérdeznéd  meg szerintem szívesen megtenné neked vagy Agnes. – felelte Clary

--Agnes is eltűnt az előbb láttam kimenni az ajtón.

--Hova mehetett? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Isabelle.

--Nem tudom. – majd fordult Clary felé – Nincs kedved elmenni, vacsorázni?

--De persze szívesen.

--Skacok, ha nem bánjátok, mi elmennénk vacsorázni. – állt fel Jace, majd Clary-t is fölsegítette és közben hallotta a választ: - Menjetek csak nyugodtan.

Ezzel Jace és Clary kilépett Magnus lakása ajtaján és elindultak egy romantikus vacsorára.

Egy hatalmas fény kíséretével Caroline, Chadwick és Sammael megérkeztek Magnus nappalijának a közepébe.

--CAROLINE! – kiáltott fel Lori és Caroline nyakába ugrott – Ne haragudj, nekem kellett volna megvédenem téged, annyira sajnálom.

--Nincs semmi baj! És amúgy sem tehettél volna semmit leláncolva. – mosolygott barátnőjére

--Jaj, annyira örülök, hogy épen és egészségesen látlak. … - még egyszer megölelte a legjobb barátnőjét majd megkérdezte – És ő ki?

--Ja, elnézést Chadwick Soll a nevem és árnyvadász vagyok. A szüleim vezetik a Maryland-i Intézetet.

--Hát mi pedig a New York-i Intézet vezetői vagyunk – felelte Alec – ő itt a húgom Isabelle, én meg Alec Lightwood vagyok.

--Magnus Bane, a nővérem pedig Agnes.

--Lori és a bátyáim Aqua, Terra és Thomas, és az apám Sammael

--Igen, őt már ismerem. Még egyszer szeretném megköszönni, hogy kiszabadított a Sötétségből.

--Igazán nincs mit. Ha most nem haragszotok, de édesanyátok ébredezik, így mennem kell.

--Mond meg neki, hogy hamarosan mi is megyünk és, hogy szeretjük. – mondta Lori

--Megmondom leányom. – és eltűnt.

--Szerintem menjünk el az Intézetbe, nem néztek ki valami jól. – javasolta Isabelle.

Amikor elindultak elég csúnya viharfelhők gyülekeztek fölöttük, szóval sietősre fogták. Legalább is azt hitték, hogy viharfelhők, de Lorinak nagyon fura érzése támadt és kiszaladt az arcából a vér. Szerencsére Caroline mellette volt és egymást támogatva mentek be az Intézetbe. Amint beértek a gyengélkedőre Caroline és Chadwick elájultak. Szerencsére mindkettejükre vigyázott valaki így nem a padlóra zuhantak, hanem egy pihe-puha ágyra fektették őket.

--Minden rendben? – kérdezte suttogva Tom Lorit. – Olyan sápadt vagy nem akarsz lefeküdni te is, mostanában elég sokat hajtottad magadat.

--Nem, nem minden rendben. Csak valami rossz érzésem támadt a felhőket látva.

--Micsoda?

--Tudod, mit inkább ledőlök. – mondta szinte suttogva testvérének és bebújt a Caroline melletti ágyba.

--Nézd, milyen szép az ég. – mondta Jace és megfogta Clary kezét

--Igen szép, de szerintem egy kicsit, gonosz.

--Gonosz, miért? –mosolyodott el Jace

--Mert a minap ezt rajzoltam. – Clary megmutatta a vázlat füzetét Jace-nek és a fiú teljesen elfehéredett.

Hirtelen dörömbölni kezdett valaki az Intézet ajtaján. Sammael volt, de mivel Lilith az anyja nem tudott belépni. Thomas nyitott ajtót, de rettenetesen megrémült apja arcát látva. És amit mondott: -- Ne engedjétek Lorit elaludni!